Mentősöknek lehet tetoválásuk?

Lehet.

De ha valóban meg akarsz győződni, akkor nem itt kérdezed meg vadidegen emberektől, hanem felhívod az OMSZ személyzeti osztályát.

Igen, lehet, de meglehetősen suttyó dolog egy ilyen felelős pozícióban. A tetoválás ugyanis a jellemgyengeség jele:az illető nem tud ellenállni a külső behatásoknak, másoktól lesi el "vágyait", amiket később sajátjaként él meg, ezért kerülnek rá a tetoválások, hiszen szerinte azt ő maga akarja, holott csak egy viselkedési mintát lesett el, és ezt beismerni sem képes, következésképpen gyenge, befolyásolható jellem. Ahhoz viszont erős önreflexiós képesség kellene, hogy mindezt felismerje, de ez nincs meg benne, tehát még ő lesz megsértődve, ha erre felhívják a figyelmét. Azon érdemes elgondolkodni, hogy aki tetoválást csináltat, az abban akkor is megfogalmazódott volna a vágy, ha soha életében nem hallott erről? Nyilván nem, hiszen az ember csak arra tud vágyni, aminek tud a létezéséről. A tetoválások létezéséről pedig úgy szerez tudomást az ember, hogy másokon látja, hall és olvas róla, stb. Ekkor megfogalmazódik benne a vágy, hogy neki is kell olyan, mert attól több lesz, valamilyen hozzáadott értéket kap ettől a személyisége. Nos, ez az a bizonyos befolyásolhatóság, jellemgyengeség, ami miatt a tetováltakat nem alkalmaznám felelős pozícióban. Aki nem tud ellenállni az ilyen talmi viselkedési minták követésének, az ne képviselje a cégemet, intézményemet. Összességében a tetoválás csak nagyon-nagyon kevés emberen mutat hitelesen, kell hozzá egy nagyon erős élettörténet, ami a mai tetovált prolik 99,9 százalékának nincs meg. A proli nem a szegényeket jelenti, hanem egy mentalitást, a mintakövető tömegembert. Anyagilag akár jól is állhat, lehet jó munkája, stb.. Tehát prolinak lenni a kultúra nélküliséget, befolyásolhatóságot jelenti, ami a tetovált emberek sajátja is (sajnos).

Természetesen értem, hogy minden tetovált tömegember a tetoválás iránti vágyait úgy éli meg, mint ami belülről, mélyről fakad, és még véletlenül sem ismeri be magának, hogy ő ezt divatból csinálja. Ez a divatból való cselekvés lelki mechanizmusa. Abban a pillanatban, hogy beismerné magának, hogy divatból akarja tenni, vagy már abból tette meg korábban, az önismeretnek egy olyan fokát ugraná meg, ami kiemelné őt a mintakövetésnek ellenállni nem tudó tömegemberek köréből.

Szóval az a helyzet, hogy a tetoválásaiddal jól bepozicionálod magad azok előtt, akik tovább látnak a saját primer fogyasztó vágyaik kielégítésénél. És ezek az emberek többnyire nem ilyen okoskodó kis senkik, mint én vagyok, hanem akár döntéshelyzetben lévő emberek is, akik bizonyos munkákra nem vesznek fel tetovált embereket. A pénztáros és az egészségügyi dolgozói munka nyilván nem ilyen, tehát nincs ok aggodalomra, de egy bizonyos kulturális szint felett a tetoválás már vállalhatatlan.

# 3/3 Időpont ma 10:52

Csacsiságot írsz.

Ilyen erővel minden külsőség - a hajvágás is - a jellemgyengeség jele lenne.

"Azon érdemes elgondolkodni, hogy aki tetoválást csináltat, az abban akkor is megfogalmazódott volna a vágy, ha soha életében nem hallott erről?"

Azon is érdemes elgondolkodni, hogy milyen gondolkodásmód kell ahhoz, hogy ezt valaki értelmes kérdésnek tartsa!

Nyilván ha még soha sem hallottam karóráról, akkor nincs is bennem vágy egy karórára.

Ha soha sem ettél hortobágyi húsos palacsintát, nem is hallottál róla, akkor nem is vágysz rá.

Az ember megszámlálhatatlan dologról hall, és nem vágyik mindenre. Akinek van tetoválása, annak nem biztos hogy van IPhonja, páva frizurája, szakálla, bőr ruhája, fűl tágítója, piercingje, festett haja...

Ha valaki nem is halott a kereszténységről, akkor vágyik rá hogy keresztény legyen?

Mindenki azt választja a "hallott" dolgok közül, ami az egyéniségéhez közel áll - de senki sem választ mindent!

Ráadásul az érvelésed ott is sántít, hogy rengeteg embernek van olyan tetoválása, ami a hétköznapi ruhaviselet mellett nem is látható. Sőt, van amit még egy strandon sem lehet látni. Rájuk elég nehéz ráfogni, hogy mások előtt akarják "pozicionálni" magukat.

De gondoljuk tovább: az egész hozzászólásod a felsőbbrendűség érzéséről, a tőled eltérők lenézéséről szól. A te tetoválás-mentességed ugyanúgy lehet egy mások előtti ön-pozicionálás része, mint a tetoválás.

"de egy bizonyos kulturális szint felett a tetoválás már vállalhatatlan."

Ó, te übermensch! :-)

És mielőtt rákérdezel: igen, van tetoválásom. Egy bagoly a bal vállamon, amit kb. 25 éve rakattam fel, és amiről az ismerőseim 90%-a nem is tud, még nyári ruhában sem látható. Csak a családom, az orvosaim, és a néhány kollégám tudja, akikkel egy öltözőben öltözök.