Lehet konkrét időpontot tudni és honnan, hogy a Megváltó mikor tér vissza a Földre?

Jézus fizikai szemmel való megjelenése mindenképpen erőltetett teória. Sem a Jel. 1:7, sem más versek alapján nem mondhatjuk, hogy a "minden szem" fizikai valóságról beszél, már csak azért sem, mert 2000 éve sem látta őt "minden szem", mikor felment az égbe! Csak kevesen látták, de ők is csak egy ideig, míg a felhők el nem takarták.

Pl. a Máté 24:30.-as versében ez áll: "És akkor megjelenik az Emberfiának jele az égen, és akkor a föld minden törzse siránkozva veri magát, és látni fogják az Emberfiát eljönni az ég felhőin, hatalommal és nagy dicsőséggel."

Ámde, nem sokkal később, a szanhedrin előtt Jézus ezt mondta: "... Magad mondtad. Ámde mondom nektek, hogy mostantól fogva látni fogjátok az Emberfiát, amint ott ül a hatalom jobbján, és eljön az ég felhőin." (Máté 26:64)

Itt is a fizikai szemről beszélt Jézus?

De miről is beszélt itt Jézus? A jelenésekben ezt olvassuk: "És láttam, és íme, egy fehér felhő és a felhőn ült valaki, egy ember fiához hasonló, a fején arany korona és a kezében éles sarló" (JELENÉSEK 14:14).

Nos ezt az eseményt már Dániel is megjövendölte előre: "Láttam éjszakai látomásban, és íme, az egek felhőivel jött valaki, hasonló egy ember fiához; és bebocsátást nyert az Öregkorúhoz, és elébe vitték, egész közel. És kapott uralkodást, méltóságot és királyságot, hogy a népek, nemzeti csoportok és nyelvek mind neki szolgáljanak" (Dániel 7:13, 14).

Hogyan érthetjük ezeket a mondatokat?

Az „Öregkorú”, Jehova Isten. Dániel „az ég felhőjében” látta őt, azaz, a szabad szemmel láthatatlan szellemi birodalomban, amint királyságot adott ’valakinek, aki egy ember fiához hasonló’. Kicsoda ez a „valaki”? Erre a kérdésre Jézus adta meg a választ már i. sz. 33-ban, amikor a Szanhedrin előtt tárgyalták az ügyét. A zsidó főpap azt követelte tőle, hogy eskü alatt mondja meg: ő-e a Krisztus vagy nem. Válaszában Jézus bátran magára alkalmazta Dániel próféciáját, és ezt mondta: „Mostantól kezdve meglátjátok az Emberfiát, amint a hatalom jobbján ül és eljönni az ég felhőin.”

Ugye nem szó szerinti "látásról" beszélt itt sem Jézus?

Mire utalnak a ’felhők’? A láthatatlanságra. Sok helyen szerepel a bibliában ez a kifejezés az egyértelmű láthatatlanságra! Jehova ezt mondta Mózesnek: „eljövök hozzád sötét felhőben.” Mózes nem látta Istent, de a felhő jelezte Jehova láthatatlan jelenlétét (2Móz 19:9; lásd még: 3Mózes 16:2; 4Mózes 11:25).

A János 9:41 szavai sem a betű szerinti szemekkel való látásra vonatkoznak, igaz? "Jézus ezt mondta nekik: „Ha vakok volnátok, nem lenne bűnötök. Ámde most azt mondjátok: »Látunk«, ezért a bűnötök megmarad.”

És a Róma 1:20 vajon nem jó példa a jelképes ábrázolásra? Miért is kell akkor világosan ellentmondani Jézus egyértelmű kijelentésének, vagyis hogy „Még egy kevés idő és a világ nem lát engem többé” (János 14:19)???

De elmondható-e igazából valakiről, hogy „eljött” vagy „jelen van”, ha nem látható?

Pál apostol azt mondta, hogy ’testben ugyan távol, de szellemben jelen van’ a korintuszi gyülekezetben (1Kor 5:3).

Jehova azt mondta, ’lemegy’, hogy összezavarja Bábel tornya építőinek a nyelvét (1Móz 11:7). Ezenkívül azt mondta, ’lemegy’, hogy kiszabadítsa Izraelt Egyiptomból. És Isten biztosította Mózest, hogy ’ő maga fog elmenni’, hogy bevezesse Izraelt az Ígéret földjére (2Móz 3:8; 33:14). De egyetlen ember sem látta Istent (2Móz 33:20; Ján 1:18).

Tehát miért kell szó szerint venni azt, ami más versekkel ellentmondásba kerül ez miatt?

És még valami, ami fontos. A Máté 24:30-ban Jézus "eljöveteléről" (görögül er·kho’me·non) van szó, mint ahogy pl. a Jel. 1:7-ben is.

De(!) ezt a konkrét és pillanatnyi eseményt megelőzi Jézus "jelenlétének" meghatározott időszaka, melyet egy másik szóval írnak le: "pa·rou·si′a". Ez az az időszak, melyről, mint "utolsó napok jeleiről" beszélt a Máté 24-ik fejezetében. (Máté 24:3)

Tehát Jézus ebben az időszakban már jelen van!

Ez a "konzerv" nagyrészt az én érvelésem és egy az egyben cáfolja a teóriád!

Csupán néhány verssel kapcsolatos erőltetett érvelésed egyezik a legutolsó válaszomban, mint pl. János 9:41.

Ez tipikus példája az Írások egyoldalú hangsúlyozásának. Egyes részek szó szerinti értelmezése, amiről sok más igehellyel összefüggésben pedig világosan látszik, hogy képi beszéd...

A történészeknek az a véleménye, hogy Babilon az i. e. 539 októberében esett el Cyrus seregei által. Akkor Nabonidus volt a király, fia, Belsazár viszont társuralkodó volt Babilonban. Néhány kutató összeállította az újbabiloni királyok listáját, valamint uralkodási idejüket, mégpedig Nabonidusz uralkodásának utolsó esztendejétől visszamenőleg Nebukadnezár apjáig, Nabopolasszárig.

Ezen újbabiloni kronológia szerint a trónörökös fejedelem Nebukadnezár i. e. 605-ben verte le az egyiptomiakat a karkemiszi csatában (Jeremiás 46:1, 2). Miután Nabopolasszár meghalt, Nebukadnezár visszatért Babilonba, hogy elfoglalja a trónt. Uralkodásának első esztendeje a következő tavasszal kezdődött (i. e. 604).

A Biblia beszámol arról, hogy a babiloniak Nebukadnezár uralkodásának 18. esztendejében (ha a trónralépés évét is hozzászámítjuk, a 19. esztendőben) pusztították el Jeruzsálemet (Jeremiás 52:5, 12, 13, 29). A fent említett újbabiloni kronológia szerint Jeruzsálem i. e. 587/86-ban pusztult volna el. De mire támaszkodik ez a világi kronológia, és miért különbözik a bibliai kronológiától?

A továbbiakban felsoroljuk a világi kronológia néhány legfontosabb bizonyító eljárását:

Ptolemaiosz kánonja. Claudius Ptolemaiosz görög asztronómus volt, aki az i. sz. 2. évszázadban élt. Kánonja, azaz királylistája az asztronómiával állt kapcsolatban, amivel foglalkozott. A legtöbb jelenkori történész elfogadja Ptolemaiosz adatait az újbabiloni királyokkal és uralkodási idejükkel kapcsolatban (bár Ptolemaiosz kihagyja Labaszi-Márduk uralkodását). Ptolemaiosz történelmi adatai nyilván olyan forrásokból származnak, amelyek a szeleukidák idejéig nyúlnak vissza, amely időszak 250 évvel azután kezdődött, hogy Cyrus meghódította Babilont. Ezért nem meglepő, hogy Ptolemaiosz adatai egybevágnak Berosszusz, egy szeleukidák idejében élt babiloni pap adataival.

Nabonidusz oszlop Háránból (NABON H 1, B): Ezt a kortársfeliratos oszlopot 1956-ban fedezték fel. Említést tesz az újbabiloni királyok, Nebukadnezár, Evil-Merodak és Neriglisszár uralkodásáról. A három király időadatai megegyeznek Ptolemaiosz kánonjával.

VAT 4956: Ékírásos tábla asztronómiai adatokkal, amelyet i. e. 586-ra dátumozhatunk. Ezen a táblán az áll, hogy a megfigyelések Nebukadnezár 37. esztendejéből származnak. Ez megegyezne azzal a kronológiával, amely uralkodásának 18. esztendejét i. e. 587−86-ra teszi. Azt azonban elismerik, hogy a tábla másolat, amelyet i. e. III. században készítettek. Ezért lehetséges, hogy történelmi adatai csupán visszatükrözik a szeleukida időkben képviselt nézetet.

Üzleti táblák: Ezerszámra találtak újbabiloni ékírásos táblákat, amelyeken egyszerű üzletkötések voltak feljegyezve, és mindegyiken a babiloni királyok uralkodásának azt az évét tüntették fel, amelyikben az üzletet megkötötték. Ilyen táblákat az elismert kronológiában szereplő ismert újbabiloni királyok minden uralkodási évéből találtak.

Világi nézőpontból tekintve a bizonyító anyag látszólag egyértelműen arra utal, hogy az újbabiloni kronológia helyes, és Nebukadnezár uralkodásának 18. esztendeje (és Jeruzsálem pusztulása) i. e. 587/86-os évre esik. De egyetlen történész sem tagadhatja, hogy az a kép, amit jelenleg a babiloni történelemről alkothatunk, megtévesztő vagy hamis is lehet. Ismert például, hogy az ókorban királyok és papok sok esetben meghatározott céllal megváltoztattak okiratokat. Még ha feltételeznék is a felfedezett bizonyító anyag korrektségét, lehetséges, hogy azt a mai kutatók helytelenül értelmezik, vagy annyira hiányosak, hogy egy eddig ismeretlen anyag e kor kronológiáját drasztikusan meg tudná változtatni.

Nyilvánvalóan ennek tudatában vezette be az ifj. Prof. Edward F. Campbell az egyik újbabiloni kronológiát tartalmazó táblázatot a következő figyelmeztetéssel: „Magától értetődik, hogy a felsorolások csak provizórikusak. Mennél alaposabban tanulmányozza valaki az ókori Közel-Kelet kronológiai problémáinak komplikált részleteit, annál kevésbé tart bármiféle elképzelést végérvényesnek. Emiatt a körülbelül kifejezést sokkal többször lehetett volna használni, mint ahogy ez megtörtént’ („The Bible and the Ancient Near East”, 1965. 281. oldal).

A keresztények, akik hisznek a Bibliában, újra meg újra megállapíthatták, hogy a Biblia kijelentései kiállták a kritikát és pontosnak, megbízhatónak bizonyultak. Elismerik, hogy a Bibliát, Isten ihletett Szavát mértékadóként felhasználhatják, és ehhez viszonyíthatják a világi történelmi beszámolókat és nézeteket (2Timótheus 3:16, 17). Például, jóllehet a Biblia Babilon királyaként említette meg Belsazárt, a tudósok évszázadokon át kételkedtek benne, mivel nem állt rendelkezésre erre vonatkozó világi dokumentum, amely létezéséről, személyéről vagy állásáról említést tett volna. Végül azonban az archeológusok felfedeztek olyan világi dokumentumokat, amelyek megerősítették a Biblia állítását. Igen, a Biblia belső összhangja, és íróinak gondossága az időadatokra vonatkozóan is egyértelműen emellett szól, hogy a keresztény inkább a Biblia tekintélyét ismerje el, semmint a világi történészek egyre változó véleményeit.

De milyen segítséget nyújt a Biblia annak megállapításához, hogy mikor pusztult el Jeruzsálem, és mennyiben különböznek a Biblia adatai a világi kronológiától?

Jeremiás próféta előre közölte, hogy a babiloniak lerombolják Jeruzsálemet, a várost és a földet elpusztítják (Jeremiás 25:8, 9). Hozzátette: „És az egész föld pusztaság lesz, megdöbbenés tárgya, és e nemzetek szolgálni fogják Babilon királyát hetven esztendeig” (Jeremiás 25:11). A hetven év akkor telt le, amikor Nagy Cyrus uralkodásának első esztendejében a zsidókat szabadon engedte és azok visszatértek szülőföldjükre (2Krónika 36:17–23). Hisszük, hogy a Jeremiás 25:11 egyértelmű utalása és más írásszövegek alapján a 70 év akkor kezdődött el, amikor a babiloniak Jeruzsálemet elpusztították és Júda földjét pusztaságként hagyták hátra (Jeremiás 52:12–15, 24–27; 36:29–31).

Azok a személyek, akik ez időtartamra vonatkozóan elsősorban világi időadatokra támaszkodnak, elismerik, hogy ha Jeruzsálem i. e. 587/86-ban pusztult volna el, akkor biztosan nem telhetett el 70 esztendő, amíg Babilont Cyrus meghódította és a zsidókat hazatérni engedte szülőföldjükre. Azzal az állítással próbálják az adatokat összhangba hozni egymással, hogy Jeremiás jövendölése i. e. 605-ben kezdett beteljesedni. A későbbi írók hivatkoznak Berosszuszra, aki azt állította, hogy Nebukadnezár Babilon befolyását a karkemiszi csata után egész Szíriára és Palesztinára kiterjesztette, és Babilonba történő visszatérése alkalmával (uralkodásának kezdeti évében, i. e. 605-ben) zsidó foglyokat hurcolt száműzetésbe. E vélemény szerint a 70 esztendő és ezzel egyidejűleg a babiloni fogság ideje i. e. 605-ben kezdődött volna el, és i. e. 535-ben telt volna le.

Ez az okfejtés azonban egy sor nehézséget von maga után:

Bár Berosszusz azt állítja, hogy Nebukadnezár trónra lépésének idején hozott magával zsidó foglyokat, nincs ékírásos dokumentum, ami ezt megerősítené. Még jelentősebb tény az, hogy a Jeremiás 52:28–30 lelkiismeretesen beszámol arról, hogy Nebukadnezár uralkodásának 7., 18., és 23. évében foglyokat ejtett, de ilyen eseményről nem tesz említést trónra lépésének évéből. A zsidó történész, Josephus is azt írja, hogy Nebukadnezár abban az évben meghódította a karkemiszi csatában egész Szíriát és Palesztinát, de „Júda kivételével”. Tehát ellentmond Berosszusznak, és annak az állításnak, hogy a zsidók 70 éves szolgasága Nebukadnezár trónra lépésének esztendejétől kezdődött (Zsidó ókor, X, VI, 1) Továbbá Josephus más helyen is leírja, hogyan rombolták le a babiloniak Jeruzsálemet, hogy „egész Júda, Jeruzsálemmel és templomával együtt hetven évig pusztán maradt” (Zsidó ókor, X. IX. 7). Nyomatékosan kijelenti: „Fővárosunk 70 évig, egészen Cyrus perzsa király idejéig puszta maradt” („Against Apion”, I. 19). Ez összhangban van a 2Krónika 36:21 és Dániel 9:2. verseivel, hogy a megjövendölt 70 éves időszak alatt az ország 70 évig teljesen pusztaság maradt. Antióchiai Theophilus az i. sz. 2. század egyik írója szintén rámutat arra, hogy a 70 év a templom elpusztításával kezdődött el Szedékiás 11 évi uralkodása után. (Lásd még: 2Királyok 24:18–25:21.)

De maga a Biblia még szilárdabb bizonyítékokat tartalmaz az állítás ellen, hogy a 70 év i. e. 605-ben kezdődött, és Jeruzsálem i. e. 587−86-ban pusztult volna el. Mint már említettük, ha a számítást i. e. 605-től kezdjük, a 70 esztendő i. e. 535-ben telt volna le. De az ihletett bibliaíró, Ezsdrás beszámol arról, hogy a 70 év a ’perzsa király, Cyrus első esztendejében’ telt le, amikor kiadta a parancsot, hogy a zsidók térjenek vissza hazájukba (Ezsdrás 1:1–4; 2Krónika 36:21–23). A történészek elismerik, hogy Cyrus Babilont i. e. 539 októberében hódította meg, és hogy első uralkodási esztendeje i. e. 538 tavaszán kezdődött el. Ha Cyrus parancsát az első uralkodási esztendő vége felé adta ki, a zsidók könnyen lejuthattak a hetedik (Tisri) hónapban szülőföldjükre, amint arról az Ezsdrás 3:1 beszámol; ez i. e. 537 októbere lehetett.

Annak azonban semmiféle ésszerű lehetősége nincs, hogy Cyrus első esztendejét i. e. 538-tól 535-ig kitoljuk. Egyesek azért, hogy a problémát elsimítsák, erővel azt állítják, hogy Ezsdrás és Dániel különleges zsidó szempont alapján beszéltek „Cyrus első esztendejéről”, amely szempont eltér Cyrus uralkodási esztendejének hivatalos kiszámításától. Erre azonban semmiféle támpont nincs, mivel mind egy nem zsidó helytartó, mind egy perzsa archívumból származó dokumentum megegyezik azzal, hogy a parancsot Cyrus uralkodásának első esztendejében adták ki úgy, ahogy arról a bibliaírók is lelkiismeretesen és nyomatékosan beszámoltak (Ezsdrás 5:6, 13; 6:1–3; Dániel 1:21; 9:1–3).

Jehova ’jó szava’ tehát egybeesik a megjövendölt 70 éves periódussal, mert így szól:

„Ezt mondta Jehova: ’Ha beteljesedik Babilonon a hetven esztendő, ezzel összhangban figyelmemet felétek fordítom és megerősítem számotokra jó szavamat; visszahozlak titeket erre a helyre’” (Jeremiás 29:10).

Dániel erre a szóra támaszkodott. Meg volt győződve arról, hogy a 70 év nemcsak „kerek szám”, hanem pontos idő, amelyre számítani lehet (Dániel 9:1, 2). És ez be is igazolódott.

Ugyanúgy mi is készek vagyunk elsősorban Isten Szavának irányítására bízni magunkat, ahelyett, hogy olyan időadatokra támaszkodnánk, amelyek főleg a Bibliának ellentmondó világi forrásokra támaszkodnak. A különböző bibliai kijelentések egyszerű és nyilvánvaló értelme szerint a 70 év Jeruzsálem pusztulása után Júda pusztasággá tételével kezdődött el (Jeremiás 25:8–11; 2Krónika 36:20–23; Dániel 9:2). Ha tehát az i. e. 537. esztendőtől visszaszámítunk 70 esztendőt, amikor a zsidók visszatérhettek hazájukba, akkor az i. e. 607. évhez jutunk vissza. Ebben az évben (uralkodásának 18. esztendejében) pusztította el Nebukadnezár Jeruzsálemet és fosztotta meg Szedékiás királyt trónjától, és vetett véget a földi Jeruzsálem trónján ülő júdeai királydinasztiának (Ezékiel 21:19–27).

Ezen konzervre, amelyet a „Jöjjön el a te királyságod” c. könyvből másoltál ki, itt megtalálható a cáfolat, nem fogom bemásolni:

[link]

Sőt, 88-szór! Minden évre egyszer-kétszer.

De jó lenne, ha egyesek tudnák is, hogy miről írnak.

Azok, akik ilyen mondvacsinált és pontos magyarázat nélküli "kritikákat" eregetnek a lejáratás nem titkolható céljával, csak vegyék számba a saját egyházaik 100 év alatt elkövetett bűneit. A lexikális adatok száraz felsorolása, nem a hitelesség bizonyítéka!

Jehova Tanúi hittételeinek alapja: 1914. Ha az 1914-es dátumot elvetik, akkor nem ők az igaz vallás. Ugyanis Jehova Tanúi tanítása szerint a parózia kezdetétől számított 42 hónap után jelöli ki Jézus az igaz vallást (1918 április). Ha ezt egy Tanú esetleg kétségbe vonja, ajánljuk számára a Jelenések nagyszerű csúcspontja közel c. könyv 32. oldalán a bekeretezett részt (ezen értelmezés alapja azon russelli alapelv, miszerint a Szentírás időrendeket állít fel, melyek prófétai képként mutatnak a jövőre). Ott le van vezetve ez a számítás.

Ha a parózia dátuma nem 1914 októbere, úgy Jehova Tanúi sem lehetnek az igaz vallás 1918 áprilisa óta. Több részes sorozatunkban érveket szeretnénk bemutatni, hogy a parózia 1914-es kezdetét sem az Őrtorony Társulat utóbbi években tett kiigazításai, sem a Biblia nem támasztja alá.

A juhok és kecskék példázatának 1995-ös átértelmezése szükségszerűen kihat 1914-re. Az alap a Máté 25: 31-33. Itt Jézus angyalok vezéreként és dicsőségében van feltüntetve. Ugyanebben a szerepben van ábrázolva Jézus az 1Thessalonika 4:16-ban (első feltámadás); a 2Thessalonika 1:7-ben. Azaz ezek párhuzamos beszámolók. Az első feltámadás, Jézus visszatérése és az ítélet mind egy időben történnek meg. A búza és a gyom kettéválasztása is párhuzamban áll a juhok és a kecskék példázatával.

Ezek szerint, ha az egyik beteljesedését átértelmezi a Társulat, akkor a többiét is módosítani kell. Ha a juhok és a kecskék Armageddonkor lesznek szétválasztva (amivel egyet értünk), akkor az első feltámadás, az igaz vallás kijelölése is ugyanakkor fog megtörténni, azaz nem 1918-ban, hanem csak később, egy még előttünk álló időszakban, Armageddon idején.

A Jelenések 11:18-at gyakran idézik Jehova Tanúi, mint jövőben teljesedő eseményt. A Jelenések 11:18 is azt mondja, hogy a föld pusztítóinak elpusztítása egybeesik a szentek feltámadásával. Jehova Tanúi értelmezése szerint a föld pusztítói csak Armageddonkor lesznek elítélve, tehát a szentek, azaz a felkentek feltámadása sem kezdődhetett el 1918-ban. Másik lényeges ellentmondás, hogy a föld pusztítása 1918-ban el sem kezdődhetett, így a föld pusztítóinak ítélete sem.

A számos további 1914-nek és 1918-nak ellentmondó bibliaversek közül még a Filippi 1:10-et is meg kell említeni. A szervezet értelmezése szerint a levél a felkentekről állítja, hogy botlás nélkül valók lesznek az Úr napjára, azaz 1914/18-ra. Még a szervezet kiadványai sem tagadják le, hogy saját megítélésük szerint sem voltak szellemileg tiszta állapotban ebben az időszakban. A Bibliakutatók fegyvert fogtak, nem voltak semlegesek politikailag, születésnapokat ünnepeltek, hamis vallási jelképeket használtak és így tovább.

Mindezek újabb bizonyítékai annak, hogy az 1914 köré épülő tanítások körül valami nincs a helyén.

1914-el kapcsolatban az a kulcskérdés, hogy a dátum kiszámítható-e a Bibliából. Ennek megállapítása végett a Társulat Dániel könyvéhez fűződő magyarázatára támaszkodtunk (6. fejezet), de bármelyik másik kiadványban közölt számításra is igaz az itt leírt elv. Természetesen bármilyen számítás és logikai következtetés esetén, figyelembe kell venni amit már többször is írtunk, miszerint Sedékiás uralma nem ie.607-ben, hanem ie. 587-ben ért véget. Erre az általunk sokszor ajánlott Pogányok Ideje c. könyv részletesen is kitér.

Az álomban 7 idő, nem pedig hét év szerepelt (valószínűleg Nabukodonozoron 7 hónap alatt teljesedett be). Ha meg akarjuk állapítani, hogy ez az esetleges 7 év hány napig tartott, nagy nehézségekbe ütköznénk. Vajon milyen naptár szerint kell számítani a 7 évet? A zsidó naptárban volt olyan év, amelyben nem 12, hanem 13 hónap volt. Ezzel vajon kell-e számolni vagy nem (ez a 13. hónap 19 év alatt 7-szer lett beiktatva)?

Ezért a 7 év a zsidó holdnaptár szerint sem lehetett pontosan 2520 nap.

Ha esetleg meg is kapnánk a 2520 napot (amit 7 évnek veszünk) akkor is kérdéses, hogy milyen alapon vehetnénk ezt 2520 évnek. A Biblia soha nem mondja, hogy próféciákat ilyen módon kellene számítgatni. Ettől függetlenül is, nincs olyan bibliai utalás ami felhatalmazna minket ennek a megtevésére.

Tehát 3 ponton mutattunk rá a 7 idő kiszámításának a hibájára: a kiindulópont, a 7 év nem 2520 nap és a napokat nem lehet átváltani évekre. Jézus, Pál és Péter tanítása szintén azt támasztja alá, hogy ők maguk sem tudtak semmit semmilyen 7 időről.

Amikor Jézust megkérdezték a visszajöveteléről és az utolsó napok jeleiről, nem beszélt arról, hogy valamilyen 7 időnek el kell telnie előtte, illetve nem tett említést az éppen letelő pogányok idejéről. Amikor Jeruzsálem megtapodásáról beszélt, nem jelen időben beszélt. Még az Új világ fordítás szerint is a Lukács 21:24 jövőbeni eseményként van leírva:

"Jeruzsálemet tiporni >fogják< a nemzetek, míg be nem telik a pogányok ideje"

Jézus tehát isz. 33-ban mondta ezt, amikor az Őrtorony Társulat szerint már javában tartott a hét idő.

Amikor a tanítványok a Cselekedetek 1. fejezetben megkérdezik Jézust a visszajöveteléről, nem beszélt a 7 időről aminek el kell telnie, pedig a tanítványok akkori kérdésére ez egyenes válasz lett volna:

"Uram >ebben az időben< állítod helyre Izraelnek a Királyságot?"

Jézus nem ezt mondta:

"Hát nem tudjátok, hogy előbb be kell telnie a hét időnek?!"

Hanem:

"Nem a ti dolgotok, hogy tudomást szerezzetek azokról az időkről vagy időszakokról, amelyeket az Atya a saját fenhatósága alá helyezett"

Pál tanítása is sokszor érintette az Úr visszatérésének időpontját, de soha nem beszélt a misztikus hét időről. Például az Thesszalonika 5. fejezet elején. Pál nem írta, hogy még valamennyi hátra van a 7 időből, hanem azt, hogy az a nap éjjeli tolvaj módjára jön el. Az éjjeli tolvaj érkezését pedig nem lehet kiszámítani.

Péter a 2. levelében szintén írt az Úr napjáról, amelynek eljövetelét egyesek kétségbe vonták. Péter nem a 7 idővel intette türelemre a testvéreit, hanem Isten szeretetével. Valamint ő is megemlíti, hogy az a nap (az Úr napja) tolvajként jön el.

Ezek csak kiragadott példák, hogy a Biblia egyszer sem beszélt az Úr napjával kapcsolatos 7 időről, pedig az első században jó eszköz lett volna Jézusnak, Pálnak vagy Péternek a kezében, hogy a fiatal keresztény gyülekezetet higgadtságra és megfontoltságra intse. Ha pedig az ihletettek nem tudtak a 7 időről, akkor a nem ihletett Vezető Testület honnan tud róla?

Dániel könyve az apokaliptikus vallási szervezetek kedvelt könyve. Nagyon sok időpróféciát tartalmaz, amit sokféleképpen lehet magyarázni, de a jelen időre mindig ki lehet belőle hozni valamit. Az ilyen számítások sokszor nagyon meggyőzőek tudnak lenni. Jehova Tanúi értelmezése viszont nem, mert nagyon sok helyen ellentmond magának a bibliai könyvnek is.

Egy olvasónk többször jelezte, hogy az a legordítóbb hiba az elméletben, hogy egy prófécia soha nem teljesedhet be a kihirdetése előtt. A próféciának pont az a lényege, hogy előre bejelenti ami történni fog, nem pedig utólag értelmezi ami történt.

A Dániel könyve Jehova Tanúi értelmezésében (is) úgy áll össze, hogy Nabukodonozor a látomását Jeruzsálem lerombolása után kapja meg. A Dánielt magyarázó könyvük szerint az első világuralomról szóló látomást (ie. 606/605) már úgy kapta meg, hogy Jeruzsálem felett gyakorolt uralmat - ez a Dániel 2. fejezet és a könyv 46. oldalán olvashatsz erről.

A 84. oldal 3. bekezdése szerint ezt követően kapta meg a Dániel 4. fejezetben szereplő látomást. Ez a látomás ie. 607-ben kezd teljesedni a szervezet hivatalos tanításának megfelelően. Ha a 4. fejezet eseményei a 2. fejezettel egy évben teljesednek, már akkor is minimum 2 évvel Jeruzsálem bukása után vagyunk. Vagyis a prófécia beteljesedése megelőzte a kihirdetését ami egyedülálló a Bibliában - ha a szervezet értelmezése volna a helyes.

Dániel könyvében mindig egyértelműen meg van adva, hogy valami prófécia-e vagy nem, és a teljesedési idő is. A Dániel 4. fejezet nem tartalmaz ilyen utalást. A szervezet egyik érve, hogy a Dániel 4. fejezete a legalábbvaló uralomra emeléséről szól (97. oldal). Szerintük a legalábbvalóbb az Jézus, de Jézusra soha nem utalnak így az Írások.

Más probléma: kit jelképez az első beteljesedésben Nabukodonozor? Ha uralma a fát, a fa pedig Isten uralmát: nem méltatlan a kegyetlen és erőszakos babiloni uralmat Istenével párhuzamba állítani? Sokkal inkább beleillik a Bibliába az, hogy a látomást egy zsidó király kapja Isten uralmának szüneteltetéséről, mintsem egy Isten uralma ellen törő pogány király.

1995 óta Jehova Tanúi a Máté 24:34-et nem értelmezik úgy, hogy abból ki lehetne számolni Armageddont. Az alábbi néhány idézet főleg ennek fényében nagyon problémás.

Őrtorony 1997. március 1. 19. oldal 18. bekezdés szerint a ma élő „csúfolódók" megérhetik Armageddont.

Ébredjetek 1997. március 22. 13. oldalon utolsó előtti bekezdés szerint, a Teremtő a mi időnkben fog közbeavatkozni.

Őrtorony 1997. április 1. 8. oldal legfelül; már az alcím is irritáló: „A mi nemzedékünk a megjövendölt nemzedék?" A mi korszakunk az a korszak amikor Isten közbelép az emberi történelembe. Ez a korszak 1914-től tart; azaz a „nemzedékes–tanítás restaurálásának" tekinthetjük?

Ugyanez a folyóirat a 10. oldal 7. bekezdésében korszakként nevezi meg napjainkat, mely az I. világháborúval (1914) kezdődött.

Ugyanez a folyóirat a 14. oldal 3. bekezdésben beszél egy időszakról, mely 1914-től Armageddonig tart, ennek az időszaknak közel van a vége, mert már 83 éve tart.

Még konkrétabb az Őrtorony 1997. január 1.-i száma a 11. oldalon, a 18. bezedésben és ehhez tartozik a 18.a kérdés is. Ezen bekezdés szerint Armageddon nagyon közel van.

Probléma ezekkel az idézetekkel: ha a Máté 24:34 nem jelöl meg egy emberéletnyi időszakot, sem semmilyen más számításra nem ad alapot, akkor bibliai alapon a fenti kijelentések (és az azóta megjelent összes többi is) nem megalapozottak. Vagyis a kérdésünk: milyen forrásra támaszkodnak a Vezető Testületben és a mellettük ülő szerzők amikor a fenti és egyéb hasonló kijelentéseket közreadták? A Biblia mindig is figyelmeztetett azok ellen a próféták ellen, akik hirdetnek valamit és az nem következik be.

Az 5 Mózes 18:22 ezt írja az ilyen elbizakodott prófétákról: „Ne félj attól".

Egy extagotok írta:

"Sohasem felejtem el mi volt Jehova Tanúi számomra különös vonzereje. Ez pedig a közeli szabadulás reménye. Egyszerűen teljesen más tudattal szemléltem a világot, mert tudtam: hamarosan mindennek vége. 1991 szilveszter estéjét egy olyan szállodában töltöttük, ahol az egész városra rá lehetett látni. Éjfélkor visszhangzott az egész mindenség a petárdáktól és a kiabálásoktól. Testvéremhez fordulva a legnagyobb meggyőződéssel jelentettem ki: „Hadd csinálják, jövőre már úgy sem tehetik." Testvérem helyeslően bólintott. 10 év távlatából sokat mosolygok ezen a jeleneten. Alaposabban végigpörgetve a múltat nem ez volt az egyedüli.

1992 nyarán már dúlt a délszláv háború, testvéremmel együtt dunántúli falvakban végeztünk úttörőmunkát ez idő alatt. Két bevezetőnk volt. Az egyik a környezetszennyezéssel volt kapcsolatban a fő mondanivalónk az volt ez ügyben, hogy 1990-ben a tudósok azt nyilatkozták: ha így megy minden 10 év van hátra. Aztán soha senki nem kérdezte kik, milyen tudósok, mikor, hol és miért mondták, ahogyan 2000-ben sem kérte senki számon rajtunk ezt a próféciát. A másik bevezető a háború volt. Az első világháború délszlávok miatt tört ki, a harmadik is? Nem tört ki és a háborúnak is vége.

1993-ban 79 éves volt a nemzedék. Nagyon sokat vártunk 1993-tól. Amikor elmúlt akkor 1994. október 2.-át vártuk. Elmúlt az is, de úgy véltük az csak próba volt. 1995. október 2.-án 6000+20 éves az emberiség, azaz Éva (Ádám felesége) 6000 éves lehetne. Ez sem hozott Armageddont. 1999-re 120 éves az Őrtorony + balkáni válság. Amikor a macedón válság kirobbant macedóniában elé Jehova Tanúi vendégeskedtek otthonomban. Lelkesek voltak, mert ez már a vég...

Buták voltunk? Vagy a macedón testvéreink azok? Bizton állítom, hogy nem. Az ember természetes vágya, hogy az eljövetelt meglássa és györtelmei mihamarabb véget érjenek. Ez dolgozott a mecadón Jehova Tanúiban, bennem, a testvéremben 1991-92-ben és minden velem egyidőben és előttem élő Jehova Tanújában, adventistában és más Armageddont-váróban."

Elmaradt események

2000. december 31. A világtörténelem egy emlékezetes napja marad. Jehova Tanúi számára azonban ez a nap nem hozta el, amit már minimum 75 éve várnak. 2000. december 31.–ig ugyanis fel kellett volna támadniuk az igazaknak (vagy minimum el kellett volna kezdődnie), le kellett volna állnia a prédikálómunkának és ennek a világnak be kellett volna fejeződnie. Miért?

Az Őrtorony kiadványok korábban, 1925 és 1989 között ugyanis ezt állították.

1925–ben jelent meg a Pokol c. füzet. A füzet az 54. oldalon beszél azokról a dátumokról, melyeket a Biblia megállapít. Ezen dátumok után írja közvetlenül a következőket:

„Beismerve, hogy e bizonyságok oly világosak, határozottak és meggyőzőek, hogy mindenki megállapíthatja azt a tényt, hogy az Úr már jelen van, s épp ezért határozottsággal mondhatjuk azt is, hogy a halottak feltámadása nem sokára megkezdődik. A 'nem sokára' kifejezés alatt nem értjük a következő évet; de teljes bizonyságaink vannak reá, hogy ez megtörténik mégmielőtt a jelen század befejeződne."

A következő általunk felfedezett jóslat két helyen is megtalálható. Az egyik a postával küldött havi magyar nyelvű kiadásban, azaz a nemrégiben újranyomott és kiadott Őrtoronyban található. A dátum: 1981. augusztus 1. olvasók kérdései rovat, 31. oldal. A második hasáb tetején olvasható:

„És ha e világ gonosz rendszere fennmarad még a századfordulóig, ami nagyon valószínűtlen, tekintettel a világ irányvonalára és a Biblia próféciájának teljesedésére..."

A fenti idézet a 81/8–as Őrtorony 28. oldalán az utolsó előtti bekezdésben is megtalálható.

A legutolsó ilyen állítást szintén az újra kiadott számból (1989. szeptember 1. 12. oldal 8. bek. vége) idézzük:

„Pál apostol igazi élharcosa volt a keresztény misszionáriusi tevékenységnek. Lefektette alapját egy olyan munkának, amely csak a mi XX. századunkban nyer befejezést."

Persze Jehova Tanúi ma már ezeket nem tudják. Több kérdés viszont felvetődik. Azt, hogy Armageddon a XX. század vége előtt még eljön 1925 és 1989 között tanította a „hű és bölcs szolga". Azonban ha valóban Isten csatornája a Társulat, akkor Isten hogyan tűrhette, hogy szolgái minimum 64 évig egy veszélyes (!) tévedést prédikáljanak? Vajon ez nem hoz szégyent Isten NEVÉRE, amit ők hordoznak? Ez lenne Isten útja (aki hazudni és tévedni nem tud)?

Az 5Mózes 18: 20–22 szerint a hamis próféta egyik ismérve, ha mond valamit és az nem teljesül be. A fentieket minek lehetne nevezni? Kicsit erősen fogalmaz ott a Szentírás, de nem hiába:

„ez az a szó, melyet nem az Úr szólott; elbizakodottságból mondta azt a próféta; ne félj attól."

Megint egy Armageddon-prófécia

Nemrég közöltünk olyan idézeteket az Őrtorony Társulat kiadványaiból, melyek Armageddont összekapcsolják az ezredfordulóval. Meglepődtünk, hogy több 80-as évekből származó cikkrészletet is találtak mások.

Az Őrtorony 1984. október 1. számban (magyar) a 22. oldalon a 12. bekezdés azt állítja, hogy a vég sokkal közelebb van, mint a századforduló.

Még konkrétabb az angol nyelven 1986. november 8.-án megjelent Ébredjetek. A 8. oldalon egy idézet található egy Samuel nevű fiataltól: „A 2000–es évre én egy csodálatos paradicsommá változott világot látok!" A következő bekezdés kijelenti, hogy azért hiheti ez és a többi Tanú fiatal ugyanezt, mert alaposan tanulmányozták a Biblia próféciáit.

A nemzedék mely nem múlik el - és mégis elmúlt, de miért?

1995 – 1997 a szervezetnek kritikus éveknek bizonyultak. Az Őrtorony visszavonta a nemzedéken alapuló Armageddon–várást. Ezt a változtatást először meglepődve, majd többségében lojalitással fogadták Jehova Tanúi. Azonban többen felismerték, hogy e változtatás mögött milyen tényezők álltak még a jobb megértésen kívül.

A nemzedék (Máté 24:34) 1950–1995 között arra szolgált Jehova Tanúi teológiájában, hogy bizonyítsák közel a vég. Ugyanis akik látták a Máté 24. elején leírt eseményeket (1914–ben), azok még nemzedékként fognak fognak létezni Armageddonkor. Először azokra gondoltak, akik kb. 30 évesek lehettek. Ők azok akik 1880–as években születtek. Az utóbbi harminc év alatt átálltak arra, hogy azokról van szó, akik néhány évesek voltak (pl.: 1900 és 1908 között születettek).

1992 utolsó napjaiban az Őrtorony Társulatnak új elnöke lett, Milton Henschel. Elődjei mind jóval 1914 előtt születtek. Russel 1852–ben; Rutherford 1869–ben; Knorr 1905–ben, Franz 1893–ban. Henschel lett az első aki 1914 után született, pontosan 1920–ban. Jellemző módon 2003–ig az Őrtorony egyszer sem írta le megválasztása után, hogy Henschel mennyi idős. Egy–egy élettapasztalatból lehetett sejteni csak, hogy pár évvel 1914 után jöhetett a világra.

Nem mellékes az sem, hogy a 1914–es nemzedék tagjai 1993–ra már a kilencvenedik éven felül voltak, egyes országokban már nemzedékként nem is léteztek (kihaltak). A gyülekezetek tagjaiban ez nem azt eredményezte, hogy kételkedni kezdtek volna. Sokkal inkább egyre hevesebb Armageddon–várás jött. Miért? Mert a nemzedék már nagyon öreg és nemsokára elmúlik. A Biblia pedig azt írja, nem múlnak el. Ez biztosan szerepet játszott abban, hogy a nemzedékkel kapcsolatos értelmezést módosítani kellett.

Frederick Franz halála után az Őrtorony még egy darabig az ő neve alatt jelent meg. Az 1993 március 1. volt az első Henschel nevével fémjelzett szám (lásd a 2. oldalt). Ennek a számnak az első cikke, majd ugyanebben az évben az április 15.–i és a június 1.–i szám tanulmányozási cikkei már háttérbe szorították a Máté 24. fejezetében szereplő nemzedéket. A legszembetűnőbb azonban az 1994. február 15.–i folyóirat. Szinte versenként elemezték a Máté 24. fejezetet és párhuzamos részeit; de a nemzedék magyarázata nélkül.

A lehető leglogikusabbnak tűnik tehát, hogy az 1995. november 1.–i szám megváltoztatta a nemzedék értelmezését. A változtatás fogadtatásáról minden Tanúnak megvannak a saját élményei. Általánosságban elmondható, hogy a Tanúk nagy száma a következő másfél év alatt hihetetlenül nagymértékben lett közömbös a szervezet iránt és kételkedett a vég olyan közeli eljövetelében. Voltak azonban olyanok akik számára valami nem egészen stimmelt. Ők alaposabb vizsgálatba kezdtek.

A cikk szerzői azzal érveltek, ahogyan Jézus általában használta a nemzedék kifejezést. Ez az érvelés azonban nem bizonyult logikusnak. Vannak több értelmű szavak. Ezeket egy ember általában nem csak egy értelemben használja. Az ég, a tűz és hasonló szavakat szinte minden magyar nyelvű ember mindenfajta értelemben használja. Jézus a nemzedék szót is használhatta két különböző értelemben. Egy szerző is írhat más stílusban kétféle módon. Ráadásul a jeleket Jézus isz. 33–ban adta tanítványainak, Jeruzsálem isz. 70–ben, 37 év múlva omlott le: egy nemzedéken belül.

Akik az Társulat oktatási módszereit jól ismerték ekkor fedezték fel, hogy valami teljesen más lehet a háttérben, nem (csak) az Írások jobb megértése. Maga a változtatás a fiatalos, törekvő Tanúk ezreinek lett nagyon szimpatikus. Sok idősebbnek azt a reményt jelentette, hogy valami mégiscsak készülődik és változhat jó irányban. A konzervatívok is elfogadták, mert ők ugye mindent elfogadnak ami a kiadványokban megjelenik. A nemzedékes változtatás 'szenzációértékű' volt. Ezért alkalmas az ismertetettek miatt arra, hogy valami jelentősebb dolgot eltakarjanak vele. Vajon mit?

Ehhez elő kell venni egy régebbi, az 1995. október 15.–én megjelent Őrtoronyt. A cikkek a juhok és kecskék szétválasztásáról szóló példázat értelmezését változtatták meg ami a Máté 25. fejezetben lett feljegyezve. Ez sokkal több következménnyel jár, mint a nemzedék, mégis szinte alig volt valaki aki erre rájött volna.

Mégis voltak ilyenek. A Máté 25: 31-33 párhuzamban áll más bibliai próféciákkal. Ezek közül néhány: Máté 13. fejezet, 1Thessalonika 4:15–17, 2Thessalonika 1:7-9 és a Jelenések 6. fejezete. A juhok és kecskék példázatának átértelmezése hatással van a parúzia szó értelmezésére is. Így 1914–re, az igaz vallás kijelölésére, a felkentek állítólagos 1918–as feltámasztására, Bablion 1919–es leomlására, a hű rabszolga kinevezésére és a Jelenések könyvének értelmezésére is. A felsorolás még sokáig sorolható lenne.

Úgy tűnik, hogy az Őrtorony szerzői ezeknek a megfelelően logikus kiigazítását el akarták kerülni. Ezért 'dobták be' a nemzedék átértelmezését. Azt, hogy hogyan van a juhok és kecskék példázatának újraértelmezése mindezekre a tanításokra hatással, egyszerű megérteni. Ha a juhok és a kecskék csak Armageddonkor lesznek szétválasztva, akkor a fentebb emlitett bibliai helyek és események is csak később fognak teljesedni. Vagyis az azt jelenti, hogy a felkentek nem támadtak fel 1918-ban, Babilon nem omlott le 1919-ben és a hű és értelmes szolga sem lett kinevezve az első világháború után.

Még arra szeretnénk kitérni, hogy több Tanú szerint is a tanítást formálgató vezetők eredetileg fel akarták adni 1914–et, ahogyan arra az Őrtorony egyes cikkei többször is finoman utaltak (pl.: 2000. január 1. a változtatásokról szóló bekezdés). A juhok és a kecskék példázatának átértelmezését taglaló cikknek van egy figyelemre méltó, kicsit a többi közül kilógó bekezdése. Az 1995. október 15.–i szám 24. oldal/4. bekezdéséről van szó (ez a bekezdés alapot adhat a Dániel könyvének átértelmezésére). Azt, hogy sokakban milyen kérdéseket vetett fel ez a bekezdés, jó példa az Őrtorony 1997. június 1.–i száma (Olvasók kérdései rovat, ahol 1914-nek a kétségbevonásáról van szó a feltett kérdésben).

Rutherford bíró megállapításai

Az Őrtorony Társulat minden eddigi vezetőjének teljesen más habitusa volt és ehhez képest változott a szervezet arculata és tanításai is. Ma Jehova Tanúi megmosolyognák, esetleg hamisnak is bélyegeznék azt, ami Rutherford idején „Szentírás" volt. A kiemelések az eredetiben nem szerepelnek, azokat a szerző végezte, kihangsúlyozva az állítás abszurd mivoltát.

Rutherford 1925–ben adatta ki a Pokol c. füzetét. A magyar kiadáson a kiadónak a Nemzetközi Biblia Tanulók Egyesülete van feltüntetve (Bibliakutatók egy alternatívája). Az 54. oldalon a középtől kicsit lejjebb a következőket tudhatjuk meg:

A füzet beszél a biblia meghatározott dátumairól (pl.: 1914, 1918), majd így folytatja:

„Beismerve, hogy e bizonyságok oly világosak, határozottak és meggyőzőek, hogy mindenki megállapíthatja azt a tényt, hogy az Úr már jelen van, s épp ezért határozottsággal mondhatjuk azt is, hogy a halottak feltámadása nem sokára megkezdődik. A 'nem sokára' kifejezés alatt nem értjük a következő évet; de teljes bizonyságaink vannak reá, hogy ez megtörténik mégmielőtt a jelen század befejeződne."

Szintén Rutherford írta a Most élő emberek közül milliók sohasem halnak meg c. könyvet (1920). A könyv több olyan állítást is tartalmaz, amin egy mai Jehova Tanúja megrökönyödne. Ha nem tudná, hogy ez korábban a Társulat írta gúnyosan nevetne az állításokat hallgatva. A legfeltűnőbbek közül is a legfeltünőbbeket:

94. oldal:

„Az egyházi rendszerek azt akarják elhitetni az emberekkel, hogy csakis azok üdvözülnek, akik valamelyik egyháznak a tagjai. A Biblia azonban sohasem tanított ilyesmit."

97. oldal:

„Az 1925–ik esztendő hozza el a régi hűségesek feltámadását."

102. oldal (Kiáltvány a papsághoz):

„Emlékeztetni akarom őket arra a megbízatásra, amelyet Krisztus adott minden követőjének s amely nem abban áll, hogy az egész világot megtérítsék és valami szervezetbe tömörítsék."

Kérdések Jehova mai Tanúihoz:

- Az Őrtorony Társulat szerint ki a hamis próféta?

- Részesülhetnek-e megmentésben azok akik nincsenek kapcsolatban Jehova Tanúi vallásos szervezetével?

- Szükség van-e szervezetre?

- Mivel mindezekről Rutherford az előbb idézettekben mást mondott, tekinthető-e úgy Rutherford, mint a hű és értelmes szolga része?

- Ha igen, akkor Isten hogyan engedhette meg az ő szolgájának, hogy hazugságokat vagy a megmentést érintő veszélyes tévedéseket tanítson (pl.: nincs szükség szervezetre)?