Miért "dokizzák" az orvost?

Csak az orvos doktorokat dokizzák, mert az ő foglalkozásuk "doktor", mint orvos, elterjedt a köznyelvben

Aki egy orvost dokizik az egy jogászt jogászkámozik, egy tudós doktort pedig kockafejűzik..

Miért "dokizzák" az orvost?

A 2-es válaszoló tökéletesen megválaszolta. Pár dolgot még hozzátennék:

Az 1-es meg butaságokat írt. A jogásznál éppúgy van „hálapénz”, csak egyrészt sikerdíjnak lehet hívni, másrészt törvényesen be van építve a honoráriumba, mivel a jogász nem állami szférában dolgozik, így maga határozza meg, hogy miért mennyit kér. Így pl. kérhet egy 10 perces munkáért (szerződés megírása) százezreket. És az emberek többsége ezen nincs felháborodva, míg ha az orvos ugyanezt tenné pl. egy antibiotikum felírásáért, azon mindenki hőbörögne. Pedig akár az is előfordulhatna, hogy az állami szférában nincs orvos, így mindenki kénytelen volna magánrendelésre járni pénzért, de ezért meg biztosan mindenki az államot okolná... És ezt az állam is tudja, ezért kénytelen egyre vonzóbbá tenni az állami szférát, de az orvosi fizetések még így sem érik el a joggal elvárható szintet (közel sem). Ugyanígy lehetne alapvető jog az ingyenes ügyvéd is (járulékból, állami szérában), ahogy az egészségügy "ingyen" van... Akkor vajon ott nem lenne hálapénz?

„Nem érdemlik meg annyira a doktori címet, mint egy jogász?”

Ha már mindenképp ezt akarjuk belelátni (vagy megint feszültséget szítani), akkor azért vegyük észe, hogy azok, akik az orvosdoktort pl. netes cikkekben „doki”-nak titulálják, a jogászdoktort szimplán jogásznak. Tehát az egyikből („doki”) kiérződik a doktor, a másikból („jogász”) nem. Ez alapján, ha már mindenképp bele akarod magyarázni, hogy biztos ezért, akkor pont a fordítottját kellene. Néhány példa:

[link]

[link]

Ugyanígy az angolban ha „doctor”-ról beszélünk, általában az orvost értjók alatta, és ennek a becézéséből alakult ki a „doki”.

„Vagy akkor a jogászokat miért nem "dokizzák"?”

De dokizzák, sokszor még ők saját magukat is:

[link]

Vagy ha az orvost dokizzák, a jogászt meg ügyvéd urazzák, akkor a te logikáddal élve „biztosan azért teszik, mert úgy gondolják, hogy az ügyvéd úr nem érdemli meg a doktor/doki titulust”, ugye?

„Őket miért tudják doktornőnek/doktor úrnak hívni, ha az orvost csak dokinak?”

Szerintem nem tudják. Aki az orvost szimplán dokizza (hozzáteszem, még sosem találkoztam ilyennel a való életben, így azért nem lehet túl gyakori), valószínűleg az ügyvédet sem urazza. Egyebekben az orvosok szokásos megszólítása: főorvos úr, doktor(!) úr, tanársgéd/adjunktus/porfesszor úr... A jogászoké pedig általában a főovros úr mintájára ügyvéd úr, bíró úr. Tehát a jogászokat éppen ritkábban szólítják „doktor úr”-nak, mint az orvosokat, bár azért náluk is előfordul. Te biztosan azt kérdeznéd, hogy „vajon miért”?

Kérdező, én jogász vagyok, de senki sem szólít doktornőnek, mert ez a megszólítás az orvosoknak jár, nem a jogászoknak.Az aki pl. ügyvéd, ügyész, bíró, közjegyző stb, azt szólítják meg a foglalkozása megjelölésével és utána hozzáteszik, hogy úr vagy nő.(de ezt is csak hivatalos szituációkban)

Nekem nincs szakvizsgám egyelőre, és nem fentebb említett munkakörökben dolgozom, hanem egy szociális intézmény jogásza vagyok.

Engem minden ember, minden szituációban a keresztnevemen szólít, és én azt szeretem leginkább :)

29/nő

Szerintem meg, legalábbis nálam a bizalom jele. Mivel ha orvoshoz mész, kvázi rá bízod magad, kénytelen vagy egy bizalmi viszonyba belemenni. És nekem személy szerint sokkal bizalmasabb úgy, hogy nem a kötött formaságokat kell erőltetni. "Jó napot doktor úr..." stb stb. Személyesebb, (legalábbis szerintem) az, hogy "'Napot doki...", főleg, ha már évek óta jársz hozzá.

Az autószerelőt hogy szólítod meg szívesebben, főleg ha évek óta hozzá hordod az autódat? "Mester úr" vagy pl. "szakikám". Lehet ez csak az én véleményem, mivel nem vagyok a formaságok és a kötött normák híve, de taxisként én is inkább vagyok "tesókám" meg "főnök", mint pl "sofőr úr".

7-es:

a tisztelet az nem a megfogalmazáson múlik, meg a beszédstíluson. Én nem vagyok egy kifinomult beszédű ember, sőt, kifejezetten szabadszájúnak, sokszor trágárnak vallom magam. ennek ellnére a tiszteletet (a kiérdemelt tiszteletet) soha nem hiányolták belőlem. Azért írtam kiérdemelt tiszteletet, mert feltétlen tisztelet senkinek sem jár. Pl nekem minden férfi tanárom "tanbá'" volt, sose "tanár úr", fölösleges tiszteletkör. A szakközepes osztályfőnökömmel a mai napig jóban vagyok, amíg oda jártam a suliba, addig "tanbá'" volt, most már a keresztnevén szólítom, és tegezem, amióta végeztem abban a suliban (ennek sajnos több, mint 10 éve, életem legszebb 3 éve volt). Az ember akiről szó van, már rég elmúlt 70 éves, bár ezt bőven meghazudtolja, mind viselkedésben, mind egészségileg. Valamelyik nap is megláttam a taximból, hogy a buszmegállóban áll, ráköszöntem, erre megörült, hogy végre újra találkozunk, dumáltunk úgy, mint ha el se telt volna az a 10 év, bár hébe-hóba összefutunk amúgy is. És nálunk a tisztelet oda-vissza működik, mert kiérdemeltük egymás tiszteletét. Mégegyszer mondom, sose volt "tanár úr", de el se várta. Amelyik meg kvázi elvárja az eféle megszólítást (mindegy, hogy tanár, orvos, autószerelő, vagy takarító stb) az még egy fejbiccentést se érdemel, mert egy beképzelt barom. A jó emberek, a tiszteletre érdemes emberek egyik fő ismérve éppen az őszinte szerénység. Tudják, hogy lenne mire, de mégse tartják magukat jobbnak másoknál, ezért nem is várnak különleges bánásmódot másoktól. Ember = ember, ez ilyen egyszerű. Mégegyszer: tisztelet alanyi jogon nem jár, azt személyesen, és személyre szólóan kell kiérdemelni.

#8 egyszerű ember vagy, ez nem is baj, de egyrészt senki sem beszélt alanyi jogon járó tiszteletről, másrészt visszatérve az első mondatodhoz, aminek még volt köze a fentebbiekhez

"7-es: a tisztelet az nem a megfogalmazáson múlik, meg a beszédstíluson" nem azon múlik valóban, sőt, némán is lehet tisztelni valakit. De a megfogalmazás igenis egyik megnyilvánulása a tiszteletnek, csakúgy az, hogy a tirpak stílus helyett, amire valami érthetetlen módon még büszke is vagy, magadra erőltethetnel egy illedelmes, tisztelettudó stílust. A közvetlen személyes bizalmaskodas mást kommunikál, attól függetlenül, hogy a fejedben mi zajlik.

Ha arra gondolok, hogy a "XIX. kerületbe szeretnék eljutni", de azt mondom, hogy "irány dél, te büdös paraszt" szerintem kezded érezni, hogy miért is olyan fontos a szavak megfelelő használata. Nem csak közvetlen szó szerinti információ közlésre alkalmasak, de közvetve bizony a stílussal fejezzük a többek közt a tisztelet meglétét is, hogy mást ne mondjak..

9-es, igen, egyszerű vagyok, mint a faék, mert miért is ne legyek az??. De hadd ne mondjam, mi mindennel találkozom nap mint nap...

Van egy mondás, mi szerint "ne azt nézd, hogy mit, hanem hogy ki mondja". Ez ilyen egyszerű. Egy "öltöny-nyakkendős" pöc$köszörű nagy valószínűséggel nem fog leparasztozni "face-to-face", de ha az udvarias beszéd egy flegma, lekezelő stílussal párosul (ami a tapasztalataim szerint nem ritka ennél a fajtánál sajnos), akkor a megválogatott, kultúrált beszéd lófa$zt se ér, még tán sértőbb, mint a "parasztozás". Az megint más, ha így kezdi a kedves utas, általában akkor is elviszem, de volt már olyan, akinek megmondtam (az ő szintjén), hogy vagy visszavesz egy kicsit, vagy lehet gyalogolni, majd fogok helyette mást. Hiába ő az utas, meg utasjogok meg minden... az én autóm, ha nem tetszik valami, ki lehet fáradni.

Ha kamasz kölkök hiszik nagyfiúnak magukat a csúnya beszédtől, azt általában elengedem, mert tudom milyen fiatalnak lenni, lázadni a normák ellen, kiszabadulni otthonról, stb. Szóval ne ragozzuk, én inkább vagyok "tesókám" mint "sofőr úr"