Jézus vagy a gyereked fontosabb?

Ha Jézust jobban szereted (ő van az első helyen), ő vissza tudja adni a gyerekedet is, akár akkor is, ha meghalsz abból kifolyólag, hogy te Jézust választod. Ha a gyerekedet szereted az első helyen, te biztos elveszel (ld. Mt 10:37), és lehet, hogy a gyereked is végleg elveszik.

Néhány első századi keresztény perében a római császár hivatalnokai azzal próbáltak nyomást gyakorolni a kis gyermekes keresztényekre, hogy ha megátkozzák Krisztust, akkor életben maradhatnak, és nem lesz árva a gyerekük. A legtöbb keresztény megtagadta, hogy megátkozza Krisztust, és meghalt. Nagyon nehéz lehetett. De bíztak benne, hogy Isten képes megoldani, hogy a gyerek megfelelő gondoskodást kapjon, felnőjön, tud más támogatót küldeni neki helyettük, mert Isten bármit megtehet, és ő egy gondoskodó Isten, aki jobban szereti a gyerekedet, mint te magad képes lennél rá, és eddig is ő gondoskodott róla (pl. rajtad, a szülőn keresztül).

Ma már nem ilyen élesen csapódnak le a dolgok. De pl. amikor a főnököd eléd tol egy kimutatást, hogy írd alá, de te elolvasva rájössz, hogy csalás, hamis tények vannak benne, akkor aláírod attól félve, hogy kirúg a főnök, nem lesz munkád, és akkor ki eteti majd a gyereket? Manapság inkább ilyen jellegű helyzetekben dől el, hogy ki hisz Istenben, és ki nem. Istennek van bármire hatalma, és érdemes szent életet élni, hit által élni, vállalni a vele járó szenvedést, mert a szent élet nélkül senki sem láthatja meg a Istent.

üdv

Stefán

szp72: „Ez bizony nagy baj. A szeretet rendjében a házastárs is előbbre való, mint a gyerek. Van aki a hazájáért is feláldozná a saját vagy akár a gyereke életét is.”

Aki szerelmen alapuló párkapcsolatban él, vagy élt valaha, és van gyermeke, az pontosan tudja, hogy mekkora butaság, amit írsz. A partnerünket másképp szeretjük, mint a gyermekünket, a hazánkat is másképp szeretjük és az Istent is másképp szeretjük. A szeretet bonyolultabb dolog, mint az a primitív hierarchia, amiről írsz. A te elméleted a „szeretet rendjéről” valójában a szeretet elkeseredett tagadása.

Aki csak egy kicsit is ismeri és érti a keresztény tanításokat, pontosa tudja, hogy mindez nem olvasható ki belőle.

Az pedig, hogy te abban a szerepben tetszelegsz itt, hogy Jézus véleményét képviseled, felér egy istenkáromlással. Amiket írsz, az kizárólag a te véleményed az emberi kapcsolatokról.

@ "Aki szerelmen alapuló párkapcsolatban él, vagy élt valaha, és van gyermeke, az pontosan tudja, hogy mekkora butaság, amit írsz."

Szerintem nincs igazad, de most erről ne nyissunk vitát.

@ "A partnerünket másképp szeretjük, mint a gyermekünket, a hazánkat is másképp szeretjük és az Istent is másképp szeretjük."

Ez persze igaz.

@ "A szeretet bonyolultabb dolog, mint az a primitív hierarchia, amiről írsz."

Adott esetben valóban nehéz lehet, ha egyáltalán lehetséges egy pontos szeretet vagy fontossági sorrendet megállapítani, hiszen valóban sok mindenkit sokféle módon szeretünk, s tulajdonképpen nincs egy abszolút elv, ami alapján rangsorolni lehetne. Egy jó szülő például aligha tudná megmondani, hogy melyik gyerekét is szereti a legjobban, vagy melyik számára a legfontosabb, hiszen a szeretet módja és kifejeződése is állandóan változik.

De ha lehet is vitatkozni a szeretet-fontosság lista 2-100. helyén, az biztos, hogy az elsőn nem lehet, mert Isten kell legyen az első. Ebben nem lehet vita, ebben nem lehet semmi kétség. Ha bármit jobban szeretsz, mint Istent, bálványimádó vagy, imádni ugyanis azt jelenti, hogy legjobban szeretni. Ha bármit fontosabbnak tartasz Isten akaratánál, az eleve csak rosszabb lehet, mert az ő akarata a legjobb mindenki számára. Isten akaratát semmi nem überelheti, mert ő teremtő, ő tudja a legjobban, ő adja a legjobbat.

@ "A te elméleted a „szeretet rendjéről” valójában a szeretet elkeseredett tagadása."

Igazából nem értem mit magyarázol. Most létezik fontossági sorrend vagy nem létezik? Eddig azt képviselted, hogy nagyon is létezik, amelyen a gyerek az első, és semmiképpen sem az Isten. Most meg azt állítod, hogy nincs is sorrend? S ha én Istent szeretem a legjobban, akkor valójában nem szerethetek senkit? Ebben biztos vagy? Nem túl nagy hülyeség ez?

@ "Aki csak egy kicsit is ismeri és érti a keresztény tanításokat, pontosa tudja, hogy mindez nem olvasható ki belőle."

Micsoda? Hogy Istent kell imádni s nem a gyermekünket? Hát nem tudom, szerintem viszonylag kevés magát kereszténynek tartó mondja ezt másképp. Az én környezetemben minden keresztény így tarja. Hidd el nem rossz szülők, bár biztos nem olyan kiválóak, mint te.

@ "Az pedig, hogy te abban a szerepben tetszelegsz itt, hogy Jézus véleményét képviseled, felér egy istenkáromlással."

Akkor tisztázzuk. Én nem állítottam, hogy Jézus vagyok, s azt sem, hogy feltétlenül én vagyok az, aki helyesen értelmezi Jézust, a Bibliát, a kereszténységet vagy akármit. Azt persze állítom, hogy történetesen nekem van igazam, legalábbis ezt hiszem, ez a meggyőződésem. Lehetséges, hogy tévedek és neked van igazad, de én egyenlőre ebben nem hiszek, szerintem tévedsz és nagy hülyeséget beszélsz. De te is pontosan ugyanezt mondod csak ellenkező előjellel.

"Aki jobban szereti fiát vagy leányát, mint engem, az nem méltó hozzám". Szerintem ezt úgy kell érteni, hogy aki jobban szereti a gyerekét, mint Jézust, az nem igazán Jézus tanítványa. Szerinted meg úgy kell érteni, hogy aki jobban szereti Jézust, mint a gyerekét az elme beteg. Lelked rajta.

szp72: Ha a „szeretet fontossági listán” Istent el lehetne helyezni bárhol is, az azt jelentené, hogy Isten nem lenne Isten többé, csak egy személy a sok közül. Ezért értelmetlen ez a lista.

Isten nem besorolható a szeretet hierarchiájába, mivel ő maga ez a hierarchia. Isten maga a szeretet, ha szeretetben vagyunk, Istenben vagyunk, ha szeretjük a másik embert, ezáltal Istent szeretjük. Vagyis nem kell választani, hogy a gyermekünket szeretjük-e jobban, vagy Istent, hiszen a gyermekünk szeretetén keresztül tudjuk Istent szeretni. És ugyanígy van ez bármelyik szeretet-kapcsolatunkkal. Ha egy hajléktalannak enni adunk, akkor is az Istent szeretjük, hiszen ha jót teszünk valakivel, akkor Istennek tesszük azt a jót. És ez fordítva is igaz, ha nem szeretjük az embertársunkat, akkor Isten nem szeretjük. Vagyis a szeretet-kapcsolataink nem választhatók szét Isten szeretetétől, az a szétválasztás, amiről te írsz, teljesen tévút.

Azt pedig soha nem írtam, hogy a gyermekünket kell imádni, kár, hogy csúsztatsz. Isten kell imádni, a gyermekünket pedig mindennél jobban szeretni.

@ "Isten nem besorolható a szeretet hierarchiájába,"

Hát pedig eddig besoroltad, valahová a gyereked mögé.

@ "Isten maga a szeretet"

Igen, Isten minden szeretet forrása.

@ "ha szeretjük a másik embert, ezáltal Istent szeretjük."

Ez persze igaz. Viszont az Isten szeretete által vagyunk képesek szeretni az embertársainkat. Vagyis az Isten mindenképpen elsődleges. Ha szeretni akarsz, akkor a szeretet forrását kell az első helyre tenned, különben nem fog menni.

@ "Vagyis nem kell választani, hogy a gyermekünket szeretjük-e jobban, vagy Istent, hiszen a gyermekünk szeretetén keresztül tudjuk Istent szeretni."

De kell választanod, mert pont fordítva van a dolog. Az Isten szeretetén keresztül tudod szeretni a gyerekedet. Persze a hitetlenek és az ateisták is szerethetik gyermekeiket, mert Isten nekik is adott magából, csak az ő szeretetük egy fogyatkozó szeretet lesz, mert nincs utánpótlás, hiszen nincs élő kapcsolatuk a szeretet forrásával.

@ "Vagyis a szeretet-kapcsolataink nem választhatók szét Isten szeretetétől, az a szétválasztás, amiről te írsz, teljesen tévút."

Én nem választottam szét semmit, hanem előre tettem a forrást, mert a forrásnak elől van a helye, minden más csak utána jön.

@ "Azt pedig soha nem írtam, hogy a gyermekünket kell imádni, kár, hogy csúsztatsz."

Imádni azt jelenti, hogy legjobban szeretni. Vagyis mondtad.

Első és legfontosabb parancs: "Szeresd a te Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes elmédből és minden erődből." Ennél jobban senkit se szerethetsz.

@ "Istent kell imádni, a gyermekünket pedig mindennél jobban szeretni."

Ez ugye önellentmondás.