Biblia, Ószövetség, Isten: hogyan kell pontosan kiejteni és leírni azt, hogy JHVH, (YHVH)? Melyik lehet a helyes kiejtés és melyik biztos, hogy nem?

https://www.youtube.com/watch?v=cWVNZvqt5lM&t=531s&ab_channe..

üdv, a javuló Stefán

A Biblia Ószövetségi részében (melynek eredeti nyelve többnyire héber) és az Újszövetségi részében (melynek eredeti nyelve ógörög) is rengeteg névvel és megnevezéssel illették Istent.

Ezek egyike az ószövetségben a JHWH, az úgynevezett tetragrammaton ("négy betű"), amit valószínűleg úgy ejtettek ki, hogy Jehowah, ahol a W kb. olyan lehetett, mint az angol nyelvben a duplavé, kb. a magyar v és az u közötti mássalhangzó. A mai zsidók ezt a W-nek átírt héber betűt már sima "v" hangnak ejtik, ezért fordul elő néha helytelenül a JHVH átírás is, de a régi héberben "w" hang volt. Az ószövetségi JHWH tetragrammatont a legtöbb magyar nyelvű bibliafordításban "az ÚR" kifejezéssel fordítják magyarra, utalva arra, hogy Jézusra, mint az egy Isten egyik személyére kellett vonatkozzon, hiszen amikor Isten elhívja Mózest a 2Móz 3:14-ben, Mózes Isten nevét kérdezi, itt szerepel a héber JHWH szó "én vagyok" jelentéssel: "Mondd azt, hogy az én vagyok küldött hozzátok". Az újszövetségben Jézus is úgy nevezi meg magát, hogy "én vagyok" a Jn 8:58-ban, de természetesen ógörögül, ami úgy hangzik, kiejtve hogy "ego eimi": "Mielőtt Ábrahám lett volna, én vagyok." A zsidók ebből megértették, hogy Jézus annak az Istennek mondta magát, aki elhívta Mózest is. És mivel az újszövetségben Jézust Úrnak nevezték a tanítványai, illetve ő maga is azt mondta magáról, hogy ő az Úr, jogosnak látszik az ószövetségi JHWH fordítása "az ÚR"-ként.

A J helyett az angol nyelvterületen írnak Y-t, ugyanis angol nyelven a J betűt manapság "dzs" hangnak ejtenék (régi angolban még "j"-nek ejtették, de manapság az angoloka csak a "Y" betűt ejtik "j"-nek).

Az eredeti héber írásban természetesen a héber ábécé megfelelő betűi vannak, amelyek teljesen mások, mint a latin betűk, amelyekkel a nyugati világban mi írunk manapság, illetve a héber írás jobbról balra halad, fordítva, mint a magyar.

Az ószövetség héber szövegében nem írtak magánhangzókat, csak i.e. 1000-500 között keztek magánhangzókat is beírni, de már ezelőtt kialakult egy babona a 3Móz 24:16 félreértelmezése miatt, az istenkáromlás félelme miatt a JHWH-hoz nem írtak magánhangzókat a magánhagzó írás ("pontozás") feltalálása után később sem, ezért egyes tudósok úgy gondolják, hogy nem biztos a Jehowah kiejtés, lehet Jahweh is, illetve esetleg Jahowah is. Ennek nincs nagy jelentősége, ugyanis ma már az újszövetség alatt élünk, és a Biblia újszövetségi szövegében nem szerepel sem Jehowah, sem Jahweh, sem Jahowah megnevezése Istennek, egyszer sem. Ami viszont érdekesség, hogy Jézus az ő saját anyanyelvén úgy hangzott, hogy Jesua, nagyon hasonlóan, mint Jehowah. A Jesua szó lett angolul Jesus, magyarul pedig Jézus, de a zsidók Jesuának szólították őt.

Ha tudsz angolul, akkor a következő honlapon még találhatók érdekes információk a tetragrammatonról:

[link]

Illetve, ha el akarsz csodálkozni, hogy milyen hihetetlenül sok neve és elnevezése van Istennek mind az ó- mind az újszövetségben, akkor megnézheted a következő videót is magyar felirattal (könyv-fejezetszám-versszám megjelölés, ahol a Bibliában Isten adott elnevezése található, nincs magyarra fordítva):

https://www.youtube.com/watch?v=cWVNZvqt5lM&t=531s&ab_channe..

üdv, a javuló Stefán

"amit valószínűleg úgy ejtettek ki, hogy Jehowah"

Biztos, hogy nem úgy ejtettek ki, ezt szinte bármelyik zsidó teológus vagy nyelvész elmondja neked.

Már csak azért se, mert Istenre fura lenne, ha nőnemű szóval utalna a Biblia. Illetve azért se, mert ennek a téves szónak megalkotói nem ismerték a héber nyelvtant, csak egyszerűen összeolvasták a JHVH-t és az Adonáj szavakat.

#25

A héberben a szavak lehetnek hím és nőneműek, általában végződés határozza meg, néha a teljes alakból lehet megmondani. A Jahve férfi nemű, a Jehova nőnemű szó. Isten esetén az Ószövetség kizárólag hímnemű szavakat használ. Elég érdekes lenne, ha minden jelzője, megszólítása, címe hímnemű, pont a neve lenne nőnemű.

Nem tudom, hogy a zsidók mi alapján alkották meg több ezer éve ezeket a nyelvtani szabályokat, ahogy azt se tudom, hogy egyes szavaknál a németben miért der, más szavaknál das vagy die van, csak megtanultam anno (jó, a többes számot nyilván tudom, de az mellékes).

Irreleváns, hogy a magyar átírás csatolsz-e h betűt vagy sem, az nem változtatja meg a héber alak nemét. Tehát a Jehova >héber< alakja nőnemű, a Jahve héber alakja hímnemű.

A másik két kérdéseddel kapcsolatban:

Amint terjedt az újszövetségi evangélium a világban, a legtöbb nép keresztényei a saját anyanyelvükön szólították Istent, pl. a magyarok "Isten"-nek. Úgy tudom például, hogy az arab keresztények "Allah"-nak szólítják Istent, akárcsak a muszlim arabok. Nem hiszem, hogy Isten problémázik azon, hogy pontosan milyen hangalakkal szólítják őt a különböző népek, ha egyébként a Biblia szerinti egy Istent értik alatta, és a szó jelentése összhangban van Isten Bibliában említett valamelyik elnevezésével. A magyar Isten szó eredetét, és így jelentését nem tudták a nyelvészek kétségen felül megállapítani, de az etimológia szótár szerint régi magyar nyelvben az "is-" a mai "ős-" megfelelője volt, ld. Halotti beszédben az "isemucut" = "őseinket", a -ten pedig egy kicsinyítő képző lehetett, mint pl. a mai nőstény szó -tény végződése, ezért ősöcske, vagy más szóhasználattal atyácska jelentéssel bírhatott eredetileg az Isten szó, ami megfelel a Biblia istenképének, hiszen a Bibliában is szerepel az Abbá = Apuka megnevezés Istenre.

Ami Istent biztosan érdekli, hogy amikor kimondják azt a szót, ami alatt őt értik, mi van a szívükben, gondolataikban és érzéseikben.

A mi Isten szavunkat ki lehet mondani pl. hálás szívvel, és akkor semmi gond az Isten szóval. De káromkodásnak számít nem csak az, ha valami vulgáris, trágár vagy becsmérlő szóval együtt mondjuk ki, akkor is káromkodás Isten nevét kimondani, ha a szívünkben pl. haragosan, zúgolódva, ingerülten, türelmetlenül vagy idegesen mondjuk ki az Ő nevét, akár semleges szavak kíséretében. Nem akarok példákat felhozni.

Mivel az "Isten neve" alapvetően Isten személyét, identitását jelenti, úgy is lehet káromolni Istent, ha ki sem mondjuk magát nevét, csupán támadjuk a személyét, identitását, tekintélyét vagy akaratát, amikor rá gondolunk vagy hozzá beszélünk. A káromlásokat azonban Jézus szerint nem csak az Atya, hanem ő (Jézus) is megbocsátja, mégpedig bármennyi káromlást meg tudnak ők bocsátani. Ez nem jelenti azt, hogy az Atya vagy a Fiú káromlásából mindig könnyű megtérni, de lehetséges. A Szentlélek elleni káromlást, mivel nem erről szólt a kérdés, nem tárgyalnám.

Azt nem tudom, hogy a mai zsidók kimondják-e a tetragrammatont vagy sem, de a zsidóságon belül is sok irányzat van, és vannak nem vallásos zsidók is. Ezt tehát tőlük kellene megkérdezni.

üdv, a javuló Stefán