Keresztények! Nektek nem ijesztő az örök élet?

Az ember képtelen felfogni a végtelent, így ha azon kezdesz el gondolkodni, hogy milyen lehet, ha valaminek sosincs vége, akkor megijedsz és belefájdul a fejed. Ez nem csak az örök életre vonatkozik, hanem mondjuk arra is, hogyha valaki azt mondja, hogy az univerzum végtelen. Próbáld meg elképzelni! Ugyan olyan kényelmetlenül fogod magad érezni, mert nem tudod feldolgozni. Megérted magát a fogalmat, de elképzelni nem tudod.

Így úgy vélem ez természetes reakció. Viszont engem nem ijeszt meg az örökélet gondolata, mert ha meg más szempontból vizsgálom, akkor én teljesen élhetőnek találom. És szerintem rossz megközelítés az, hogy beleőrülsz. Először is, a végtelen létezik ugyan is, valaminek kell lennie ami állandó és ez a valami mindennek az alapja. Hívőként én azt mondom, ugye hogy ez Isten, minden forrása, oka stb. Lényeg, hogy a végtelen egy létező természetes állapot. Ha Isten élete végtelen és Ő nem őrül bele, akkor ez egy elviselhető állapot, sőt akkor ezen alapszik a világunk. Viszont azt is látjuk, hogy a világ nem statikus. Tehát a világ bár állandó, folyamatosan mozgásban is van. Ez pedig már eleve kizárja az unalmat, mivel mindig történik valami, ami cselekvésre késztet. Így én nem tartok az unalomtól. Másik pedig, hogy úgy vélem minden élőlény az életben maradásra törekszik, azt állapotot akarja fenntartani, hogy él. Mikor valaki tevékeny és boldog, akkor nem a halálon jár az esze, hanem azon, hogy mi lesz holnap. Ha ekkor szembejön a halál, hirtelen eszedbe jut, hogy még mennyi minden van, amit nem tettél meg és még mennyi minden van, amiről fogalmad sincs és nem is tudod már meg soha. Az örök élet azt jelenti, hogy nem kell meghalnod, nem kell megszakítanod a boldogságodat, a terveidet, bármire van időd, amit csak el tudsz képzelni, tehát amíg van célod, amit meg akarsz tenni, vannak akiket szeretsz és akitől nem akarsz elválni, addig nem akarsz meghalni. A kereszténység alapja szeretet, a szeretet egy kötődés is, ha kötődsz Istenhez és más emberekhez, akkor nem rémisztő az örök élet, hanem öröm és észre sem veszed.

Nagyjából ez a véleményem. Remélem sikerült követhetően összefoglalnom.

Nem ijesztő.

Nem uncsi, és nincs ott idő. Isten sem unatkozik!