Milyen az élet a Honvédségnél? Mesélnétek?

Én katonai rendõr voltam. Utólag màr csak a jóra emlékszem.Megtanultam tàrsasàgban élni,alkalmazkodni,a fegyelmet màr ismertem. Dandàrban szolgàltam ,de mindig vittek valahova...pl hat hetet az északi bakonyban kellett eltöltenem NATO orientàciós hadgyakorlaton,friss vakbélmûtéttel,szét is nyílt a sebem. A katonai orvos azt mondta,egy doboz cigiért megvizsgàl:) Nem alkudoztam,de nem is fizettem :D Nappal 52kilós kalodàt cipeltem nehéz terepen,éjjel gumibotos jàrõrség az erdõben ,szakadó esõben :).De ez csak a hadgyakorlaton volt,amúgy millió sztori , millió dolog,amik kellettek az életembe. A sereg nélkül ma nem az lennék,aki vagyok. Ahogy leszereltem,hasonló területen is helyezkedtem el.

Én júniusba kezdtem meg az alapkiképzést.Nehéz mesélni,ez egy teljesen más világ,hatalmas élmény az biztos.Nehéz,kemémy,mentálisan és fizikailag se könnyű,de felejthetetlen az biztos.Megéri annyi szent,teljesen más mint civilben,itt aranyemberek vannak,itt megtanulod,hogy nem te vagy hanem ti,ha elbaszol valamit,mindanyian elbaszátok.Jó érzés tudni,hogy bármikor számíthatok a kistársaimra.Itt tanulsz igazán rendet,fegyelmet,tiszteletet,megtanulod normálisan beosztani az időd.Nekem hiányozni fog a kiképzés az tuti.