A reformátusoknál valóban nem bűn ha nem mész Istentiszteletre, ha igen miért nem?

A keresztény ember számára Krisztus és apostolai a minta, őket kell követni. Krisztus sose mulasztotta el megtartani az Úr napját, mindig elment a zsinagógába, felolvasott gyakran, időnként pedig a jeruzsálemi templomba is.

Az apostolok szintén megtartották az Úr napját, összegyűltek kenyértörésre.

A Bibliában nincs direkte olyan parancs, hogy "járj minden vasárnap templomba". Viszont a példák alapján az látható, hogy így tudod megvalósítani Krisztus követését.

Egyébként nem csak az bűn, amikor rosszat teszel, hanem a mulasztás is lehet bűn.

Egyébként a reformátusoknál is elő van írva, hogy kell istentiszteletre járni. Előkerestem, konkrétan a Heidelbergi káté 103. pontja ír erről. Pusztán annyi, hogy a refeknél nincs a bűnöknek olyan felosztása, mint a katolikusoknál.

A Szentírás egyetlen halálos bűnt ismer, a Katolikus lexikon szerint:

Szentlélek elleni bűnök:

1. tág értelemben kifejezett szembefordulások a Szentlélek megszentelő, bűnöktől visszatartó, azokból kiemelni akaró tevékenységével. Isten irgalmasságának nincsenek határai, de aki szándékosan megtagadja, hogy a bűnbánatban elfogadja, az visszautasítja bűnei bocsánatát és a Szentlélek által fölajánlott üdvösséget (II. János Pál p.: Dominum et vivificantem 46.). Ilyen megkeményedés elvezethet a végső bánattalansághoz (→megátalkodottság) és az örök →kárhozathoz. - Petrus Lombardus óta hatot tartunk számon: vakmerőség, kétségbeesés, tusakodás a megismert igazság ellen, a kegyelem irigylése a felebaráttól, megátalkodás a bűnben, bánattalanság.

- 2. szoros értelemben a Szentlélek káromlása. Amikor a hitetlen kortársak az ördögűzést, amit Jézus „Isten ujjával”, a Szenlélek erejével végzett, az ördöggel való együttműködésnek ítélték, mondta Jézus: „Aki a Szentlélek ellen káromkodik, nem nyer bocsánatot soha, bűne örökre megmarad” (Mk 3,29). **

Aki elfordul az Élet forrásától és a védelméből sem kér, az a halálban marad.

Istennek az élő kapcsolat a fontos.

Csak abban tudjuk megélni, hogy az igaz ember hite által él, azaz nem a tevékenységei miatt él vagy hal, jut a mennybe vagy az örök halálba...

Egyetlen dolog elég a menybe jutáshoz: szívből elfogadni, hogy Isten szeret és Jézus áldozata megment minket.

Isten nem számolgatja hogy állunk a feladatlistával, de nagyon komolyan veszi, hogy tényleg elég-e szerintünk is, hogy Jézus meghalt helyettünk...

vagy esetleg meg akarjuk toldani ezzel-azzal, vagy ami még rosszabb, gondoljuk-e, hogy majd mi jobban meg tudjuk oldani ezt a kényes ügyet és Istennek a saját jótetteinket ajánljuk fel Jézus halála helyett...

Isten azt mondta bizalommal, hittel át tudunk jutni halálból az életbe.

Az istentisztelet fontos, mert építi a kapcsolatunkat Istennel, erőt nyerünk stb. Nem pedig azért fontos, mert jaj ha nem megyünk! :)

"Krisztus sose mulasztotta el megtartani az Úr napját

"

Mivel a zsidóknak KÖTELEZŐ betartani a sabbathot, le van írva. Egy kötelező dolgot példának beállítani nem bölcs. Jézusnak más kötelező dolga is volt a zsidó törvények miatt, azokat is be kell tartani?

#4

Nem, mert az apostolok a jeruzsálemi zsinaton döntöttek ezen zsidó dolgokról, hogy a keresztényekre nem vonatkoznak. Viszont ilyet nem mondtak az Úr napjáról, azt továbbra is ünnepelték, ekkor volt a kenyértörés is. Tehát bizonyos szempontból még fontosabb is lett, mint a zsidó szombat.

#3

Kevered a dolgokat és nem érted a bűnök kategorizálását a katolikus teológia szerint. Amit idéztél, az a Szentlélek káromlása, a megátalkodottság, a legsúlyosabb bűn, amire nincs bocsánat a Szentírás szerint.

#6

Ha a katolikusok nem ismerik Istent, akkor sajnos egy keresztény felekezet sem. Azon lehet vitázni, hogy egyes katolikus elvek, dogmák mennyire helytállóak (igazából nem sok olyan van, amin lehetne vitázni), de ilyen kijelentés elég nagy botorság.

19Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól. 20Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.

A misét ezért is tette kötelezővé az egyház, mivel akkor közösségben imádkozunk. Csak ma már idegenek között imádkozol, akikről nem tudsz semmit, és csak annyiban vagy a közösség része, hogy mindenkit ugyanaz a síró kisgyerek zavar, vagy hogy valakit ki vagy vissza kell engedni a helyére, amikor áldozás van. A papok azonban még mindig biztosak abban, hogy közösséget vezetnek.

Kedves kérdező, nem nagyon ismerem ennek a teológiáját. Szerintem azért halálos bűn, mivel az egyház elrendelt egy ilyen parancsolatot, és ezt a parancsolatot szegi meg az, aki katolikus, és azért nem megy misére, mert nincs kedve.

Szia, egy kis teológia:

[link]

(A reformatusoknal nincs olyan, hogy "halalos" bun meg "nem halalos" bun.)

1. A katolikusok abban hisznek, hogy amikor aldoznak, valoban Krisztust veszik magukhoz, ez a mise kozeppontja, miszteriuma es lenyege tulajdonkeppen. Ezt az atvaltoztatast csak egy pap vegezheti el.

A reformatusok azt mondjak, az urvacsora csak egy emlekunnepseg, amelyben nincs jelen Jezus (hiszen Jezus ott ul az Isten jobb oldalan - nem jon le az ostyaba). Annyit hagyott meg, hogy ezt tegyek az emlekere. Hagyomanyosan urvacsora csak evi 2-3x van a reformatusoknal. Az istentisztelet kozeppontjaban az igehirdetes all, ami nem miszterium, hanem egy ebbol diplomazott lelkesz eloadasa. Ezert nem elengedhetetlen eljarni. De javasolt azert: az egyutt enekles, egyutt imadkozas jot tesz a kozossegnek, es az igehirdetes segit novekedni a hitben.

2. A reformatusok azt valljak, hogy az udvozulest nem lehet cselekedetekkel megszolgalni. Ezert itelik el a husveti bojtot is (vagy legalabbis nem ambicionaljak), es meg sok mast. Udvozulni csak hit altal lehet. Nincsen szabalylista, gyonas, kotelezo templombajaras. Eredetileg a reformatusokat nagyon fel lehetett bosziteni az ilyen "justification by works" (tettekkel elerendo udvozules)- szeru buzgolkodassal. A valosagban ma mar azert lazabbak, es nem nagyon gondolkodnak ezen. Nem kotelezo templomba menni, ezt tudjak es nincs buntudatuk.