A tudatos álmodás bűn?

Jobban meg kell vizsgálni a kérdést. Szerintem, ha kontrollod van felette, akkor hasonló a helyzet, mintha azt a dolgot a való életben csinálnád. Pl. halottat feltámasztani bűn? Attól függ. Ma már nem ad Isten olyan hatalmat embereknek, hogy csodákat tegyenek, pl. halottat támasszanak fel, ezért legalábbis valami "nem normális" van ennek a tudatos fantáziálásában. De sokféle motiváció húzódhat meg egy ilyen "feltámasztás" mögött. Pl. álmodhatod, hogy feltámasztasz valakit, mert nem akarod, hogy a rokonai gyászolják, ez nyilván szép gondolat. De álmodhatod, hogy azért feltámasztasz fel valakit, hogy az emberek csodáljanak téged. Ez már nem tiszta motiváció, és jogosan nevezhető bűnnek.

Viszont ha valami nem is bűn isteni mérce szerint, de saját magadnak kétségeid vannak felőle, akkor ne csináld, hiszen van felette kontrollod, hogy leállítsd, és ha kétséged van felőle, akkor SZÁMODRA BŰN az, még akkor is, ha Isten nem tartja annak, ezért bűntudat, lelkiismeretfurdalás fog származni belőle előbb-utóbb, amelyet negyon nehéz kiirtani. Akkor azok az emberek, akik itt azt mondják neked, hogy nincs semmi rossz abban, amit csinálsz, nem lesznek melletted, hogy kihúzzanak a bűntudat vagy önvádlás csapdájából. De sajnos ilyen csapdából talán azok sem tudnak kihúzni, akik szeretnének. Ezért fontos a "ne tegyél olyat, amiben kétségeid vannak, vagy másokat megbotránkoztat" elve, amelyről lásd a Rómaiakhoz írt levél 14:20-23-at: "Étel miatt ne rombold le az Isten munkáját. Minden tiszta ugyan, de rossz annak az embernek, aki megütközéssel eszik. Jobb tehát nem enni húst, nem inni bort és semmi olyat, amin testvéred megütközik. Te azt a hitet, amely benned van, tartsd meg Isten előtt. Boldog, akinek nem kell elítélnie önmagát abban, amit helyesel. Akinek viszont kétségei vannak, amikor eszik, máris megítéltetett, mivel nem hitből teszi. Mert mindaz, ami nem hitből van, bűn."

üdv Stefán