Hogyan illik köszönni, illetve hogyan köszönjek én az alábbi helyzetben?

Manapság teljes tanácstalanság uralkodik el rajtam, ha a köszönésről van szó. 17 éves vagyok, és a kiskoromban elvárt "Csókolom!"-ozás már nem időszerű minden esetben. Régebben mindegy volt, hogy nő vagy férfi az illető, akkor ez a köszönési forma volt az elvárt, viszont mostanság például az iskolában is már a "Jó napot kívánok!" a megszokott, ami már természetessé is vált számomra iskolán belül, viszont ha kilépek a suliból akkor már megváltozik a helyzet, legalábbis én úgy látom. Nemsokára találkozni fogok a barátom szüleivel és a rokona többségével és őszintén szólva nagyon izgulok emiatt, kezdve azzal, hogy hogyan köszönjek majd nekik, ami ugye már hozzájárul az első benyomáshoz. A legnagyobb tanácstalanságom az idősebb korosztály üdvözléséből adódik, ugyanis a testvérével kialakulhat a tegező viszony, úgyhogy őt csak egy Sziával köszöntöm. És akkor ilyen hosszas bevezetés után rátérek a lényegre, illetve a fő kérdéseimre. Hogyan köszönjek a szüleinek? Hogyan köszönjek a papájának, mamájának? A "Csókolom!"-ozás esetleg feléjük életszerű? És a nagynénijét, illetve nagybácsiját hogyan üdvözöljem? Számomra a "Jó napot kívánok!" túlságosan hivatalos forma (jelen esetemben inkább iskolába való), de tartok attól is, hogyan viszonyulnak a "Csókolom!"-hoz, nem akarom már a legelső esélyeimet elszúrni. Aki esetleg volt hasonló helyzetben (bár azt kétlem, mert ilyen szinten én tudok csak a "semmin" aggodalmaskodni), mindenesetre, ha mégis előfordult volna akkor leírnátok a tapasztalataitokat? Vagy esetleg mit tanácsoltok nekem? Ti hogyan cselekednétek az én helyemben?