Hogyan lehet együtt élni irigy emberekkel egy társasházban?

Miben merül ki az irigységük?

Én azzal a fajtával élek, aki az egész társasházat a magáénak tekinti, mert már ezer éve ott lakik. Az se kellemes. Bömbölteti a zenét, mintha csak az egész tömb az ő nappalija lenne, aztán csodálkozik, ha kopogtat a rendőrség az ajtaján.

És hol itt az irigység?

Nálunk is szólnak, ha valaki olyan helyre parkol a kocsijával, ahol akadályoz másokat a közlekedésben (és nem azért, mert Mercedese van).

Az hogy megkérdezik, hogy merre mész, abban mi van? Tőlem is megszokta kérdezni néha a gondnok, hogy "merre, merre?" ha összefutunk az udvaron, mégse élem meg zaklatásnak.

Az utolsó "érved"-re meg inkább nem reagálok.

Szerintem, Te csak szeretnéd, ha irigykednének rád...

Ez az ingyen kapás kb. olyan, mintha azt mondanád, ingyen kapják az egészségügyet is. Annak idején általában valamit le kellett tenni az asztalra, áldozatot kellett vállalni egy bérlakáshoz. Pl. valaki vállalta, hogy egyetemet végez és elmegy egy bizonyos helyre dolgozni, és kap egy életen át harmadannyi fizetést, mint egy 8 elemis zöldséges.

(Most persze nem a csókos pártállami haverokról beszélek.)

Ha "jogos" irigyed van, annak csak örülni kellene. "Inkább száz irigyed legyen, mint egy szánakozód"

Talán le kéne ereszkedni egy kicsit a "szintjükre", beszélgetni velük, kevesebbet mutatni, talán rájönnének, hogy irigységük "jogtalan" :) Ha nem használ, ki kell őket kerülni.