Be tudod bizonyítani, hogy nincs Isten?

Kedves Válaszadó !

Reagálva megjegyzésedre :

Isten léte tehát (maximum) lehetőség!

Hogyan lehet egy tényleg létező személy valósága egy lehetőség ?

Ez nem csupán ellenvélemény és nem csak azért írom ide, hogy vitatkozzak mert sok a szabadidőm,hanem először is kijelentésen alapul, amely szellemi ezt egy ateista sosem fogja megérteni valamint külső fizikális tapasztalaton áll.

Amely tényként bizonyítja Isten létezését valamint a biblia igaz voltát.

Ez nem egy lehetőség, hogy lehet így van vagy amúgy, ez egy olyan tény amely IGAZ és hamarosan felráz Isten sok ateistát ugyanis korszakváltás következik be.

Shalom

Látom nem sikerült megérteni az istenérved cáfolatát, így arra a részre nem is reagálnék.

Egyébként vicces, hogy az isten definíciója egy E/1-es létige.

Van egy rossz hírem:

A tudományos elmélet a természet jelenségeinek jól bizonyított magyarázata, amely tényeket, törvényeket, következtetéseket és ellenőrzött hipotéziseket egyesít magában. Nem a megerősítés mennyisége változtatja az elméletet törvénnyé.

Ez az "elmélet nem tény" érv ugyan olyan béna érvelés, mint amilyen a "ki teremtette istent" érvelés.

Az igazság pedig az, hogy a modern fizika összes ismert törvénye kizárja egy abszolút megfigyelő létét. Ha ez nem tetszik, akkor hajrá! Légy fizikus, és találj olyat, ami legalábbis lehetővé teszi.

De legalább van bennünk valami közös. Szerintem az istenérvek izzadtságszagú próbálkozások, hogy beleerőszakoljanak egy középkori mítoszt a modern társadalomba.

Egyébként azért költenek dollármilliárdokat, hogy életet találjanak a földön kívül, mert a világot nem csőlátású vallási fanatikusok irányítják.

Egyébként korábban volt az oldalon egy lökött muszlim, akinek az volt a rögeszméje, hogy tudományosan bebizonyította isten létét. Össze kellene téged vele kötni.

Egyébként a további vitától elállok, mert értelmetlen volna.

Kedves héberül köszönő válaszoló.

Ha bármilyen isten léte tény volna, akkor azt iskolában tanítanák, és nem lennének ateisták, sem agnosztikusok.

Ami nem bizonyosság, az csak lehetőség.

A logikai érv nem bizonyíték. Logikázgatással és szófacsarással bármit be lehet bizonyítani, de bárminek az ellenkezőjét is.

"Nem kötelező Istenben hinni, de aki másnak tanácsot ad, az bizonyítsa, hogy amit mond, az több, mint saját rögeszméjének felbugyogása!"

A hit nem egyfajta rögeszme? most komolyan!

És te kedves kérdező mégis mit csinálsz? Csak nem a saját rögeszmédet próbálod másokra ráerőszakolni? Lenézve azokat akiket nem tudsz meggyőzni, valamint magasabb rendűnek képzelve magad osztani az "észt"?

A filozofálgatással nem bizonyítasz semmit az ég világon.

Arról nem is beszélve, hogy mind a két oldal fújja a maga igazát. De személy szerint te még csak meg sem fontolod, hogy tévedhetsz. Pedig te is csak egy ember vagy aki nem tökéletes és képes hibázni. Ugyan úgy ahogy bárki más.

(utolsó voltam)

"Isten léte nem a mi bizonyítékainktól függ."

Carl Gustav Jung

"Miért költenek el dollármilliárdokat arra, hogy legalább egy nyavajás egysejtűt találjanak egy idegen bolygón? Csupán azért, hogy bizonyítékot találjanak egy ideológiára, a materializmusra, melynek "eredet-mítosza" az evolúció."

Ne haragudj kérdező, de ha ezt komolyan gondolod, akkor tényleg nem az ateistáknak vannak itt rögeszméik.

Elég kinyitni bármilyen tudománytörténeti és vallástörténeti könyvet és megláthatod, hogy a kettő közül melyik büszkébb arra, ha rájön hogy tévedett, melyik ragaszkodik kevésbé az "alaptéziseihez".

Bár úgyse fogod elhinni, de azért leírom: A tudósok nem azért költenek el dollármilliókat hogy a te istenérvedet cáfolják vagy a saját "mítoszaikat" megerősítsék, hanem, hogy megtudják az igazságot, függetlenül attól, hogy az őket vagy mást igazol; hogy megismerjék az életet, hogy _továbblépjenek_ azon az elven, hogy "én ezt gondolom, tehát így van és kész".

Természetesen nem várom, hogy ezt elfogadd, de egy rögeszme legfőbb ismérve, ha az embernek meggyőződése, hogy minden akörül a bizonyos dolog körül forog... a te esetedben a tudományos kutatások az Istencáfolat körül.

Próbáltam már ezerszer,de nem ment.

Lassan az lenne a furcsa,ha nem lenne.

Nem az a lényeg,hogy bizonyítsuk van-e Isten,vagy nincs,mert azt hamarosan úgy is megtudjuk.

Inkább az a kérdés,melyikkel járunk jobban,ha hiszünk.vagy,ha nem.

Szóval melyik a jobb:

ha hiszünk Istenben,és a végén kiderül,hogy nincs,vagy ha nem hiszünk,és a végén kiderül,hogy van.

Ne tegyünk úgy,mintha Istenben hinni elhatározás kérdése lenne.Mondhatom azt,hogy holnaptól hiszek,úgy is tehetek,de az attól még nem ér semmit.

Éppen ezért ha lenne Isten,nem tekinthetné bűnnek,ha nem hiszek benne.Haragudhatnék valakire,aki tőlem távol él és nem hisz a létezésemben?Ez logikátlan.

Vagy megparancsolhatjuk-e valakinek,hogy legyen szerelmes,mert különben büntetést kap?

re A válasz írója 77%-ban ma 06:30:

keresni az Igazságot, az Utat - emberi méltóságunkból eredő. És aki keres, az talál.

Az Eredetről való tudomás a gyermekben megvan,

a kisgyermek méltóságát az adja.

Megvan benne az eredetről való tudomás, mert ember.

Hosszú kifejtést igényelne, hogy ennélkül beszélni sem tudna megtanulni. Mert ez az odaadó figyelemben és a feltétel nélküli szeretetben realizálódik.

"ha nem váltok olyanná, mint a kisgyermekek"

- mert az ego nyomulása miatt ez elhalványul,elvész,

és ha a szocializáció (óriási a felelősség a szülők-nevelők részéről!) még erre "rásegít" kialakulhat a metafizikai vakság. Gyógyítható-e ez?

-AnonimAnna