Mi a diplomatikus válasz arra, ha megkérdezik, hiszek-e istenben? Nyilván a kérdező azonos véleményt vár, többnyire igent.

Elmondod az őszinte álláspontodat Ha normális, akkor tiszteletben tartja.

Erre kétféle válasz van: igen vagy nem. Diplomatikus válasz pedig nincs, azt kell mondani, amit gondolsz.

Ez mindenre válasz: "Soros bérenc".

Nem normálishoz elmeorvos kell, és pszichiátriai módszerek.

Ha valami feljebbvalód kérdezi, aki kénye-kedve szerint súlyos befolyással lehet a jövődre nézve, akkor felőlem kanyarítsd ki a számára elfogadható választ... Az összes többit meg határozott mozdulattal el lehet küldeni a dolgára.

Ha igazán férfivá akarsz válni, akkor amit gondolsz amit mondassz és amit teszel az ugyanaz. Ha azt akarod hogy legyen tartásod akkor álj ki a véleményed mellett.

Én hívő ember vagyok, ha tőlem kérdezik, nem érdekel, milyen választ várnak, megmondom. Talán szégyen? Mondjuk én ilyesmit csak régi barátság, vagy hosszú ismeretség után kérdezek meg (ha egyáltalán megkérdezem), szerintem ez aztán mindenki legszentebb magánügye. Egyébként ha nem akarod kimondani (miért lennél köteles), legegyszerűbb ezt válaszolnod. (Ti, hogy magánügy).

Hívőnek kötelessége megvallania a hitét, az ateistának meg a jellemétől függ. Ő esetleg hivatkozhat magánügyre.

Én vallásos vagyok, és nem szégyenlem, nem hinném, hogy ez szégyellni való. Ha valaki megkérdezi, megmondom neki. Téritgetni nem szoktam, de ha valaki ateistát érdekelnek z ilyen kérdések, akkor szívesen elbeszélgetek vele erről.