Hogyan tudnék ezek után KÖZVETLEN lenni úgy, hogy velem is akarjanak barátkozni?

Én is hasonló problémával küszködtem anno, én most vagyok 28 éves.

Én azt tanácsolom, hogy ne tagadd meg önmagad, és ne próbálkozz olyan társaságokba járni, amely "nem a te világod". Úgy értem ezt, hogy ha te egy félénk, visszahúzódóbb fiú vagy, akkor semmi értelme olyan ősbarmokkal járni szórakozni, akik mindig berúgnak és egyéb témájuk nincs, csak hogy kivel verekedtek, meg hány csajt húztak meg.

Szerintem az egyetemen úgyis sok embert megismersz, márcsak a tanulás miatt is, és először ott próbálj meg barátkozni, ez úgyis magától jön, csak lényeg az, hogy ne keresd ezt görcsösen, mert azt látni rajtad, és lehet ellenszenvet vált ki másokból. Ha mindig ugyanazokkal az emberekkel leszel, egy idő után úgyis hívnak majd magukkal.

De ha más nem, itt az internet, a chatek, te tudod mik érdekelnek igazán, és próbálj meg hozzád hasonló embereket keresni, Pesten úgyis kinyílik előtted a világ. Egy a lényeg: ne add fel önmagad, ne próbálj meg változni egy társaság kedvéért.

Régebben én is csináltam, hogy pl. engem nem érdekel nagyon az informatika, se az autók, de egy időben elkezdtem erőszakkal ilyenekről olvasgatni, hogy hozzá tudjak szólni iélyen témákhoz. Mára rájöttem, hogy ennek semmi értelme nincs...

Jé, mintha magamról olvasnék. Sajnos nem tudom. Én is ott elvagyok magamnak, de úgy látom, hogy mások csak szimplán elkezdenek egymással beszélgetni és kész.

A beiratkozásnál is odaült valaki mellék és mondta nekem a magáét, de nem igazán tudtam visszaszólni (mert nem vagyok hozzászokva) és csak folytatta. És mintha mások is ezt csinálták volna (de ott persze kétirányú volt). Azóta nem tudom.

Vagy látják rajtam, hogy unom az egészet/életem vagy túl csúnya, esetleg büdös vagyok. xD

De az tényleg nem megoldás, ha olyat erőltetsz magadra, ami nem is érdekel. (Legalábbis nekem se jött be. Kocsmázni voltunk, de alig vártam, hogy hazamehessek.)

Szerintem ne akarj hirtelen nagy változást elérni. Az hogy ők jól érzik magukat bulikban az neked nem biztos,hogy bejön. Az olyan beszámolók,hogy milyen jó buli volt, tök részegre ittuk magunkat és ott hemperegtünk a földön engem nem érdekelnek,mert akkor igazából a buli nem volt jó,csak a pia miatt ezt nem érzékelték:)

Inkább keresd meg azt a társaságot, légkört,amit szeretsz. Ha érdekel a művészet,keress olyan csoporttársakat,akikkel el tudsz járni kiállításokra. Lehet a kisebb klubok valók neked. Esetleg lépj fel te kezdeményezőként , már van internet,neked könnyebb így. Gondolom úgyis mindenki facezni fog, ott megírod,hátha mások is veled mennének megnézni valamit.

Nekem a tapasztalatom az, hogy egyetemen nem jellemző a bulying, sőt megjátszani sem kell magadat, mert egyrészt jobban meg tudod válogatni a társaságodat, másrészt a jobb szakokra toleránsabb emberek mennek, nem várják el a másiktól, hogy ugyanabba a sorba mind-mind beálljanak.

Persze nagyon nem mindegy, milyen szakra mész, mert ha pl. olyanra (nem írok szak neveket), ahová sok érdeklődés nélküli műmájer megy, ott nem biztos, hogy jól fogod érezni magad.

Ne járj olyan társaságokba, ahol nem érzed jól magad. Egy tipikus "buliban" sokan nem érzik jól magukat, mert a hangos zenétől megfájdul a fejem, alkoholt én sem iszom, a bagófüsttől kis mennyiségben is könnyezni és köhécselni kezdek, és általában a beszélgetések témája sem igazán az én világom.

Keresd a hozzád hasonlók társaságát. Ne törekedj feltétlenül nagy baráti társaságra, 1-2 igazi barát ezerszer többet ér, mint egy csomó bulizós haver. Ezzel az 1-2 (de akár csak egyetlenegy) jó barátoddal leülni egy este és elbeszélgetni könyvekről vagy szociológiáról, vagy akármiről, ami téged érdekel, összehasonlíthatatlanul jobb és értékesebb szociális élmény egy nagy társasági összejövetelnél, ahol úgyis mindenki csak felületesen cseveg.

Én azt tanácsolom tehát, hogy úgymond "bulikra" (a tipikus hangos zene - mindenki hangos - pia, bagó, ismerkedés fajtájú bulit értem ezalatt) ne járj el, mert úgysem élveznéd őket. Ez nem baj, egyáltalán nem az. Keresd a számodra rokonszenves embereket, akiket néha szó szerint keresni kell, mert hajlamosak egy jó könyv társaságában ülni a sarokban, és az ilyenekkel elegyedj szóba.

Hát hogy mit ne tégy, alaposan körbejárták, osztom én is. Hogy mit tégy? Valóban keresd hasonlók társaságát. Mint látod, ebben (sem) vagy egyedül. Légy nyitott és érdeklődő, de ne tolakodó. Ha figyelsz másokra, hamar észreveszed, milyen reakciókat váltasz ki. Ha nagyon rád telepednek, kedvesen, de határozottan hárítsd el. A jól megfogalmazott, lekezelést nem érzékeltető hárítás a legcélravezetőbb, minden más további reakciót gerjeszt. A közös tanulmányi érdeklődés jó kiindulópont, a kollégium hasonlóan, a továbbiakat érdeklődéssel találhatod meg.

Abban légy magabiztos, hogy a problémád nem egyedi, sokan küzdenek vele, de kevesen tudják, hogyan kezeljék. A nyitottság, empátia, apránkénti haladás, és ha szükséges, a visszautasítás képessége a kulcsai a dolognak.