A vallások miért helytől függőek lennének, ha valóban csak egy isten lenne?

Egyfelől igazad van. Valóban csak egy Isten van, akit másképp közelítenek meg különböző népcsoportok. Másfelől, azért mert sok vallás van, az nem jelenti azt,hogy mindegyik igaz, vagy hogy minden út helyes.

A kimondottan népcsoporthoz kötött vallások nem voltak térítő vallások. A kereszténység eredetileg felekezet fölötti, metavallásos hit volt, amely mindenkit egyenlőnek fogadott el fajra, nemre való tekintet nélkül. Abban különbözött a többi vallástól, hogy nem mesterek és próféták szavát hirdette (lásd Buddha, Mohamed)hanem azt állította, hogy Isten emberré vált és eljött ide közénk.

Most megkérdezlek: tegyük fel, hogy ez mind igaz. Tegyük fel, hogy Jézus valóban Isten egyetlen valós inkarnációja volt. Ennek tudatában te őt követnéd, vagy egy vállrándítással elintéznéd, hogy inkább wicca leszel, mert az érdekesebb?

Az igazság keresője el kell, hogy gondolkodjon azon, mit is állít a kereszténység. Mert ha ez igaz, nincs szükség másra, ha meg nem, akkor tényleg mindegy, hogy wicca vagy esetleg muszlim vagy, de azt tudnod kell, hogy a vallás nem pusztán divat vagy választás, hanem MEGGYŐZŐDÉS kérdése.

Freya

A kereszténység mellett a Hinduizmus is azt tanítja, hogy Isten emberi formában eljött ... lásd Visnu (Isten) inkarnációja (megtestesülése) Krisna (aki emberi formájú).

A Hinduizmuson és a kereszténységen kívül tudomásom szerint másik vallás nem tanítja azt, hogy Isten emberi formában eljött és el is fog jönni.

27/L

Szia!

Folytatva Freya gondolatát érdemes elolvasni a Bibliát, mert olyan döbbenetes állítások vannak benne, amelyeket ember nem találhatott ki. A bibliai könyvek egymáshoz illeszkedve, mintegy egymást folytatva a Föld és az ember történetét beszélik el Isten megváltási terve szempontjából, a teremtéstől egészen az újjáteremtésig, tömören, vázlatszerűen, de átfogó módon. Elmélkedő vagy tanító könyvek is ékelődnek az ún. történeti könyvek közé, amelyek az emberi élet összes döntő problémáját felvetik és megvilágítják. Van például olyan bibliai könyv, amelynek az emberi szenvedés a fő témája (Jób könyve), van olyan, amelyiké az igaz szerelem (Énekek éneke) stb. A szerzőknek az az egybehangzó állítása kapcsolja össze ezeket a könyveket, amely szerint ők nem a saját ismereteiket és gondolataikat közlik, hanem Isten szólt hozzájuk, és elhívta őket a prófétai szolgálatra, azaz megbízta őket üzenete közvetítésével. Első hallásra megdöbbentő ez az állításuk, sok kételyt és kérdést is támaszthat. De mindenesetre elgondolkoztató, hogy oly sok tanú – az összes bibliai szerző – állítja ezt, és tanúságtételük annyira megegyező még részleteiben is.

Végül ami összekapcsolja ezeket a könyveket: az Istenről és az emberi élet minden dolgáról való tanításuk bámulatos összhangja. A legkülönbözőbb keretben, megközelítésben és megfogalmazásban szólnak ezekről, de állításuk – alapelvileg és a részletekben is – azonos. Emellett pedig egymást kiegészítik és értelmezik. Vannak, akik ellentmondásokat vélnek felfedezni és kimutatni a bibliai kijelentések között. Tudományos feldolgozásra törekvő könyvekben is olvashatunk erről. Mégis azt kell mondanunk, hogy sok esetben csak egy kicsit alaposabb utánjárásra – néhány tényszerű adat ismeretére vagy gondosabb megfigyelésre – van szükség, és máris kiderül, hogy a felületes ítélettel megállapított ellentmondások egyáltalán nem léteznek a valóságban. Máskor kitartóbb keresésre és mélyebb átgondolásra van szükség, de a vizsgálatnak mindig az a vége, hogy a kétely megbizonyosodásra változik, mert a kritikus helyen is a tökéletes egység tárul fel.

Ajánlom figyelmedbe a témával kapcsolatosan Blaise Pascal: Gondolatok című művét, amely igen jól megfogalmazza a lényeget. Egy részlet ebből:

"Különféle, egymással ellentétes vallásokat látok, következésképpen mind hamis, kivéve egyet, amelyik nem az. Mindegyik a maga tekintélyére hivatkozva követeli, hogy higgyenek benne, és fenyegeti a hitetleneket. Ezen az alapon tehát nem hiszek bennük. Mert azt akárki mondhatja, akárki kijelentheti, hogy ő próféta. Ám azt látom, hogy a keresztény vallásban beteljesedett jövendölések vannak, ezt pedig egyik sem mondhatja el magáról. Ha soha, semmi módon nem hallottam volna beszélni a Messiásról, a világ sorának ily csodálatos és nagyszámú beteljesült megjövendölése után mégis megérteném, hogy Istentől való dolog ez." (639. és 734. töredék).

Végezetül még egy gondolat: a valóban Istentől származó prófétai beszéd "jó gyümölcsöket terem" az ember életében. Az Isten Lelkétől áthatott próféta jellemében és cselekedeteiben megjelennek a hasonlíthatatlan, csodálatos isteni jellemvonások. És bizonyságtétele közvetve is ilyen gyümölcsöket terem. Aki befogadja az igaz prófétai beszédet, annak életében ugyancsak megnyilatkozik az egészen különleges, szívet-lelket, jellemet átalakító hatalom. Ezeket a gyümölcsöket nem lehet hamisítani, az Isten Lelke nélkül való ember életében nem jelenhetnek meg. Éppoly biztos ez, mint az a természeti törvény, hogy a romlott fa nem tud egészséges gyümölcsöt teremni.

Üdv. Péter

"A kereszténység eredetileg felekezet fölötti, metavallásos hit volt, amely mindenkit egyenlőnek fogadott el fajra, nemre való tekintet nélkül."

Ehhez a gondolathoz csak annyit tennék hozzá, hogy én a "felekezet felettit" kicserélném "nemzetközi", "nemzetek feletti" kifejezésre, mert a kezdeti, Jézus által lefektetett egyház, maga is e g y valódi egyház volt, de nemzetközi szinten is egységes faji és nemre való tekintet nélkül. De nem vallásra való tekintet nélkül!

Az amit jellemző eltérésnek mondasz más hitrendszerekhez képest, hogy "Isten emberré vált", szintén nem található meg az eredeti keresztények hitvilágában, mert ennek az elképzelésnek jól nyomon követhető eredete van, semmiképpen nem bibliai forrással. Nem csoda, hogy máshol is megtalálható az "Isten lejött közénk" gondolat, mivel kötődik a háromságistenek hiedelemvilágához, mely így, vagy úgy, különböző változatokban többfelé fellelhető a világban.

Éppen ezért én máshogy közelíteném meg a kérdést.

Tudjuk, hogy az ún."kereszténység" is egy nagyon "színes" társaság, hogy finoman fejezzem ki magam. Rengeteg egymásnak sokszor homlokegyenest ellentmondó hitnézetek, felekezetek feleselnek egymásnak, bár a meghatározóbbak, sokszor lényegesen tovább mentek ennél!

Ugye mindenki tudja miről beszélek?

Jézus szavaival élve úgy néz ki ez, mint valami "önmagával meghasonlott" ház. Enyhén szólva, 'nem szép' a múltjának a jelentős része, de sok esetben a jelene sem.

Így aztán "egységesen", vagy legfőképpen "egységes" kereszténységről beszélni nagy pontatlanság lenne.

Ebből az következik, hogy az igazság keresése érdekében nem csak a fő vallásrendszereket és azok főbb felekezeteit kell alaposan megvizsgálnunk, hanem az ún. kereszténységet alkotó több fő irányt is.

Ne gondolja senki, hogy ez egy reménytelen vállalkozás lenne, mivel "egész életünk sem volna elég, hogy mindről valamit megtudjunk", mert a hitrendszerek és azok kisebb csoportjai remekül kategorizálhatók néhány egyetemes igazság szerint.

Pl. bármennyire is kellemetlen ez sokaknak, Jézus egy ilyen egyértelmű tulajdonságot adott meg, amikor arról beszélt, hogy a követőit (többek között) a "gyümölcseikről fogják felismerni" az emberek.

Nem is hinnétek, hogy már ez a kategória is mennyire leszűkíti az igaz vallás címére pályázók táborát!

Kedves kérdező, én nem azt állítottam, hogy a hit tudás, hanem, hogy meggyőződés. A kérdés elvi jellegű volt, azt írtam, tegyük fel hogy igaz, akkor mit tennél.

Ami a hinduizmust illeti, össze sem hasonlítható a keresztényi értelemben vett megtestesüléssel. Elsősorban bár Visnu valóban isten volt, de az egyetlen igaz Isten a teremtő, az "atya" az Brahman volt. Másodsorban Visnunak rengeteg megtestesülése volt, többet járt a Földre mint a német turisták a Balatonhoz. Krisna csak az egyik volt ezek közül. Visnunak rengeteg felesége is volt, emberként pedig teljesen ember volt,ami azt jelenti, hogy ölt is ha kellett. (lásd Rámajána)

Szóval a kettő nem ugyanaz. Messiás csak egy van, szenvedő Isten csak egy van - mármint ha hiszel benne.

A metavallásos valóban nem jó kifejezés, elnézést, én igazából arra az időszakra gondoltam, amíg a kereszténység csak egy zsidó szekta volt, szétszórt kis gyülekezetek képében élt a különböző kultúrákban, és a felvételéhez nem kellett körülmetélkedni, vagy felvenni a zsidó vallást. Aztán persze önállóvá vált.

Freya

Helló kedves Kérdező. :)

Szerintem jól látod a helyzetet, egyáltalán nincs szükség megkülönböztetésre, és ki-ki gyakorolja a saját vallását, ha úgy érzi az a megfelelő...hiszen ahogyan te is elmondtad, mind ugyanarról szól, az egyetlen létező Istenről, amiből és amiben minden létezik. Egy dologgal lehet megállapítani, hogy végül is igaza van e bármelyik ilyen csoportnak. A szeretet elve az. A szeretet pedig tudjuk, hogy a teljes önzetlenségről szól, amiben nem szerepelnek a negatív emberi tulajdonságok(gondolom nem kell soroljam őket). A Szent Jóságot hirdetve, akárcsak a próféták tették. Tudod Isten jóságos, és adott még valamit az embernek...egy olyan dolgot, amivel megértheti mindazt, amiről a kérdésed is szól, elmagyarázva a valóságot a legpontosabb emberi kifejezésekkel. Tudomást szerezhet mindarról, ami miatt az emberek viselkedése ilyen egymással, megtudhatja mi valójában(ember), mi az univerzum és Isten tulajdonképpen. Érthetően elé tárja miért léteznek vallások, mit is jelentenek igazából, tudni fogja úgymond az alapot, ami a modern ember számára készült, mint magyarázat, mondhatni recept. :D

Tulajdonképpen minden igazzá válik, minden vallás, a tudomány összes ága és ezotéria is.

Ha úgy gondolod, akkor átadom neked. :)

üdv

25/F

LastOne.Left

Na igen, de a szeretetet sokféleképpen lehet értelmezni:

- ha gyereked nyakon vágod, ha bele akar nyúlni a konnektorba.

- az újgnosztikus vallások szerint a szeretet 'energy', amit irányítani tudnak.

- s szeretet sokak szerint háború az igazságért.

- a szeretet sokak szerint egy elv.

- a szeretet sokak szerint önmaga Krisztus.

- az, ami táplálja a gyűlöletet.

- a szeretet sokak szerint egy kamionnyi puszi-halmaz.

Ezek közül csak 1 az igaz.

Az utolsó tetszett! De visszatérve a hindukra, valójában hihetetlen, mennyi hasonlóság van az olyan távoli vallások között is, mint a római katolikus egyház és pl. a buddhizmus, vagy a hinduizmus között. Persze nem azt állítom, hogy a vitatott területen pontos egyezés lenne a kereszténység háromszemélyű istensége és a keleti viszonyok között, de hasonlóság van. Mint ahogy a máshol is fellelhető ilyesféle istenképek között is kisebb-nagyobb hasonlóság van.

Ezért van minden vallás valahogyan rokonságban.

Kedves utolsó, jól látod egyébként, tényleg döbbenetes a hasonlóság, hiszen az igazságot valamilyen formában minden nép ismeri. A vallások közötti különbség inkább abban rejlik, amit állít a végső igazságról, illetőleg amit a közös hagyományból megőrzött.

Freya