Lehet konkrét időpontot tudni és honnan, hogy a Megváltó mikor tér vissza a Földre?

1Ján 2:18: „már most is sok antikrisztus támadt; ebből a tényből ismerjük fel, hogy az utolsó óra ez.”

Az „utolsó óra” kifejezés alatt János nyilvánvalóan az apostoli időszak végére gondolt. A többi apostol már meghalt, és János is igen idős volt. Így sajnos onnantól, az összes apostol halála után, egy erős visszatartó erő megszűnt. Az Antikrisztus jelenlétének áldatlan hatása kezdett egyre nagyobb mértékben kiteljesedni.

Ezt lehet megfigyelni a következő századok zűrzavaros időszakában!

A ’pogányok ideje’ kifejezést a mi Urunk a földi történelemnek arra a közbeeső időszakára alkalmazta, amely időszak Isten előképes Királyságának, az Izrael Királyságának eltávolítása (Ezékiel 21:25–27), és annak ellenképének, az Isten igazi Királyságának bevezetése és megalapítása között telt el.

Hogy ez mennyi idő?

Isten előképes királyságát a babiloni király, Nebukadnezár (a bibliai kronológia szerint) i. e. 607-ben megdöntötte. A hetedik zsidó hónap, a mi októberünk közepe táján az ország pusztán hevert (2Királyok 25:8, 9, 22, 25, 26). Annak bizonyítékául, hogy ez isteni engedéllyel történt, Jehova Isten álmot bocsátott Nebukadnezárra. Az álomban egy fát látott, amelyet kivágtak és „hét idő” elteltével megengedték, hogy újra kinőjön. Az álom első beteljesedése akkor történt meg, amikor Nebukadnezárt visszahelyezték trónjára egy átmeneti őrültségi állapot után (Dániel 4:10–17, 28–36 [4:7–14, 25–34, Károli]).

Nebukadnezár álmának a tárgya azonban azt mutatja, hogy annak fő beteljesedése magában foglalja Isten előképes királyságát, amelyre vonatkozóan Nebukadnezár engedélyt kapott arra, hogy ’kivágják’. Az álom ezzel a kijelentéssel fejeződött be: „Hogy az élők megtudják, hogy a Legfelségesebb az uralkodó az emberiség királysága fölött, s hogy ő annak adja azt, akinek akarja, sőt az emberek közül a legkisebbet emeli fel arra” (Dániel 4:17, [4:14, Károli]).

De hogyan jutottak el Jehova Tanúi a hét idő hosszúságának a megértéséhez? A Biblia feltárja, hogy az „idő, idők és félidő”, vagy három és fél idő, egyenlő 1260 nappal (Jelenések 12:6, 14). Ennek a kétszerese, vagyis hét idő, 2520 nappal egyenlő. Annak a prófétai irányelvnek az alapján, amely szerint „egy napot egy esztendőért”, a hét idő 2520 évvel egyenlő (4Mózes 14:34; Ezékiel 4:6). E számítás szerint a pogányok ideje, amely i. e. 607 októberében kezdődött, 2520 évvel később, azaz, 1914 októberében ért véget.

Tehát a 'pogányok ideje' Izrael elvesztett királyságától számítva 2520 év, ami 1914. Ezt az évet pedig a bibliakutatók majdnem 40 évvel 1914 előtt, 1876-ban leírták, mint amikor lejár majd a 'pogányok ideje' .

Ez pedig nem egy jelentéktelen dátum!

Szia!

Biblia kijelentéseiben nem időtlen, ködbe vesző, bizonytalan ígéret Jézus adventje. Bár a pontos idejét senki sem tudhatja, "az idők és időszakok" bibliai próféciákban megjövendölt rendje világosan mutatja, hogy távol vagy közel van-e. Az "idők jelei" – történelmi jelenségek jellegzetes tünetegyüttese, amelyeket Jézus előre ismertetett - jelzik az esemény gyors közeledését. Csakis az éber, napra kész, örömteljes várakozás, és a megfelelő lelki előkészület a helyes keresztény magatartás.

A Biblia egyértelműen tanúsítja, hogy Jézus visszajövetele valóságos, az egész Földön egyszerre, mindenki számára látható, monumentális történelmi és kozmikus esemény lesz. Aki kételkedik ebben, annak ajánlom figyelmébe: Jel 1,7, Hab 3,3. 6. 11. 18

Mt 24,27. 30-31, Jel 19,11. 14...stb.

Jézus visszajövetele a Szentírás szerint egyértelműen örömhír, a csodálatos végső szabadítás örömhíre. Tény, hogy egy igen súlyos, az emberi történelem minden korábbi nyomorúságát meghaladó válság előzi meg. Ez azonban a bűn végső elhatalmasodásának következménye, nem Jézus visszajöveteléhez tartozik, nem az idézi elő. Ellenkezőleg, Jézus adventje hozza a szabadulást ebből. Visszás dolog lenne, ha a bűn kiteljesedése okozta borzalmak árnyékot vetnének Jézus szabadító közbelépésére, mintegy neki tulajdonítva a nyomorúságokat! A Messiás dicsőségben való eljöveteléről már mint kimondhatatlan öröm beteljesedéséről szóltak az ószövetségi próféciák is és az Újszövetség tanúságtétele is egyértelmű e tekintetben.

Jézus visszajövetele a legértékesebb ígéret, hiszen ezzel valósul meg a bűn borzalmas uralmának vége és a találkozás Istennel, "akit noha nem láttok, de szerettek és benne kibeszélhetetlen és dicsőült örömmel örvendeztek" – írja Péter apostol. A megváltottak magasabbrendű, örök életre alkalmas, dicsőséges testbe öltöznek, és találkoznak ugyanilyen testbe öltözött üdvözült, szeretteikkel, valamint az összes korok hívőivel, igaz embereivel.

Sajnos létezik egy torzulás azoknak a keresztényeknek a körében (főként egyes szabadegyházi körökben), ahol Jézus visszajöveteléről tudnak, sőt azt időszerűnek tartják. Sokszor a világ végével és valamiféle végkatasztrófával válik azonossá ez az esemény, és így a róla szóló üzenet elveszíti örömhír jellegét. Sokan nem várják Jézus eljövetelét, hanem félnek tőle, mert gondolataikat teljesen a végső válság tragikus eseményei töltik be. Ez azonban nem biblikus. Jézus Krisztus olyan hasonlatokat használt, amelyek nagy örömnek mutatják be ezt az eseményt, amelyhez képest a megelőző "nagy nyomorúság" csak olyan, mint a "lefutó víz". Az egyik hasonlat a gyermek születésének hasonlata. Jézus adventje a megváltott emberiségnek és a földnek mintegy az "újra születését", isteni hatalommal való újjáteremtését fogja magával hozni. A "szülési fájdalmak" ugyan hevesek és félelmetesek, de ezeket messze meghaladja és feledteti az új élet születésének nagy öröme. A másik hasonlat a menyegző hasonlata. Jézus úgy szólt példázataiban visszajöveteléről, mint királyi menyegzőről és menyegzői vacsoráról. Azt fejezte ki ezzel, hogy a boldog, örökre szóló egyesülés ünnepe lesz ez a megváltottak egész serege között és őközötte, valamint Atya és az egész bűntelen világmindenség között. Ez lesz "a menny és a föld újbóli egybeszerkesztésének" boldog és dicsőséges ünnepe. Az utolsó vacsoránál is így búcsúzott Jézus a tanítványaitól.

Üdv. Péter

1914: Az aratási idő vége vagy kezdete?

Az 1914-es évnek továbbra is központi szerepe van Jehova Tanúinak számításaiban. A Russell által megjósolt események elmaradása miatt radikálisan átértelmezték. Míg Russell évtizedeken át a földi kormányzatok végét és Krisztus királyságának földi felállítását várta 1914-re, 1914 után ő is majd követői is a mennybe helyezték Krisztus trónralépését, és az első világháborút annak jeleként értelmezték, hogy a Sátán ekkor hullott le az égből. 1914 tehát többé nem az aratási idő vége, hanem a kezdete, amelyre az ítélet fájdalma és az „utolsó nemzedék" jelenléte jellemző. Azt, hogy 1914 után milyen kimagyárazásra és átértelmezésre volt szükség a „komoly bibliakutatók" részéről, Franz Stuhlhofer történész „Charles Taze Russell - der unbelehrebare Prophet" (=Ch. T. Russell - a javíthatatlan próféta) című könyvében részletesen dokumentálta (90kk). Különböző „kerülőutakat" ír le a „be nem teljesedett próféciákkal" kapcsolatban, például a „próféciák" relativizálása vagy átértelmezése elmaradásuk után annak állítása, hogy az „Őrtorony" olvasói túl sokat vártak és félreértették a „próféciákat", a prófécia láthatatlan beteljesülésének állítása, sőt néha még a tévedés beismerése is. Stuhlhofer így summázza „1914"-gyel kapcsolatban: „Russell... egy sor konkrét előrejelzést tett 1914 előtt. Ezek az előrejelzések mindenestül félresiklottak; egyes esetekben semmi sem történt, máskor meg éppen az ellenkezője. Russell úgy gondolta, hogy az armageddoni csata már el is kezdődött, és 1914-től világszerte béke fog uralkodni. Ehelyett olyan heves háború tört ki 1914-ben a nemzetek között, amely boldog békeidővé tette a megelőző évtizedeket" (90. o.). Az 1986-ban kiadott, revideált „Igazi béke és biztonság - hogyan találhatod meg?" című Őrtorony-irat kitér erre a paradox helyzetre és annak értelmezésére: „Első pillanatra talán szokatlannak tűnik, hogy éppen egy példa nélküli háború jellemezte a földön Krisztus trónra emelését. De ne feledjük, hogy 'a világ uralkodója' Sátán, az Ördög (János 14:30). Ő nem szerette volna azt látni, hogy Isten Királysága irányítja a föld ügyeit. Hogy elterelje a figyelmet a Királyságról [sic! L. G.], olyan háborúba vezette az embereket, amelyben a szuverenitásra irányuló saját igényeiket kívánták támogatni. ... 'Háború tört ki az égben...a nagy sárkányt, az Őskígyót, akit Ördögnek és Sátánnak neveznek, aki az egész lakott földet félrevezeti; levetették őt a földre és az angyalait vele együtt levetették.'... (Jel 12:3-12)." (74. o.) Hogyan magyarázta 1995-ig az 1914-ben történteket az Őrtorony Társulat? Először is az 1968-ban kiadott „Az igazság, mely örök élethez vezet" című iratból idézek: „Arról az időről, amelyben most élünk, a Biblia mint az 'utolsó napokról 1, vagy a 'vég idejéről' beszél. (2Tim 3:1; Dán 11:40) A tények azt mutatják, hogy ez egy meghatározott ideig tartó időszak, amelynek kezdete és vége pontosan meg van határozva. Elkezdődött 1914-ben, amikor Isten Jézus Krisztust a mennyben királyként trónra emelte. S véget ér akkor, amikor Isten a dolgok e jelen gonosz rendszerét megsemmisíti. ... Mikor fogunk már ott tartani? Isten Fia, Jézus Krisztus adja meg a választ. Miután felhívta a figyelmet arra a sok dologra, melyek mutatják, hogy 1914 óta 'a vég idején' élünk, ezt mondta: 'Semmiképpen nem múlik el ez a nemzedék, míg mindezek a dolgok meg nem történnek. 1 (Máté 24:34, ÚV) Melyik nemzedékre gondolt? ..."Ezek a dolgok' azok az események, amelyek 1914 óta már megtörténtek, s amelyek még megtörténnek egészen e gonosz rendszer végéig (Mt 24:33)... Ez azt jelenti, hogy már csak rövid idő van hátra, mielőtt eljön a vég!" (94k). 1968-ban írták le ezeket a mondatokat, amikor azok, akik 1914-ben fiatalok voltak, már a hetedik évtizedüket taposták. Időközben (25-30 évvel később) az Őrtorony Társulat az „1914-es" tétele miatt egyre inkább lépéskényszerbe került, mivel ma már alig él valaki az akkori nemzedékből. Egy ideig azzal segítették ki magukat, hogy egyre lejjebb szállították az akkor élők korát, és így nyertek néhány évet. így az 1984 május 1-jei Őrtoronyban elhagyták a tudatos érzékelést, mint feltételt, és az 1914-es határidőt az akkor született csecsemőkre vonatkoztatták: „Ha Jézus ilyen értelemben használta a 'nemzedéket', mi pedig 1914-re alkalmazzuk, akkor e nemzedék csecsemői most 70 évesek vagy idősebbek." Találóan jegyzi meg Raymond Franz az ilyen (át) értelmezésről: „Minden évvel persze egyre nehezebb ezt a tant és minden hozzá kapcsolódó igényt fenntartani. 1984-ben 70 év telt el 1914 óta. Egyszer majd az 1914-es 'nemzedékre' vonatkozó tanítást már nem lehet anélkül fenntartani, hogy el ne veszítse minden hitelét" (Franz 1991, 330. o.). 1995 óta az Őrtorony Társulat valóban ejtette az 1914-es nemzedékről szóló tant, ami persze nem jelenti azt, hogy maga az 1914-es év is elveszítette volna jelentőségét az Őrtorony Társulat számára (ld. alább). Ezért most egy kicsit részletesebben foglalkozunk ezzel az évszámmal. Jehova Tanúinak „1914-tételével" kapcsolatban a következő kérdéseket kell feltennünk: Valóban fenntarthatók-e azok a számítások, amelyek az „1914-es" dátumhoz vezettek? Továbbá: Mi a „genea" fogalom jelentése Mt 24,34-ben, amelyet az Őrtorony Társulat „generáció"- nak fordít, és - többféleképpen - az „1914-es nemzedékre" vonatkoztat? Hogyan jut az „1914-es" dátumhoz az Őrtorony Társulat? Abból indul ki, hogy Kr. e. 6071606-ban Jeruzsálem Nebukadneccar általi lerombolásával véget ért Izrael teokratikus mintauralma, és elkezdődött „a nemzetek ideje". A Kr. e. 607/606 tehát a kiindulási pont, ezzel kezdik számításaikat. Utána azt kérdezik, hogy meddig tart „a nemzetek ideje". A válasz Dán 4-ben található, ahol Dániel Nebukadneccar álmát magyarázza. Itt olvasható: „Száműznek téged az emberek közül, a mezei vadak közt tanyázol, füvet eszel, mint az ökrök, és az ég harmatja áztat. Hét időszak telik így el fölötted, amíg el nem ismered, hogy a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött, és annak adja azt, akinek akarja" (Dán 4,22). A „hét időt" tehát „a nemzetek idejével" magyarázzák. Hogyan törhető meg azonban évszámokkal ez a „hét idő"? Ennek megválaszolásához a Jelenések könyvéhez „ugranak", ahol „három és fél időről" van szó. Az eljárás folytatását az „Igazi béke és biztonság - Hogyan találhatod meg?" című Őrtorony-iratból vett alábbi idézet világítja meg: „A Jelenések 11,2.3 azt mutatja, hogy 1260 nap egyenlő 42 hónappal, vagy három és fél évvel. A Jelenések 12,6.14. verse ugyanannyi napot (1260 napot) említ, de úgy utal rájuk, mint 'időre [1], időkre [2] és fél időre1 vagyis három és fél 'időre1. Ezen idők mindegyike 360 napból áll (3 1/2 x 360 = 1260). Ezen prófétai 'idők' minden napja egy egész évet tesz ki, annak az elvnek alapján, amely szerint: 'egy napot egy esztendőért' (4Móz 14,34; Ez 4,6). A 'hét idő' tehát 2520 évnek (7 x 360) felel meg. I. e. 607 őszétől számítva, amikor Isten előképes királyságát Júdában Babilon leigázta, a 2520 év i. sz. 1914 őszéhez vezet el bennünket (606 1/4. + 1913 3/4 = 2520). Ez volt az az év, amikor 'a világ királysága' Jézus Krisztus kezébe adatott (72k). Bármennyire is következetesnek tűnik első pillantásra ez a számolóművészet, a vele szemben felhozható kifogások igen súlyosak. Csak a leglényegesebb négyre szorítkozom:

a) Nebukadneccar nem Kr. e. 607/606-ban, hanem 587-ben rombolta le Jeruzsálemet (ld. feljebb). így hamis a kiindulópont -, vele együtt az eredmény is.

b) A Dán 4-ben szereplő „hét idő" Őrtorony Társulat szerinti magyarázata puszta allegorizálás. Semmi más nem derül ki a szövegből azon kívül, hogy Nebukadneccart „hét időn" át gyötri valamilyen elmebetegség, és mindaddig elveszik tőle a királyságot, amíg fel nem ismeri, hogy egyedül „a Felséges uralkodik az emberek királysága fölött, és annak adja azt, akinek akarja" (vö. Dán 4,13.22). Dán 4 nem magyarázza meg közelebbről a „hét időt", de a Septuaginta és Josephus (Antiquitates [=A zsidók története] X 216) alapján elfogadható, hogy „hét évről" van szó. Feltűnő, hogy a „hét idő" mennyire Nebukadneccar sorsához kapcsolódik, így az ezen túlmenő magyarázat rendkívül ingatag talajon áll: „... hét időszak teljék el így fölötte ..." (13. v.); „A Felségesnek az ítélete ér utol téged, uram, király! (21. 187 v.); „Hét időszak telik el így fölötted..." (22. v.); „Mindez megtörtént Nebukadneccar királlyal (25. o.).

c) A Jel 12,14-ben szereplő összesen „három és fél idő" (szó szerint: „ideig, időkig és idő feléig" - a kiadó) is minden valószínűség szerint szórói-szóra „három és fél évnek" értendő, amit a párhuzamos jelölések: „42 hónap" és „1260 nap" (Jel 11,2k; 12,6) még hangsúlyoznak is. Mint feljebb már bemutattam, feltehetően a nyomorúságnak az Antikrisztus uralma miatti idejére vonatkozik, amely hét ( 2 x 3 1/2) évig tart. Az, hogy az Őrtorony Társulat Nebukadneccar közelebbről nem jellemzett „hét idejét" kapcsolatba hozza a Jelenések könyvének „három és fél idejével", a „lóugrásos" módszer tipikus példája, amely összefüggésükből kiragadja és önkényesen kombinálja az igéket.

d) Ugyanez vonatkozik a Jel 11,3-ban és 12,6-ban szereplő „1260 nap" „1260 évként" való magyarázatára. A „napok" „évekkel" való magyarázata teljesen nyilvánvalóan ellentmond az „1260 nap" és a Jel ll,2k-ben szereplő „42 hónap" párhuzamának, továbbá az ott leírt és időben szűkre szabott eseményeknek (mégha az egész Jelenések könyvét allegorikusán is értelmezzük, ahogyan Jehova Tanúi teszik; erről majd később részletesebben). Mindenekelőtt azonban a Bibliában semmiféle ilyen általános érvényű alapelv nincsen, miszerint „egy nap egy év' hanem csak bizonyos helyzetekben alkalmazza ezt az eljárást, ilyenkor - éppen 4Móz 14,34-ben és Ez 4,5k-ben - világosan jelzi is. Ezzel szemben Jel 11-12-ben sehol semmi utalás nincsen erre az „alapelvre", tehát nincs rá ok, hogy a „napokból" „éveket" csináljunk. A 2Pt 3,8-ban szereplő kijelentés is: „... az Úr előtt egy nap anynyi mint ezer esztendő..." a közvetlen szövegösszefüggés része. Türelemre kell intenie és vigasztalnia a Krisztus visszajövetelére váró gyülekezetet. Hamis lenne absztrakt szabályt csinálva belőle Jel 11- 12-re alkalmazni. Az elmondottak alapján az 1914-es év nem tartható. Ezzel a „generáció" kérdése is magától feleslegessé válik, vagyis hogy azok-e, akik tudatosan érték meg 1914-et (korábbi változat), vagy pedig azok-e, akik akkor születtek (későbbi változat, a legújabbat ld. alább). Mégis, a teljesség kedvéért szeretnék kitérni a Mt 24,34-ben szereplő „genea" kifejezésre, amely e tan alapjául szolgál. Az „Újszövetségi Teológiai Szótár" a „genea" következő jelentéseit nevezi meg az általános görög szóhasználatban: ,Születés, származás ... utódok... nemzetség, közös származással kapcsolatban ... nemzedék, mint időmeghatározás, emberi életkor ... korszak is. Az Újszövetségben a „genea" „időszak, szakasz ... fajta értelmében fordul elő, de a „legtöbbször a kortársakat" jelenti. Az „ez a nemzetség" („hé genea auté") fordulat „mindenekelőtt időben értendő". „Azonban mindig elítélő mellékjelentése" van, így a „gonosz nemzedék", a „házasságtörő nemzedék" vagy a „hitetlen nemzedék" (ThWNT 1/1933, 660k). Jézus ebben az értelemben gyakran zsidó kortársaira vonatkoztatja, akikhez először küldetett (Mt 15,24), akik jelt kívánnak tőle (vö. lKor 1,22), és akik elvetik mint a megmentőt (vö. Mt 12,38kk; 16,4; 17,17; Mk 9,19.stb.). E sokféle jelentési lehetőség mutatja, milyen nehéz Mt 24,34-ben pontosan meghatározni a „genea" fogalmát. Az emberi nem (emberi faj) általában? „A zsidók nemzetsége" általában? Vagy kifejezetten Jézus zsidó kortársai! Az utolsó nemzedék Jézus visszajövetele előtt? A fentiek alapján arra a magyarázatra hajlok, hogy az „ez a nemzedék" Mt 24,34-ben a Jézus korabeli zsidó népre vonatkozik. Ezt még az is aláhúzza, hogy Jézus előtte a „fügefáról" beszél, amely a Szentírásban mindig Izraelt szimbolizálja (Mt 24,32k; vö. lKir 5,5; Mt 21,19k; Lk 13,6kk; Jn l,48kk). Gerhard Maierrel és más egzegétákkal együtt az .a véleményem, hogy Mt 24par-ben egy távoli és egy közeli prófécia van egymás mellett. A két szál, ill. perspektíva egymásba fonódik. „Az egyik szál a még meglévő templomtól a templom lerombolásáig fut, a templom meggyalázásán és Júdának a rombolás okozta nyomorúságán át. A második szál a templom lerombolásával indul, és Jézus visszajöveteléig fut. Ekkorra világszerte ínség, üldözés, hamis próféták, a népek missziója, végső nyomorúság, kozmikus változások és a gyülekezet egyesülése a visszatérő Jézussal lesz meghirdetve. Az elsőt Izrael, a másodikat a népek távlatának nevezhetjük" (Maier II/1980,267. o.). Jézus tulajdonképpen a tanítványok két (vagy három) különböző kérdésére válaszol. Első válasza a jeruzsálemi templom lerombolására vonatkozik, hiszen az Olajfák hegyéről ezt láthatta maga előtt tanítványaival együtt. ,Amikor Jézus kijött a templomból, és tovább akart menni, odaléptek hozzá tanítványai, hogy megmutassák neki a templom épületeit. Ő azonban így szólt hozzájuk: 'Hát nem látjátok mindezt? Bizony mondom nektek: nem marad itt kő kövön, amit le ne rombolnának.' Amikor Jézus az Olajfák hegyén ült, odamentek hozzá tanítványai külön, és ezt kérdezték: "Mondd meg nekünk: mikor lesz ez, (első kérdés) és mi lesz a jele a te eljövetelednek és a világ végének?" (második és harmadik kérdés). Az első kérdésre véleményem szerint Jézus világos választ adott: „...nem múlik el ez a nemzedék addig, amíg mindez meg nem történik." A közeli beteljesedés Jeruzsálem és a templom lerombolásával a római seregek által Kr. u. 70-ben megtörtént -, ezt a betelj esedést érte meg „ez a nemzedék", amely megmentőjét, Jézus Krisztust keresztre feszítette. R. Franz „A lelkiismereti konfliktus" című könyvében egy régóta szolgáló Őrtorony-misszionárius kérdését idézi, aki erről a lehetőségről szólt: „Franz testvér, nem lehet, hogy Jézus az 'ez a nemzedék'-kel csak az akkori emberekre gondolt, akik megérték Jeruzsálem pusztulását? Ebben az esetben minden összeillene" (Franz 1991,210. o.). Némileg bizonytalanná teszi ezt az értelmezést az „addig, amíg mindez meg nem történik". Ha a „mindez" minden Mt 24-ben ábrázolt eseményre vonatkozik (ami egyáltalán nem biztos), „ez a nemzedék" mégiscsak megérné a végidők fejleményeit Jézus visszajöveteléig és a világ végéig. Ekkor ugyan az „ez a nemzedék/nemzetség" az egyéb nyelvhasználat alapján a zsidókra vonatkozna, de általában a zsidókra, nem csak Jézus kortársaira. Gerhard Maier erre a magyarázatra hajlik: „'...ez a nemzedék/nemzetség' általában a zsidók nemzetsége. A föld egyetlen hatalma sem irthatja ki őket. Sem a középkori zsidóüldözések, sem a XIX. századi oroszországi pogromok, sem a náci koncentrációs táborok megsemmisítő gépezete nem volt képes rá. A 'fügefa' Jézus visszajöveteléig létezik" (Maier E/1980,297. o.). Akár a közeli, akár a távoli várakozás a helyes -, itt mindenesetre megint megmutatkozik, hogyan próbálnak Jehova Tanúi Izraelnek, mint az üdvösség népének helyére lépni. Azt, hogy milyen abszurd spekulációkhoz vezet ez a kísérlet, már láttuk.

Mi az a "nemzetek ideje" és meddig tart?

"És elhullanak fegyver élén, és fogságra hurcoltatnak minden néphez, és Jeruzsálemet taposni fogják a népke, mígnem betelik a nemzetek ideje." (Lk 21:24)

Először is az egész Lukács 21,20-24 témája Jeruzsálem pusztulása (vö. Máté 24,15-22; Mk 13:14-20).

Mígnem betelik a nemzetek ideje, míg a pogány népek uralkodnak, míg eltelik a világtörtént, és míg eljön a nemzetek megtérésnek ideje, tehát az ítéletnapig, a világ végéig. (Vö. Joel 3,2. 12; Róm 11,25. skk.)

Tehát mígnem a népek is, melyek azalatt a kereszténységre térnek, megfutják pályájokat és itéletre megérnek (lásd Joel 3.), midőn majd a zsidók megtérnek (Rom. 11,25. s követk.), és a világitélet bekövetkezik.

A 25-33-as vers ennek megfelelően a világ végéről szól.

Jehova tanúinak szektáját 1880-ban alapította Charles Russel az USA- ban, s elsôdleges céljuk kezdetben a Biblia komoly tanulmányozása volt. Az alapító az elmélyült Biblia-tanulmányozás hatására hamarosan fontos felismerésre jutott: kiszámította, hogy a világvége 1914-ben fog bekövetkezni. Az érdekesség kedvéért áttekinthetjük Russel számításait: Jeruzsálem pusztulása, amelyet ô Kr. e. 607-re tett, számára a ,,nemzetek idejének'' (Lk 21,24) kezdetét jelenti. Dán 4,16-32 szerint ez ,,hét idôn'' keresztül fog tartani. Egy ,,idô'' a Jel 12,6-14 szerint 360 napot foglal magában, míg a Szám 14,34 azt bizonyítja, hogy egy nap egy évet jelent. Ebbôl kifolyólag a ,,nemzetek ideje'' 2520 év, s ha ezt hozzáadjuk a Kr. e. 607-es esztendôhöz, megkapjuk az említett 1914-es évet. Russel számítása figyelmen kívül hagyja a bibliai számok szimbolikus értelmét, csakúgy, mint azt a történelmi tényt, hogy Jeruzsálemet Kr. e. 587-ben rombolta le Nebukadnezzár király... Amikor az 1914-es év nem hozta meg a várt eredményt, elkészült az új magyarázat: Ebben az évben lépett fel Krisztus a mennyei trónra és kezdte meg a végsô harcot a Sátán ellen, amely láthatatlanul folyik. 1914 óta gyülekeznek a seregek a Földön, és készülôdnek a végsô csatára, az Armageddonra, amelyben Krisztus gyôzedelmeskedik és megkezdi ezeréves uralmát. Ennek az uralomnak a kezdetét századunkban már két idôpontra is megjövendölték: elôször 1925-re, majd legutóbb 1975-re A jehovisták várakozása szerint a világ végén 144 000 igaz -- természetesen kizárólag Jehova tanúi közül- elragadtatik majd a mennybe, míg a többiek -- szintén jehovisták -- a Földön maradnak, és paradicsomi állapotok között élhetnek majd. A jehovista paradicsom képét jól ismerhetjük az Ôrtorony című kiadványukból: Jól öltözött nyakkendôs úriember, aktatáskával a kezében, szeretô családja körében látható, miközben a háttérben az oroszlán cicaként dorombol és a medve bárgyú képpel bámul a világra. Ezek a naiv, gyerekes elképzelések mégis sokakat rabul ejtenek, hiszen ,,emberarcú'' paradicsomot ígérnek: nem kell szenvedni, meghalni, minden olyan lesz, mint a Földön, csak tökéletes formában. Igazi materialista paradicsom.

Beteljesedhet-e előbb egy prófécia, mint ahogy kihirdetik?

Azt gondolod, hogy ez egy ostoba kérdés? Sajnos a válasz még ostobább!

Az Őrtorony Társulat szerint a válasz ugyanis:

Igen

A Figyelj Dániel próféciájára! c. könyvben (és még sok más kiadványban) a Dániel könyve 4. fejezetében lévő nagy fával kapcsolatos prófécia Őrtornyos értelmezése szerint az álom nagyobb beteljesedése Jeruzsálem ie. 607- ben történt elpusztítása volt.

Csakhogy ez jóval az álom látása előtt történt...

Valamint:

Dániel 4:25

"Mindez betelék Nabukodonozor királyon."

Dániel 4:30

"Abban az órában betelék a beszéd Nabukodonozoron"

Az ie. 607-es dátummal kapcsolatban érdemes elolvasni az alábbi könyvet:

A 'Pogányok ideje' - Vajon véget ért? Tanulmány Jehova Tanúi végidőszámításairól (Jonsson,Carl Olof ~ Magánkiadás , 2000 )

Amiket írsz az 1914-es számításokról,azt többször toldozgatták-foltozgatták Brooklynban,-ahogy kifutottak az időből. Ha érdekel az 1914-es tanítás történelmi háttere,és Bibliai cáfolata,akkor olvasd el ezt a tanulmányt:

1914 - Kiszámítható a Bibliából?

1914-el kapcsolatban az a kulcskérdés, hogy a dátum kiszámítható-e a Bibliából. Ennek megállapítása végett a Társulat Dániel könyvéhez fűződő magyarázatára támaszkodtunk (6. fejezet), de bármelyik másik kiadványban közölt számításra is igaz az itt leírt elv. Természetesen bármilyen számítás és logikai következtetés esetén, figyelembe kell venni amit már többször is írtunk, miszerint Sedékiás uralma nem ie.607-ben, hanem ie. 587-ben ért véget. Erre az általunk sokszor ajánlott Pogányok Ideje c. könyv részletesen is kitér.

Az álomban 7 idő, nem pedig hét év szerepelt (valószínűleg Nabukodonozoron 7 hónap alatt teljesedett be). Ha meg akarjuk állapítani, hogy ez az esetleges 7 év hány napig tartott, nagy nehézségekbe ütköznénk. Vajon milyen naptár szerint kell számítani a 7 évet? A zsidó naptárban volt olyan év, amelyben nem 12, hanem 13 hónap volt. Ezzel vajon kell-e számolni vagy nem (ez a 13. hónap 19 év alatt 7-szer lett beiktatva)?

Ezért a 7 év a zsidó holdnaptár szerint sem lehetett pontosan 2520 nap.

Ha esetleg meg is kapnánk a 2520 napot (amit 7 évnek veszünk) akkor is kérdéses, hogy milyen alapon vehetnénk ezt 2520 évnek. A Biblia soha nem mondja, hogy próféciákat ilyen módon kellene számítgatni. Ettől függetlenül is, nincs olyan bibliai utalás ami felhatalmazna minket ennek a megtevésére.

Tehát 3 ponton mutattunk rá a 7 idő kiszámításának a hibájára: a kiindulópont, a 7 év nem 2520 nap és a napokat nem lehet átváltani évekre. Jézus, Pál és Péter tanítása szintén azt támasztja alá, hogy ők maguk sem tudtak semmit semmilyen 7 időről.

Amikor Jézust megkérdezték a visszajöveteléről és az utolsó napok jeleiről, nem beszélt arról, hogy valamilyen 7 időnek el kell telnie előtte, illetve nem tett említést az éppen letelő pogányok idejéről. Amikor Jeruzsálem megtapodásáról beszélt, nem jelen időben beszélt. Még az Új világ fordítás szerint is a Lukács 21:24 jövőbeni eseményként van leírva:

"Jeruzsálemet tiporni >>fogják<< a nemzetek, míg be nem telik a pogányok ideje"

Jézus tehát isz. 33-ban mondta ezt, amikor az Őrtorony Társulat szerint már javában tartott a hét idő.

Amikor a tanítványok a Cselekedetek 1. fejezetben megkérdezik Jézust a visszajöveteléről, nem beszélt a 7 időről aminek el kell telnie, pedig a tanítványok akkori kérdésére ez egyenes válasz lett volna:

"Uram >>ebben az időben<< állítod helyre Izraelnek a Királyságot?"

Jézus nem ezt mondta:

"Hát nem tudjátok, hogy előbb be kell telnie a hét időnek?!"

Hanem:

"Nem a ti dolgotok, hogy tudomást szerezzetek azokról az időkről vagy időszakokról, amelyeket az Atya a saját fenhatósága alá helyezett"

Pál tanítása is sokszor érintette az Úr visszatérésének időpontját, de soha nem beszélt a misztikus hét időről. Például az Thesszalonika 5. fejezet elején. Pál nem írta, hogy még valamennyi hátra van a 7 időből, hanem azt, hogy az a nap éjjeli tolvaj módjára jön el. Az éjjeli tolvaj érkezését pedig nem lehet kiszámítani.

Péter a 2. levelében szintén írt az Úr napjáról, amelynek eljövetelét egyesek kétségbe vonták. Péter nem a 7 idővel intette türelemre a testvéreit, hanem Isten szeretetével. Valamint ő is megemlíti, hogy az a nap (az Úr napja) tolvajként jön el.

Ezek csak kiragadott példák, hogy a Biblia egyszer sem beszélt az Úr napjával kapcsolatos 7 időről, pedig az első században jó eszköz lett volna Jézusnak, Pálnak vagy Péternek a kezében, hogy a fiatal keresztény gyülekezetet higgadtságra és megfontoltságra intse. Ha pedig az ihletettek nem tudtak a 7 időről, akkor a nem ihletett Vezető Testület honnan tud róla?

Kr. e. 607/606: „A nemzetek idejének kezdete"

A Kr. e. 607. vagy 606. év (attól függően, hogy - mint Russell - hibásan egy nulladik évet is számolnak-e vagy sem; az Őrtorony irodalomban mind a két szám előfordul, a maiban azonban már csak a Kr. e. 607), további fontos kiindulópont a végidei számításokhoz. Jehova Tanúi ezektől az évektől számítják „a pogány ok idejének", illetve „a nemzetek idejének" kezdetét, amelynek 2520 év után 1914-ben kellett véget érnie (az 1914-es évről és a további számításokról ld. alább). Kr. e. 607-ben vagy 606-ban hódította volna meg Nebukadneccár babiloni király Jeruzsálemet, és a zsidóknak Cidkijjá király alatt száműzetésbe kellett vonulniuk. így olvasunk erről Rutherford: „Isten hárfája" című írásában: „Kr. e. 606-ban taszították le Cidkijját a trónról. Ekkor fogolyként Babilonban vitték, és utána Nebukadneccár megalapította az első univerzális birodalmat a földön; innen számítódik a nemzetek ideje. A nemzetek idejét az írás szigorúan hét szimbolikus, mindannyiszor 360 éves szakaszra, együttesen 2520 évre korlátozza. Mivel ez az időszak Kr. e. 606-ban kezdődött, szükségszerűen Kr. u. 1914-ben kellett véget érnie" (230. o.). Az őrtorony Társulat úgy jut a Kr. e. 607-es vagy 606-os dátumhoz, hogy Círusz perzsa király valószínűleg Kr. e. 538-ban vagy 537-ben kiadott rendeletéből indul ki, amely lehetővé tette a zsidók viszszatérését a fogságból. Bizonyos helyekre - például Jer 25,8kk; Dán 9,2 és 2Krón 26,20k - való hivatkozással azután a Kr. e. 538-hoz vagy 537-hez hozzáad hetven évet. 537 plusz 70 azután Kr. e. 607-et ad ki (vö. Segítség a Biblia megértéséhez, 258. o., 270 k.). Ez a konstrukció azonban tarthatatlan. Sokféle régészeti bizonyíték alapján történetileg kifogástalanul megállapítható, hogy bár Nebukadneccár háromszor foglalta el Jeruzsálemet (Kr. e. 605, 597 és 587), a város végső elfoglalása és lerombolása, továbbá a zsidók fogságba vitele csak' 587-ben történt (és az Őrtorony meghatározása szerint ekkor kezdődött el „a nemzetek ideje"). Cidkijjá, Júda utolsó királya, akit a babiloni fogságba hurcoltak, csak Kr. e. 597-től uralkodott. Kr. e. 608-597 között Jójákin volt Júda uralkodója. A babiloni fogság tehát nem hetven, hanem csak ötven évig tartott. Ezekről az időpontokról a történeti és a teológiai kutatásban messzemenő egyetértés uralkodik (vö. Donner 1986,371. o.; Stoll 1987,71kk; Maier 1982,67kk). Az Őrtorony Társulat bibliai lexikonának „kronológia" szócikke a leghosszabb cikk az egész műben. Észrevehető, milyen görcsösen próbálja megvédeni a(z anonim) szerző a Kr. e. 607-es dátumot -, kizárólag a visszavezetés imént említett érvével. Azt, hogy az Őrtorony Társulat kronológiai adatai - és közöttük a központi jelentőségű Kr. e. 607 vagy 606 - mennyire mesterkéltek és agyaglábakon állók, maga a szócikk szerzője vallja be. Ez pedig nem más, mint Frederick Franz-nak, az Őrtorony Társulat hosszú időn át volt fóideológusának unokaöccse, a Vezető Testület többször említett egykori tagja, Raymond Franz. „A lelkiismereti konfliktus" című könyvében így emlékszik vissza: .Abszolút semmit nem találtunk, ami a Kr. e. 607. évet igazolta volna. Minden történész húsz évvel későbbi dátumra utal. Csak a 'Segítség...'- könyv 'régészet' címszaván dolgozva tudatosult bennem, hogy Mezopotámia területén számos, a régi Babilonból származó ékírásos égetett agyagtáblát találtak. Egyetlen tábla sem tartalmaz semmiféle utalást arra, hogy az újbabiloni birodalom (Nebukadneccár uralkodása is ide tartozik) elég hosszú ideig fennállt volna ahhoz, hogy ebbe Jeruzsálemnek szerintünk i. e. 607-ben történt lerombolása beleférjen. Minden 20 évvel rövidebb időre utalt" (Franz 1991,32k). Az Őrtorony-kronológia egykori apologétájának megsemmisítő önkritikus ítélete után még az a kérdés marad: Mi a helyzet azokkal a szentírási helyekkel, amelyek a babiloniak uralma nyomán hetven évi szolgaságról vagy pusztulásról szólnak? Az alapvető textus, amelyre más helyek (például Dán 9,2) hivatkoznak, Jeremiás próféta ítéletről szóló prédikációja Jer 25-ben. Jeremiás „Jójákim negyedik évében" (1. v.). tehát körülbelül Kr. e. 605-ben tartotta ezt a prédikációt. Bár „Júda egész népéhez és Jeruzsálem minden lakójához" fordul (2. v.) , a környező népek sorsáról is beszél (9. v.). így hangzik: „Azért ezt mondja a Seregek Ura: Mivel nem hallgattatok beszédemre, elhozatom észak valamennyi népét - így szól az ÚR -, meg szolgámat, Nebukadneccart, Babilónia királyát. Rázúdítom őket erre az országra, lakóira és valamennyi szomszédos népre. Kiirtom őket, megborzadnak és felszisszennek latrukra, mert örökre romhalmazzá teszem őket. ... Ez az ország szörnyű romhalmazzá lesz, és ezek a népek Babilónia királyának fognak szolgálni hetven esztendeig. De ha majd eltelik a hetven esztendő, megbüntetem Babilónia királyát és népét - így szól az ÚR -, meg a káldeusok országát bűnei miatt, és pusztává teszem örökre" (Jer 25,8-9. 11-12). Jer 25,17kk számos népet felsorol, amelyekre Isten kiönti „haragjának serlegét". A felsorolás így ér el csúcspontjára: „A föld minden országát" (26. v.) éri, vagyis az akkor ismert területeket. A szövegből tehát az adódik, hogy a szolgaság „hetven éve" semmiképpen sem egyedül Júdára, hanem „a körülöttük élő népekre" (többesszám!) vonatkozik, amelyek Babilon átka alá kerültek. Ezáltal tehát nem kényszerít a hetven évnek Jeruzsálem lerombolásától való számítására, hanem sokkal inkább Nebukadneccar hódító hadjáratainak kezdetétől az új babiloni birodalom végéig. Ha ezt tesszük, akkor az idő körülbelül Kr. e. 612-től (a babiloniak győzelme az asszírokon, Ninive bukása) vagy 605-től (Nebukadneccar győzelme Nékó egyiptomi fáraón Karkemisnél) Kr. e. 539-ig (Círus perzsa király győzelme Babilon felett) tart, tehát mintegy hetven év. Egyes helyeken persze, például Dán 9,2-ben vagy 2Krón 36,20kkben arról van szó, hogy Jeruzsálem és Júda földje „nyugodni fog a pusztulás alatt, teljes hetven évig". Nem lehet, hogy ez mégiscsak hetven évi száműzetésre - és ezzel együtt Kr. e. 606-ra vagy 607-re - utal? (így érvel az Őrtorony Társulat bibliai lexikona, „Segítség a Biblia megértéséhez, 279. o.) Úgy gondolom, hogy semmiképpen sem kényszerítő erejű ez a következtetés. Hiszen Círus rendelete, amely feltehetően Kr. e. 538-ban vagy 537-ben kelt, a zsidóknak megengedte ugyan a hazatérést és a templom felépítését, de nem vetett véget egy csapásra az ország és a templom pusztulásának. Sokkal inkább arról van szó, hogy az 537 utáni években hosszas újjáépítés következett, sok ellenállással és visszaeséssel (ld. Ezsdrás könyve). Jeruzsálem és a templom, mint vallási központ újjáépítése Ezsd 6 szerint csak a perzsa Dárius király alatt gyorsult fel és fejeződött be -, és csak azután lett vége a „hetven évi pusztulásnak" (Ezsd 6,6kk; vö. Zak 7,1-6), tehát körülbelül Kr. e. 515-ben (a templomszentelés éve), amikor is a „pusztulás" fizikai és lelki értelemben véget ért. Ez pedig majdnem pontosan hetven év a lerombolás bizonyosan Kr. e. 587-es dátuma óta. A „70-es" szám tehát nem a zsidók babiloni száműzetésének időtartamát (Kr. e. 587-538/537), hanem egyrészt sok nép babiloni elnyomását (kb. Kr. e. 612-538), másrészt a Jeruzsálem és a templom lerombolásától az újjáépítésig és a templom felszenteléséig eltelt időt jelenti (Kr. e. 587-515). Az Őrtorony Társulat kronológiájához tehát, amely össze-vissza keveri a vonatkozó bibliai helyeket, semmiféle támpontot nem nyújt.

További ajánlott irodalom:

[link]

[link]

[link]

[link]

Jézus Krisztus látható vagy láthatatlan visszajövetele?

Az Őrtorony Társulat Krisztus láthatatlan visszajöveteléről beszél, amely 1914-ben megtörtént. Krisztus azóta a mennyei királyság uralkodójaként láthatatlanul jelen van a földön. A görög „parouszia" szó, amelyet gyakran „visszajövetelnek" fordítanak, „jelent, jelenlétet" is jelent, és ma így értendő (vö. Érveljünk az írásokból, 243. o.)

Úgy gondolom, bizonyosan igaz, hogy a „parouszia"-nak több jelentése van, és mind , jelent, jelenlétet", mind pedig „megérkezést, visszajövetelt" jelenthet (vö. Bauer 1971, 1.248. has; TBLNT [=Újszövetségi Teológiai Fogalmi Szótár] 1/1977, 470kk). Ezért az összefüggésnek kell megmutatnia, hogy adott esetben melyik jelentés a helyes. Meg kell persze állapítanunk, hogy az Újszövetség szerzői számára Jézus második visszajövetele mindenképpen a jövő eseménye, még akkor is, ha Jézus időközben (1914-ben) eljött volna, és láthatatlanul jelen lenne. Már ebből is a Jézusról szóló „parouszia" - helyek (például lKor 15,23; 1Tesz 4,15-17) „megérkezés, visszatérés" értelmű fordítása adódik. Csak az marad a kérdés, hogy láthatóan vagy láthatatlanul történik-e Jézus visszajövetele?

Ha egyenként nézzük az Újszövetség lényeges helyeit, akkor feltűnik, hogy mennyire hangsúlyozza azok „látását", akik jövetelének tanúi: „... jajgat a föld minden népe, és meglátják az Emberfiát eljönni az ég felhőin nagy hatalommal és dicsőséggel" (Mt 24,30). „íme eljön a felhőkön és meglátja minden szem, azok is, akik átszegezték, és siratja őt a föld minden nemzetsége" (Jel 1,7). „Ez a Jézus, aki felvitetett tőletek a mennybe, úgy jön el, ahogyan láttátok őt felmenni a mennybe" (Csel 1,11; - vö. Mk 13,26; Lk 21,27 stb.).

Az Őrtorony Társulatnak nem marad más hátra, mint hogy rákérdezzen erre a „látásra", és átértelmezze azt: „Miként fogja 'minden szem meglátni őt”? A földi eseményekből felismerhető lesz, hogy ő láthatatlanul jelen van" (Érveljünk az írásokból, 244. o.). - Az újszövetségi helyek azonban nem (csak) arról szólnak, hogy minden szem meg fogja látni jövetelének kísérő jelenségeit (ezeket is biztosan), hanem hogy „őt" magát is meg fogja látni. Az Őrtorony Társulat ezt nem képes megérteni, és megpróbál racionalisztikus ellenérvet találni:

„Ha Jézus az égen láthatóan jelenne meg, logikus, hogy nem láthatná 'minden szem'. Vajon látható lenne Európában, Afrikában és Amerikában, ha például Ausztráliában jelenne meg?" (uo.).

Az Őrtorony Társulat itt alábecsüli Isten lehetőségeit. Ha ma az embernek lehetséges, hogy műholdakon keresztül világméretű kommunikációt folytasson, és látható híreket is közvetítsen, akkor Istennek miért ne volna lehetséges, hogy Fia által kinyilatkoztassa magát az embernek?

További ellenérvük az újszövetségi „felhőkhöz" kapcsolódik, amelyekkel Jézus eljön:

„Mire utalnak a 'felhők'? A láthatatlanságra. Ha a repülőgép sűrű felhőben, vagy a felhők fölött repül, a földről általában nem látják az emberek, jóllehet motorjának hangját hallhatják. Jehova azt mondta Mózesnek: 'Sötét felhőben megyek hozzád.1 Mózes nem látta Istent, a felhő azonban Jehova láthatatlan... jelenlétére utalt (2Móz 19:9; vö. még 3Móz 16:2; 4Móz 11:25)" (uo.).

Itt látható, hogy az Őrtorony Társulatnál hiányzik az üdvtörténeti szemlélet. Isten a maga fenségében bizonyosan rejtve volt a régi szövetség emberei előtt, de Fiában, Jézus Krisztusban mint Isten szenvedő szolgájában kinyilatkoztatta magát; második eljövetelekor pedig az egész emberiség számára láthatóan, Úrként fogja kinyilatkoztatni. Ekkor senki sem menekülhet majd előle, hanem mindenki látni fogja, akár akarja, akár nem (vö. Mt 24,29-3Ipar). Láthatatlan visszajövetelénél nem lehetne szó erről. Ha Isten a régi szövetségben felhőben (héberül „b"', 2Móz 16,10; 24,18; 40,34 stb.) volt elrejtve, Jézus Krisztus úgy jön „felhőkben" (görögül „en" Mk 13,26; Lk 21,27), de „felhőkkel (görögül „méta"; Jel 1,7; vö. Dán 7,13), vagy „felhőkön" (görögül „epi"; Mt 24,30). A felhők továbbra is a titokzatosat, a fenségest fejezik ki. Szerepük már nem az, hogy eltakarjanak, hanem Krisztus hatalmas és dicsőséges uralkodásának kinyilatkoztatását nyomatékosítsák (vö. Künneth 1982,281kk).

Az Őrtorony Társulat utolsó mentsvárként megkísérli a „látás" - így Jel 1,7 - szimbolikus kifejezésként való magyarázatát:

„Itt a Biblia nem fizikai szemmel való 'látásról', hanem értelmi érzékelésről, vagy szellemi felismerésről beszél. Amikor például valaki megért vagy felfog valami lényegest, azt szokta mondani: 'most már látom'. A Biblia valóban beszél ilyen értelemben a látásról: 'Világosítsa meg értelmetek szemeit' (Ef 1:18, Károli). Az a kifejezés tehát, hogy 'minden szem meglátja', azt jelenti, hogy mindenki megérti, vagy felismeri, hogy Krisztus jelen van."

De - ez a válaszom - ez a felismerés mindenki számára csak a látással történik meg, amely alól Krisztus hatalommal és dicsőséggel való megjelenésekor senki sem vonhatja ki magát, és amely felváltja az egyes emberek hitét. Most „hitben járunk és nem látásban" (2Kor 5,7). Ez a kijelentés már magában foglalja a jövendő látást, amelyről számos helyen szól az Ó- és az Újszövetség.

Az ilyen kifejezésnek mint „szívetek szemei" (= lelki szemeitek - a kiadó) Ef 1,18-ban szimbolikus értelme is lehet. Az alkalmi szimbolikus értelem azonban semmiképpen sem jelenti azt, hogy a „szemet" és a „látást" mindig szimbolikusan kell érteni. Sokkal inkább az alkalmi szimbolikus értelem tér el a szokásos nem szimbolikus értelemtől. „Egy bibliai szöveg szimbolikus értelmét csak azután ismerhetjük fel, ha mindenekelőtt a betű szerinti történeti értelmet kikutatjuk" (Pietron 1979, 327. o.).

Jézus visszatérése nem kiszámítható (Lk 17:20, Mt 24:44, Csel 1:7). Az i. e. 607-es dátumot a történettudomány cáfolja (i. e. 587). Jézus első "jelenléte" látható volt, a második is az lesz (Jel 1:7, Mt 24:15,27,30, Csel 1:9-10 stb.). A katasztrófák a vég előjelei, nem egy elnyúló vég utójelei (Mt 24:3,14), türelemre is csak az Úr visszatéréséig van szükség (Jak 5:7). Nem 1914, hanem az 1. század óta igaz, hogy az utolsó napokban élünk (1Jn 2:18), Krisztus uralma nem látható (Zsid 2:8), de az övé (Mt 28:18), láthatatlanul velünk van (Mt 18:20, Mk 16:20). A "pogányok ideje" még tart (ld. Közel-Kelet).

Amit csinálsz csak megkerülési kísérlet arra, ami egyébként nyilvánvaló: hogy Jézus úgy jön vissza, hogy meglátszik napkelettől napnyugatig, és meglátja őt minden szem, satöbbi. Ezzel nincs mit tenni: vagy elfogadjátok, vagy elvetitek. De az ellentétévé "magyarázni" nem érdemes és nem is tisztességes.

A felhők nem a láthatatlanságra utalnak, hanem arra, hogy Jézus a mennyből jön el, ahogy a mennybe ment föl. Akkor felhők fogták el őt a szem elől, visszajövetelekor meg a felhők mögül válik láthatóvá minden szem előtt. Ezt maga Jézus mondta, meg az angyal az égre meredő tanítványoknak.

Lukács 17:20-nál Krisztus azt az apostolok közt is kezdetben elterjedt tévhitet akarta helyesbíteni, amely szerint a zsidó messiásország valami evilági, fényes zsidó királyság formájában lép fel, külső hatalmi eszközökkel, csillogó fegyverek és győzelmi zászlók közt jelenik meg a földön. Ezzel szemben Jézus azt hangsúlyozza, hogy az Isten országa már itt van, köztetek és bennetek van; nem kell messzire menni, hogy megtaláljátok. Semmiképpen sem mondja azonban, hogy az Isten országa valami szervezetlen, láthatatlan, foghatatlan belső életstílus csupán, ahogy azt egyesek a 16. század óta magyarázni szeretnék, vagy hogy Jézus csak 1914, és nem az első század óta folyamatosan van jelen.

Az Őrtornyos "magyarázat" meg csak megkerülési kísérlet arra, ami egyébként nyilvánvaló: hogy Jézus úgy jön vissza, hogy meglátszik napkelettől napnyugatig, és meglátja őt minden szem, satöbbi. Ezzel nincs mit tenni: vagy elfogadjátok, vagy elvetitek. De az ellentétévé "magyarázni" nem érdemes és nem is tisztességes.

Ez a magyarázat mindenféle mondvacsinált ellenvetéseket gyártott, és éppenséggel mit sem szólt arról, amit Jézus ott mondott.

A felhők nem a láthatatlanságra utalnak, hanem arra, hogy Jézus a mennyből jön el, ahogy a mennybe ment föl. Akkor felhők fogták el őt a szem elől, visszajövetelekor meg a felhők mögül válik láthatóvá minden szem előtt. Ezt maga Jézus mondta, meg az angyal az égre meredő tanítványoknak. No ez az, ami valóban kapcsolódik a mondott igehelyhez, és nem az, amit névtelen, beömlesztett forrásod megpróbál értelmezés gyanánt elsózni.

Elcsépelt ellenvetés az, hogy miként láthatná őt minden szem Afrikában és Ausztráliában. Mert ha az van írva róla, hogy visszajövetele kelettől nyugatig ellátszik, mint a villámcsapás, akkor mégiscsak arra kell megoldásokat találni, hogy ez miként lehetséges, és nem kapóra jött ürügyeket arra, hogy íme, nem lehetséges. És amióta van tévé meg internet, íme, ez sem lehetetlen.

"A földi eseményekből felismerhető lesz, hogy ő láthatatlanul jelen van." - Ő láthatatlanul mindenkor a hívőkkel van a világ végezetéig. Mennybemenetele előtt éppen ezt ígérte, tehát nem hoz semmit a konyhátokra, ha 1914-be helyezitek a láthatatlan visszajövetelét.

"A János 9:41 szavai sem a betű szerinti szemekkel való látásra vonatkoznak" - No de itt nem is Jézus meglátásáról van szó, és nem is olyan szavakkal, mint amott: meglátja őt minden szem, mint a villám ellátszik stb.

"Krisztus visszatérése után néhányan kinyilvánítják hitüket; felismerik jelenlétének jelét. Mások figyelmen kívül hagyják a tényeket; amikor azonban Krisztus mint Isten ítélet-végrehajtója a gonoszok ellen fordul, hatalmának megnyilvánulásából még ők is felismerik majd, hogy a pusztulás nem emberektől, hanem az égből származik." - Ez kínkeserves magyarázkodás: a szöveg nem szól arról, hogy a pusztulás mennyei eredetét ismerik fel az utóbbiak, hanem hogy mindenki meglátja Jézust, még azok is, akik átszegezték. Névtelen forrásod kénytelen a szöveget kicserélni, mert kényelmetlennek érzi, ami írva van.

"Kik azok, akik átszúrták? Jézus kivégzésénél szó szerint a római katonák voltak. Ők azonban már rég halottak." - De tudjuk, hogy azok is Jézus átszegzői közé számítottak, akik egyetértettek az ő kivégzésével (Apcs 2,36).

"Elmondható-e igazából valakiről, hogy eljött vagy jelen van, ha nem látható?" - De senki nem mondta, hogy aki nem látható, az nincs jelen. Ez mondvacsinált ellenvetés, afféle kibúvó a konkrét vizsgált igehely súlya alól. Mert ott arról van szó, hogy Jézus éppen láthatóan lesz jelen.

Ha eljön a felhőkkel, és ha a felhők Őt eltakarják, akkor legalább a felhőket illene, pontosabban illet volna 1914-ben látni. Egyébként ez a magyarázat sem jó. Ugyanis Jézusnak hasonló módon kell a Biblia szerint eljönnie, mint ahogy elment. Olvasd el a Bibliát. Ott az van benne, hogy Jézus a tanítványai szeme láttára felemelkedett, majd miközben emelkedett, egy felhő takarta el. De amikor emelkedni kezdett, akkor még nem volt ott a felhő, mert ha ott lett volna, akkor már azt sem látták volna, hogy emelkedni kezd, tehát nem tudhatták volna, hogy ki kezd emelkedni. Most ugyanezt az eseményt - mint valami videofelvételen - játszd le fordítva. Tehát először Jézust még eltakarja a felhő (tehát láthatatlan), majd fokozatosan láthatóvá válik. Akkor 1914-ben vagy a felhőnek, vagy valaminek láthatónak kellett volna lennie. De 1914-ben lényegben nem történt semmi. Az I. Világháború sem az egész világon volt, hanem a földgolyó nagyobb részén 1914-ben semmiféle háború nem volt. Ugyanakkor a Biblia azt írja, hogy "minden szem" meglátja őt. Hát bizony a "minden szem" tulajdonképpen nagyon kevés szemet jelent. Ez is egy újabb titkosírás?? Sőt 1914-ben a bibliakutatók sem látták meg az eljövetelét, még szimbolikusan sem, ugyanis még az 1920-as években is az a nézet uralkodott, hogy Jézus 1874-ben jött el láthatatlanul. Én ezt a saját szememmel olvastam Rutherford könyvében az Isten hárfájában, amit 1920 után jelentettek meg. Akkor pedig a magyarázat 100 százalékosan rossz, azaz 1914-ben senki sem látott semmit, még szimbolikus érelemben sem, még abban az érelemben sem, hogy szellemileg felfogták volna. Nem fogtak fel semmit, hanem utólag kidumálták magukat, hogy a nagy érdemű félrevezetett embertömeg meg ne lincselje őket a szélhámosságukér.