Miért van szükség a cölibàtusra? Miért ne lehetne egy katolikus papnak tàrsa?
válasza:“Van, aki azért képtelen a házasságra, mert úgy született. Van, akit az emberek tettek a házasságra alkalmatlanná. Végül van, aki a mennyek országáért önként mond le a házasságról. Aki fel tudja fogni, az fogja fel!" (Mt 19, 12)
“Azt szeretném, ha mentek volnátok a gondtól. A nőtlennek arra van gondja, ami az Úré: hogyan járjon az Úr kedvében. A nős azonban világi dolgokkal törődik: hogyan keresse felesége kedvét,” (1Kor 7, 32-34)
Ezek az alapigék, amik miatt kell cölibátust fogadnia a papoknak. Görögkatolikuséknál nős embert is fel lehet szentelni papnak, nálunk meg állandó diakónusnak; mégis hiány van belőlük.
A pap lemond a házasságról, hogy Istennek s az Egyház szolgálatának éljen. A családdal is kell foglalkozni, megosztaná az idejét. S én ha papgyermek lennék, nem feltétlenül az édesapámhoz mennék gyónni.
válasza:Van egy gyermekkori barátom, aki pap lett. Ő pl. sosem akart házasodni és gyerekeket. Neki ez nem egy nagy lemondás. Persze lehet, hogy másnak nagyobb, de hidd el, sokan nem akarnak családot.
A papság egy olyan hivatás, ami teljes embert kíván. Alig lenne a gyerekeivel, családjával. A pap engedelmességet fogad a püspökének és oda megy, olyan feladatra, amire a püspök rendeli. Persze, ha nincs semmi rendkívüli, akkor egy plébánián lát el. De ki tudja, hogy nem jön egy olyan társadalmi-politikai helyzet, katasztrófa, hogy nem csak ez lesz a feladat. Akkor kit küldön a frontvonalba? X atyát, akinek 4 gyereke van, vagy Y atyát, akinek csak egy? Nonszensz...
Családos görögkatolikus pap mondta nekünk egyszer, hogyha őszintén magába néz, akkor igazából nem lehet 100%-osan csinálni együtt a papság és család hivatását. Mindkettő teljes embert kíván.
Ne értsetek félre, egyrészt, mert nagyon sok màs hivatàs is van, ahol ha menni kell, menni kell, és nincs hétvége, sem ünnepnap, és màsok gondjaival kell törődni, mégis ott is van csalàd. Màsrészt ha van mellette egy olyan nő, aki bàrmiben segít, ami egyhàzi feladat, vagy plébàniai, és még lelkileg is tud tàmogatni egy papot, illetve érzelmileg, az olyan elképzelhetetlen lenne? A gyermekvàllalàs meg nyilvàn a kettőjük döntése lehetne, hogy akarjàk e, belefér e, vagy sem.
Én megértem, ha valaki önként azt mondja, hogy nem szeretne csalàdot, sem tàrsat, de annyira abszúrd dolognak tartom, hogy egy papnak kötelezően le kelljen mondani bàrmiről is. Meg ez egy olyan dolog, hogy és ha történik valami 10 év múlva, vagy 20, akkor pedig ki kelljen lépnie a papsàgból. Egyszerűen kicsit abszúrdnak gondolom, hogy a pap is ember, és vannak érzései, miért ne élhetné meg őket a maga szintjén, ahogy tudja.
Remélem, nem bàntok meg senkit a véleményemmel, illetve kérdésemmel, nem az a cél, csak kívàncsi vagyok, mit gondolnak erről màsok :) Esetleg ha itt van pap, vagy pap ismerőse, akkor szívesen fogadom az ő vàlaszukat is! :)
válasza: válasza:#15
Erre tudsz történelmi forrást is mutatni? Ha már a tudományt említetted...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!