Miért tiltotta az egyház, hogy valaki a sógorának/sógornőjének a testvérét elvegye?

Az akkori felfogásban a házasság útján szerzet családtagokkal való kapcsolatot majdnem a vérfertőzés szintjén kezelték. Amennyire tudom, a közfelfogás úgy gondolta, hogy gyakorlatilag egy család vagy a házasság útján szerzett családtagjaiddal is. Noha nem számítana vérfertőzésnek a szó szoros értelmében, az akkor emberek nem úgy gondoltak a vérfertőzésre, hogy az valami genetikai defektet okoz és azért rossz, hanem egyszerűen mélyen erkölcstelennek tartották a családon belüli kapcsolatot. Ha a család fogalmába a nem vér szerinti, hanem házasság szerinti rokon is beletartozik (márpedig akkoriban beletartozott), akkor az ugyanúgy erkölcstelennek minősült, vagy csak egy kicsit kevésbé. A család ilyesfajta felfogása miatt is voltak annyira fontosak a dinasztikus házasságok, mert onnantól a házastárs családja már a sajátjának is minősül.

Ugyanígy elítélték, ha valaki mondjuk a meghalt felesége lánytestvérével lép kapcsolatra. Amúgy nem volt tiltott (annyira), amíg nem jelentette senki, de az egyház elegendő jogalapnak tekintette mondjuk egy házasság érvénytelenítésére.

#2

Azért nem nagyon lehetett ez szokás, mert mind az állami, mind az egyházi törvények tiltották.