Vallásos fiúk! Ha egy lány már nem szűz de hívő akkor már nem jöhet nálatok szóba?

20:56 - az írásod első felét értem, de a másodikat elmagyaráznéd nekem, hogy logikailag hogy is áll össze? mi az, hogy a szüzesség lenne az igazi? és az nem zavar, hogy bele mentek úgy egy házasságba, hogy semelyikőtöknek nincs semmi tapasztalata, sőt mi több, egymást sem ismeritek szexuálisan, és aztán mit csináltok, ha házasság után derül ki, hogy a szex egyáltalán nem működik kettőtök közt? Lehet persze képmutatónak lenni, de sztem egy bizonyos tapasztalat igenis kell, másrészt meg ez nem hittől függ, tudományos tény, hogy egy párkapcsolat alapja a sex, és ha az nem működik, akkor az egész párkapcsolattal problémák lesznek. Nem ördögtől való gondolat ez, hanem jelen korunk pszichológiája, és én osztom is a nézetet. Mellesleg sztem más is osztaná, ha nem lenne erősebb vágy a képmutatás, és abba gondolj bele, hogy ha meg együtt maradnak, akkor inkább képes tönkre tenni az egész életét, minthogy változtasson rajta. Tudom, a válás .... de ez ismét nem hitbeli kérdés, hanem pont ezzel is lehet megelőzni egy válást, ha a fiatalok már ismerik egymást szexuálisan is. Ez a szüzesség tartogatása felfogás nem igazán működik, és semmi köze a valláshoz, hithez. Az ilyenekből születnek aztán a felszínen nagyon "erkölcsös", nagyon vallásos, csak éppen félre járó házastársak, mert alapvető ösztönös szükségleteket nem lehet figyelmen kívül hagyni.

De én azt is megkérdezném, hogy mégis hogy a fenébe jutott el az adott fiatal az egész kamaszkorán és fiatalkorán át úgy a házasságig, hogy ennyire elnyomta az ösztönök tombolását? Azért ez meg sztem elég nagy személyiségbeli károkat csinál, hiszen az ember alapvető és teljesen természetes szükséglete. Nem kell ehhez a falu qurvájának lenni, de pár tapasztalaton átesni bizony kell. Máskülönben azt se tudja, mibe megy bele ... Te ezt nem tartod logikusnak?

Utolsó: megpróbálok válaszolni...

Nem szeretem ezt a szót, hogy "képmutató". Mindenkire ez van sütve, de miért? Én elhiszem, hogy vannak valóban képmutató emberek...nade rám is ez van sütve egyből, csak azért, mert kiállok valamiért? Ez nem abszurdum? Abba bele sem gondoltok, hogy ez részemről nem képmutatás, hanem valóban így is gondolom és így is teszek! Ne dobálózzunk mindenkire ezzel a szóval, főleg ismeretlenül...

Nos, régen "házasélet" volt a neve a dolgonak, amiről beszélünk. Talán nem véletlenül. Ez a házasok privilégiuma volt. Vegyük azt, hogy nő vagy, szóval...A párod mitől különleges, ha semmi olyat nem kap tőled, amit másnak már nem adtál oda? Mitől ő az első számú, ha jobb esetben is már csak 2. vagy 3. a sorban? Mit adsz neki, ha már az elején "ellövöd" minden kártyádat? Ebből a szempontból nézve inkább pont az a képmutatás, ha még ezek után is úgy tesztek, mintha a párotok lenne az egyedüli. Másrészt, mindannyiunk átment az életében rengeteg csalódáson, szakításon többnyire, mire kikötünk az "igazi" mellett (már aki kiköt). A szexualitás a szeretet legmagasabb kifejeződése,a teljes testi önátadás. Lehet ismerkedni, lehet járni az ember életében több emberrel is, de nem kellene mindenkivel automatikusan le is feküdni...legalábbis amíg nem tudja, hogy mellette fog kikötni. Miért? Azért is, mert egy szakítás minden esetben lelki trauma...és ez a trauma mennyivel nagyobb, ha testileg teljesen átadtad önmagadat, és ennek ellenére csalódnod kell. A csalódás enélkül is rossz, de így...

Harmadrészt, a szexualitás olyan bizonyos szempontból, mint egy drog, az ember könnyen függésbe kerülhet tőle. Amikor kiválasztod a leendő házastársad, akkor tiszta fejre van szükséged. Bármilyen abszurdan hangzik, abban a percben nem szabad teljesen szerelmesnek lenned. A szerelem egy érzés, a szexualitás egy ösztön...ez azonban nem lehet alapja egy házasságnak. Amikor szerelmes vagy, egy rózsaszín szemüvegen át látod a másikat, nem tudod valójában milyen is ó, vagy ha tudod, szemet hunysz felette. Ez működik is 1-2 évig, aztán amikor alábbhagy a szerelem (mert mindig alábbhagy, és jó esetben szeretetté alakul), akkor vannak a válások. És a mai világban nem így van? Meg lehet nézni a legtöbb házasságot, nem sok húzza egy x időn túl. A házasság alapja az, hogy emberileg is mennyire vagytok hasonlóak, mennyire vagytok egy húron. Mert bizony nem 1-2, hanem 40-50 évig kell együtt lenned a választottaddal...és ez a 40-50- év nem csak a szerelemről, szexről, hanem a kudarcokról, nélkülözésekről is. Emiatt bomlanak fel a mai házasságok: mert a bajban nem tudnak együttműködni. És miért nem tudnak? Azért, mert ösztönök, érzelmek alapján választottak, nem pedig a józan eszükre hallgatva (egyszerűbben fogalmazva: bármennyire tetszik az a lány, és bármennyire jó vele minden, nem fogom elvenni, ha látom, hogy a természete meglehetősen rossz - nyafog, stb.). Mert az ember szerelmesen nem úgy látja a másikat! Kell ezt magyaráznom? Gondoljon mindenki vissza a volt exeire, mennyire látta őket másként akkor amikor jártak, és utána!

Negyedrészt, nem hiszek a "szexuális nem összeillésben". Egészséges férfi és egészséges nő képes a nemi együttlétre. Ha valami rossz, akkor tessék együtt javítani, tenni, küzdeni azért, hogy jó legyen...nem pedig rögtön eldobva a másikat újat keresni. Elhiszem, hogy valóba van szexuális nem összeillés, de az esetek elenyésző százalékában...a döntő többségben a párok egymás iránti érdektelenségéről, tenni nem akarásáról van szó, némi belemagyarázással megtűzdelve. Mert eldobni a másikat mindig könnyebb, mint tenni érte.

Hogy ez tudományos tény? Ezzel a fogalommal bánjunk azért csínján, mert 100 éve is más volt tudományos tény, és azon már csak nevetünk. Léteznek egzakt tudományos tények, de az, ami az emberi lélekkel és az emberi kapcsolatokkal foglalkozik, az sosem lesz egzakt. Ha az emberi kapcsolatok alapja a szexualitás, akkor miért nem hagyod el vagy csalod meg a feleséged, amikor terhes lesz és időlegesen nem tudtok szexelni? Talán mégsem vagyunk annyira állatok?

A "félrejáró" házastársakról pedig annyit, hogy én nem azt látom, hogy az ateisták, vallástalanok között kevesebb lenne belőlük. Ez egy érdekes sztereotípia, amit a vallásosokra sütnek rá, de a valóság nem épp ezt a tendenciát mutatja.

És még egyszer kihangsúlyozom: Amit én itt leírtam az nem csak a hagyományos katolikus álláspont, hanem a tradicionalista álláspont!

Vagyis ne a kereszténységet kezdjétek ki ez ügyben!

Ugyanis mindezek a dolgok a pogány társadalmak alapjai is voltak. A pogány római patres ügyelt a leány szüzességére, ugyanúgy, ahogy az északi népek szemében sem ért semmit az a nő, aki idejekorán odadobta a szüzességét. Tacitus jegyzi fel a germánokról, milyen nagy becsben tartják a női tisztaságot és a házastársi hűséget.

Ha itt bárkit is bigottsággal vádoltok, akkor a pogány rómaiakat, germánokat, de honfoglaló eleinket is azzal vádoljátok egyben, mert bizony ezek az értékek minden kultúrában jelen voltak.

Én az első voltam és kedves előttem szólónak csak annyit mondanék,hogy van szexuális össze nem illés.

Sajnos a saját családomból van rá példa.

Nem tartottuk helyesnek,hogy egyik unokatestvéremés a barátja mindenféle fogadalmakat tettek jegyesség alatt, hogy ők szüzen mennek a házasságba, de elfogadtuk. Esküvő után derült, ki, hogy nem mennek a dolgok. 2 év,mindkettőjüknek megalázó próbálkozás után beadták hivatalosan a válást Rómában, amit 3 év(és kb 5 millió forint) után ki is mondtak.

Most nagyon boldog 2 gyerekes apa egy lánnyal akivel egy évig együtt élt mielőtt elvette. (a lány is férjhez ment gyerekei vannak)

Tehát van ilyen,együtt nem ment.

Persze hogy van össze nem illés ... de még mennyire. Ha pedig neked tudományos tényekről az a véleményed, hogy úgysem érnek semmit, akkor mindegy is, de az a helyzet, hogy egy folyamatos fejlődés van, és tudod visszafelé nem igazán szoktak ezek mozogni.

Tehát azt mondod, hogy eleve baromság lenne egy párterápia is, mert ott olyan szörnyűségekkel jönnek elő, hogy milyen is a sex?

Hidd el, bármennyire is hadakozunk ellene, az ember sok szempontból ösztönlény! Bizony, ezt jobb elismerni, csak az más kérdés, hogy ezekkel az ösztönökkel tudunk-e bánni, és egyáltalán felismerni magunkban. De a tagadás a legrosszabb, mert így pont a lényeget nem fogod még saját magadban se megismerni.

A sexualitás aztán meg nem egy olyan dolog, amit lehet "javítani", ha egyszer nem megy. Bizonyos szintig egyébként létezhet javítás benne, igazad van, na csak pont a sexualitás olyan mélyen ösztönös tevékenysége, vágya az embernek, hogy te aztán magyarázhatod a kedvesednek, hogy neked márpedig elengedhetetlen vágyad az orális szex, ha ő meg úgy áll hozzá, hogy "jajfújnemsoha", csak mert csak ... csak mert vannak benne elfojtott gátlások. Na kb erre is szolgálna egy terápia, de hát gondolom az ilyen embert igen nehéz rávenni arra is. Most persze jaj milyen disznó vagyok, holott csak egy abszolút életszerű példa, de mondok jobbat is, ha már itt tartunk ... a kedvesednek pedig lehet, hogy pont 2 centivel nagyobb nemi szerv lenne az elvárt minimum, és ezt aztán hiába beszélitek meg, mert úgysem tudtok rajta közös erővel se változtatni. Nem logikus ez?

Ezért nagyon fontos, hogy még csak véletlenül se szűzen menjen valaki egy házasságba, mert aztán mindjárt lesz pár olyan probléma, ami megmérgezi az együttlétet. Én nem azt mondom, hogy a másik végletbe kell átesni, na de az is ténykérdés, hogy mondjuk a mai 15-16 évesek zöme bizony rendszeres nemi életet él. Persze el lehet ítélni a hű de erkölcstelen felfogásuk miatt, viszont egy biztos: lesz tapasztalatuk, azaz tudják mit akarnak, nem lesz meglepetés, mert eleve olyannal állnak össze komoly párkapcsolatra, aki szexualisan is stimmel.

Ne haragudj, de mit teszel akkor, ha szűzen megházasodsz, és majd az első és a második sex alkalmával meg kiderül, hogy kb semmi se megy együtt, mert nagyon nem illetek össze? Ilyenkor mi van? Úgyhogy ilyen szempontból jobban jár az a fiatal, aki már 16 évesen is tapasztalatot szerez, nem kell ahhoz prostiként élni, na de az életben adódnak alkalmak, amikor mégis megtörténik a dolog, és nincs ebben semmi furcsa, mindössze a hormonok dolgoznak, és elfojtani ugyan lehet, csak éppen személyiségkárosodáshoz vezet. Ne haragudj, de én meg pont a te elképzelésedet nem értem, azaz hogyan lehetséges az, hogy egy fiatal úgy ment keresztül a tizen- és huszonpár éves korszakán, hogy nem volt semmilyen szexuális együttléte? Én fiatalok között vagyok szinte egész nap, pontosan tudom miket csinálnak és miket nem, de őszintén szólva ez nagyon meglepő számomra. Olyannyira, hogy elképzelhetetlen is. Ne haragudj ismét, csak őszinte vagyok.

Szóval egy bevásárlási szokáson lehet együtt dolgozni, hogy jobb legyen, de a szexualitás pont nem az a terület, amit csak úgy változtatgatni lehet, pont azért, mert ősi ösztön, és csak mérsékelt szintű tanulás lehetséges, amin viszont nem igazán a házas életben kéne átesnie, hanem a korábbi tapasztalatszerzése során.

Na jó, hosszú téma ez, de valamiért úgy érzem, úgysem fogunk egyetérteni, sebaj.

Viszont ha te magad is azt mondod, hogy gyakran megkapod a képmutató jelzőt, akkor érdemes elgondolkodni, hogy mégis lehet benne valami ... Számomra egy olyan ember, aki elfojtja a vágyait, gondolatait, az bizony képmutató, ezt nem tudom másképpen mondani. Merthogy ösztönös vágyai mindenkinek vannak a különbség abban van, hogy az emberek egy része ezt beismeri, a másik része meg inkább tagadja.

én a Bibliában (és mint katolikus elsősorban az Újszövetségről beszélek) sehol nem láttam,hogy bűn lenne a szex.

És jó néhány pap barátommal vitattukm meg az elmúlt 20 évben.Nekik is az a véleményük,hogy elkell választani a dogmákat és a szenthagyományt. A szenthagyomány hagyomány és szép.És vannak emberek akiknek szükségük van rá. de nem dogma és nem kötelező.