Istenhívőknek egy őszinte kérdés; hogyha létezik az igaz Isten, vajon eddig miért nem űzte ki a rosszat, a bűnt, a kártevőket a földről; ebbe minden beletartozik?

Ennek az oka, a Sátán által állított hazugság bizonyításának ideje.

Istennél rendelt ideje van mindennek. Ahogy minden más is akkor történik, amikor eljön az ideje. A szülés sem azonnal történik, hanem akkor mikor megfelelő a magzat arra, hogy megszülessen és éljen.

Isten időt hagyott, és korlátokkal hatalmat engedélyezett az Ellenszegülőnek, hogy bizonyítsa állításait. Közben Isten is tevékenyen dolgozik azon, hogy a szándéka megvalósuljon, amikor az idő elérkezik.

A Bíróságon sem büntetnek meg senkit, bizonyítékok nélkül. Isten igazságos, és Ő maga is betartja az általa felállított törvényeket.

Jézusnak 4000 évet kellett várnia, hogy megszülessen a Földre, és elvégezze a feladatát. Utána pedig 2000 évet kellett várnia, míg elfoglalhatta a Trónját az Atyjától.

Isten amit elhatározott, azt beteljesíti a megfelelő időben.

Amikor egy vak személyt megműtenek, neki sem javasolják, hogy azonnal nézzen a fénybe, hanem fokozatosan kell hozzászokni az új helyzethez.

Így megtanul türelmesen várni, és a gyógyulásra fokuszálni.

Sajnos sokan nem fogadják el, és nem értik ezeket, és azonnal megoldást akarnak. "add meg uram, de máris". Csak hogy Itt Isten személyét is sérelem érte, és minket embereket is vád alá helyezett az Ördög.

Most van a bizonyítási eljárás, ha úgy tetszik.

6

Ahogy Ádám és Sátán esetében is láthattuk. Semmi probléma nem volt, amíg valaki elkezdett azon gondolkodni, hogy többet akar, mint ami a képességét, és a jogait is felülmúlja, és úgy gondolta, hogy jobb és több dolgot tud annál, mint aki létrehozta.

Ez vezetett oda, hogy addig filozofált ezen, hogy a kívánsága megfogant, és tettekre sarkalta.

Nem véletlen mondja Isten, hogy nem Ő teszi próbára az embert, vagy egy angyalt, hanem az egyéni kívánság csábító gondolata. S ha sokáig időzik egy gondolaton, akkor a megvalósuláshoz már csak alkalom kell.

Ezért nem szabad hagyni, hogy fészket rakjon a gondolataikban, hanem elkell hesegetni, mielőtt baj lesz belőle.

Szia,

A világmindenséget teremtő és fenntartó Isten uralma a világmindenségben a szabadság uralma, amihez hasonlót mi a földön nem ismerünk. Ez azt jelenti, hogy kényszert, erőszakot sohasem alkalmaz egyetlen teremtményével szemben sem. Nem használja fel azt a hatalmát, hogy minden teremtményének az élete kizárólag tőle függ. A Biblia utal arra, hogy az emberen kívül sok más, értelmes teremtménye is van Istennek a világmindenségben. Ezek közül azonban egy sem a tőle való függés vagy a félelem indítékából tiszteli Istent és az ő törvényét, hanem szabad választás és belső erkölcsi meggyőződés alapján. Azért tehát, mert törvényét igaznak, őt magát pedig méltónak találják arra, hogy Uruknak, vezetőjüknek fogadják el. Isten világában mindenütt, kizárólag a szabadság uralma érvényesül: "Ahol az Úrnak Lelke, ott a szabadság.” (2Korinthus 3,17)

Mivel a szabadság uralmát mindenképpen sértetlenül akarja megőrizni, Isten nem alkalmazott erőszakos megtorlást, nem semmisítette meg a bűn útjára lépett teremtményeit. De szabadon burjánozni sem hagyhatta a bűnt, mert ő tudja a legjobban a törvényt, hogy az „teljességre jutva halált nemz” (Jakab 1,15). Az, hogy „Isten a szeretet” (1János 4,8), azt is jelenti, hogy teremtményei életének és boldogságának a védelmezője. Ezért Isten sajátos módon vette fel a küzdelmet a gonosszal.

Elkészített egy tervet – az igazságosság és a szeretet alapelvének a tökéletes érvényesítésével – arra, hogy miként semmisíti meg a bűnt a földön, és iktatja ki azt az egész világmindenségből is, kizárólag erkölcsi erővel, hogy a szabadság uralma semmit se sérüljön. Ennek a tervnek a neve – a Biblia alapján – a megváltás terve. A róla szóló híradást, kinyilatkoztatást pedig evangéliumnak nevezi a Biblia.

Az evangélium mindenekelőtt az az örömhír, hogy a bűn nem lesz örökké sem a földünkön, sem a világmindenségben. A jó és a gonosz küzdelme terhes, nyomorúságos, elviselhetetlen, ha a végső szabadulás reménysége nem létezik. Az örök, kiegyenlítetlen harc, vagy egyenesen a gonosz győzelme félemlítene bennünket. A bűnnek, avagy az önzésnek a természetéhez tartozik, hogy erőszakosan terjeszkedik. A Biblia szerint mégcsak az sem természetes, hogy a jó egyáltalán fennmarad és küzdő partnere a gonosznak. A bűn ugyanis burjánzik, mint a rák, és ha Isten megváltási terve nem ellensúlyozná ezt, akkor a természetes fejlődési irányzat mindenkor az lenne, mint amit a vég idejéről Jézus prófétikusan kijelentett: „Mivelhogy a gonoszság megsokasodik, a szeretet sokakban meghidegül.” (Máté 24,12)

Az ember olyan fogságba jutott a bűneset révén, hogy csak úgy lehetett evangéliumot hirdetni, reménységet adni neki, hogy Isten ítéletet hirdetett az ő ellensége felett: „És mondta az Úr Isten a kígyónak: ...ellenségeskedést szerzek közötted és az asszony között, a te magod között és az ő magva között: az neked fejedre tapos, te pedig annak sarkába marsz.” (1Mózes 3,14–15)

Semmi sem fejezhette volna ki jobban, hogy az ember milyen tragikus helyzetbe került, milyen kiszolgáltatottá lett, hogy mennyire nem tud önmagán segíteni. Csak úgy lehet segíteni rajta, ha Isten veszi fel a harcot az őt fogva tartó ellenséggel. Az ember azt érthette meg ebből a kijelentésből, hogy Isten nem hagyja őt ellensége kezében, hanem kiszabadítja őt. Beleavatkozik a történelembe, és végül örök szabadulást biztosít neki a bűntől és a rossztól.

Az ember közreműködése is szükséges a bűn és a rossz legyőzéséhez. Az ember szabad akaratából választotta Sátán uralmát és állt mellé. Szabadulása csak úgy lehetséges, ha Isten fel tudja éleszteni az ellenállást az emberben, ha az ember hajlandó elfogadni ezt a segítséget. Az embernek kell visszautasítani és kiűzni Sátánt. Ez döntő jelentőségű! A megváltási terv alapeszméje a szabad akarat, a szabad választási képesség tiszteletben tartása.

Ebben a pillanatban azt is láthatjuk, hogy miért ilyen hosszú, és miért ilyen bonyolultnak látszó ez a küzdelem.

Mert ha Isten közvetlenül az ellenséggel venné fel a harcot és megsemmisítené, ez nagyon gyors és egyszerű lenne. De Isten csak közvetett harcot vehet fel az ellenséggel. Az emberben éleszti fel az ellenállást, és neki kell legyőznie Sátánt.

Pál apostol írja a Rómabeliekhez írt levél 16. fejezet 20. versében: „A békesség Istene eltapossa a Sátánt a ti lábaitok alatt...” A mi lábunk alatt kell eltaposni az ellenséget. Isten segít, támogat, erősít, együttműködik az emberrel, de az ember lába alatt kell megsemmisülnie Sátánnak. Ez a valódi, erkölcsi győzelem felette.

Üdv. Péter

Nagyon egyszerű: mivel ő teremtette mindezt. Ez le van írva a Bibliában is.

Mivel pedig előre látta, hogy mi lesz belőle, ezért nyilvánvaló, hogy azért teremtette, mert ez az akarata, hogy így legyen.

9

Nem ez volt az akarata, ellenben nem ad olyan utasításokat, ami ellentétben van az elhatározásával.

Isten személyét pedig félre értik és magyarázzák. Azt hogy valamit létre hozott, az nem jelenti, hogy a benne rejlő rosszat is Ő formálta bele.

Már csak azért sem, mert Istenben semmilyen rossz nincs, a szentsége makulátlan.