Biblia, Ószövetség, Isten: hogyan kell pontosan kiejteni és leírni azt, hogy JHVH, (YHVH)? Melyik lehet a helyes kiejtés és melyik biztos, hogy nem?

Isten személyes nevének kiejtése az adott ország nyelvezetétől függ, mindegyik helyes, ha tisztelettel említik, vagy beszélnek róla.

Ez más személyes neveknél is így van.

Isten nem tiltotta a nevének használatát, egy okot kivéve.

(2Mózes 20:7) . . .Istenednek a nevét ne vedd a szádra tiszteletlenül. . .

Vagy is olyan dolgokkal nem említhető együtt, ami gyalázza, vagy megszentségteleníti Isten nevét.

Jézus is használta Isten nevét, amit az Izraeliták téves értelmezése miatt elhagytak.

Isten haragudott ezért, amikor ezt mondta:

(Jeremiás 23:27) 27 El akarják feledtetni népemmel a nevemet az álmok által, melyeket egymásnak mesélnek, ahogy apáik is elfeledték nevemet Baál miatt.

Jézus pedig megszentelte Isten nevét, ismertette az emberekkel.

Ez azért fontos, mert valakinek a neve a személyhez tartozik.

Ahogy szokták mondani, "a név kötelez".

Isten személyét és így a nevét az édenkertben megvádolták. Ezért tisztáznia kell a nevét, amit Ő visel.

(János 17:25, 26) . . .. 26 És megismertettem velük a nevedet, és ezután is megismertetem, . . .

Ha Isten nem szeretné, hogy használjuk a nevét, akkor nem is árulta volna el, hogyan hívják. Még a hamis Istenek nevét is "tisztelik" annyira, hogy használják.

#2

Ejthetem egyszerűen magyarul Istennek is?

Kedves Kérdező.

Szabad akaratod van, Én nemd önthetem el helyetted, hogy Istent hogy szólítod. Azt kell figyelembe venni, amit a Biblia ír.

Csak annyit szeretnék ehhez hozzáfűzni, hogy az "Isten" kifejezés nem személyes neve Istennek.

Az "isten" szó, a Teremtő rendeltetését jelőli, vagy is azt, hogy Ő nem ember, nem angyal.

A miniszterelnöknek, az igazgatónak, is van személyes neve.

Pl: Dalida János Igazgató Úr.

Isten a "Jehova, vagy Jahve" személyes nevet adta magának. Ezzel különbözteti meg magát más "istenektől", akiknek szintén van személyes nevük. /Zeusz/ Még e világnak is van "istene", akit Sátánnak neveznek.

#4

Mi a helyzet az Elohím névvel? Isten rengetegszer hívja így magát a Bibliában, sőt Jézus is ezt használja a kereszten, amikor Élinek szólítja.

Az Elohim nem személyes név, ez a héber kifejezés jelentése: Isten.

Jézus, ahogy mások is, nem mindig használta a személyes nevet, csak a Teremtő címét, vagy titulusát.

„Jehova Elohim”, vagyis a „Jehova Isten” kifejezés a Genezis 2. és 3. fejezetében hússzor fordul elő alig 50 versben. A két szót együtt említi, az első Isten személyes neve, a másik a rangja.

Mint: Földi Péter Igazgató Úr. Az első a személyes neve, a másik pedig a titulusa.

A Jehova nevét jelölő négy betű héberül: יהוה

Visszafelé kell olvasni, mivel az Izraeliták jobbról balra írnak, velünk ellentétben. A magyar nyelvben nem dupla w-vel írjuk JHVH.

A JHV(W)H kiestése nekünk magyaroknak "Jahve".

Az eredeti óhéber nem tartalmazott magánhangzókat s ők -ismerve a szavakat-hozzáejtették a megfelelő magánhangzókat.(Nálunk fordítva van:Ha azt írom,hogy "öéee"legtöbb magyar-legalábbis a szövegösszefüggésből- tudja,hogy "tökéletes"volt mássalhangzók nélkül.)

A héber nyelvben mindig van jelentése a neveknek s így Isten nevének is. A JHVH jelentése,a "Vagyok",mint örökké létező. Más nevei is vannak Istennek,melyek az adott helyzetben,az Ő jellemét fejezi ki. Így az Ő neve a Mindenható,az Igazságos,az Irgalmas,stb. Istennek nincs olyan neve,amely nem jelentene csupán egy nevet,jellemző nélkül.

Az Isten nevét az Ószövetségben יהוה-ként (azaz YHWH, magyarosítva JHVH) találjuk, helyes kiejtése Jahve.

Honnan tudjuk mindezt? Az óhéber nyelv nem jelölte a magánhangzókat, s a zsidóknál jó párezer éve él, hogy csak a főpap mondja ki az Adonai nevét, évente egyszer.

Amikor bejött az magánhangzók alápontozással jelölése a héber nyelvbe, gondolkoztak, hogyan pontozzák alá az Úr nevét. Ha normálisan teszik, még a végén kimondja a felolvasó, s hitük szerint akkor vétkezik.

A konklúzió végül az lett, hogy a יהוה-t az "adonai" (=az Úr) szó magánhangzóival pontozzák alá, az kiolvasva pedig "Jahova(h)" (szó végi "h"-t a héber nem ejti). Ennek egyszerűsödése lévén lett belőle Jehova.

A korai bibliafordítóknak ezt senki sem mondta el. A LXX "κυρος"-t ('kürosz' = Úr (görög)) használ a Vulgata ennek a példáját követve "Dominus Deus"-ként (= Úr Isten) hivatkozik az Adonai-ra. A korai bibliafordítók azt látták, hogy ide az van írva, hogy "Jehova", tehát az az Úr neve. Így terjedt el ez a név használata.

De honnan tudjuk, hogy hogyan kell helyesen kiejteni a testagrammát? A válasz egyszerű. Fennmaradt görög nyelvű levelekből, s nevekből.

Ezekben a levelekben, mivel a "v" hang a klasszikus görögben nem jelenik meg, kipótolták, az Úr neve "Ιαυε"-ként (Jaue) és "Ιαβε"-ként (Jabe) szerepel, mert hangtanilag ezek állnak közel a "v" hanghoz. Mivel a görög a "h" hangot sem jelöli innen csak kirakós az egész. Nyilvánvaló, hogy az második "h" a szó végén van, nem ejtjük. De hol az első?

A megoldás a héber nevekben és mozaikszavakban rejlik. Gondolom ismeri mindenki a "halleluja(h)" (szó végi "h"-t nem ejtjük) szót. Mi van a végén? "Jah", tehát ennek benne kell lennie az Adonai nevében. Ezt el lehet játszani egy csomó más névvel (pl.: Jézuséval és Józsuééval), de nem tudok annyit a héber nyelvről, ami ehhez szükséges; s nem is szeretnék, interneten fenn van ez egy pár helyen.

A Jehova tanúi szekta ragaszkodik a név helytelen kiejtéséhez, hiába derült ki már rég, hogy nem így van; a lényeges dolgokban úgyis különbözni akarnak a történelmi egyházaktól.

Remélem követhető s érthető módon vezettem ezt le. Ha valamit rosszul írtam, s valaki ért hozzá, nyugodtan javítson ki, hisz az ógörög, és az óhéber nyelvről felületes ismeretekkel rendelkezem (tévedés jogát fenntartom; s ez nem vonatkozik a JW-sekre 😁).