A barátom vallásos családban nevelkedett és hívő ember. Én azonban nem vallásos családban nevelkedtem. Hogyan tovább?

Dehogy baj! Ha valóban úgy érzed, hogy ez hiányzik az életedből, akkor csak bátran. Nem fognak rád furán nézni, általában örülni szoktak inkább a gyülekezet tagjai.

De szerintem tényleg csak akkor mélyedj bele a dologba, ha komolyan gondolod.

Egyáltalán nem baj. Sok ilyen ismerősöm van aki huszon valahány évesen került templomba. Még egy református pap ismerősöm is van, aki megismert egy katolikus lányt, összeszerelmesedtek aztán elvette feleségül (pedig másik gyülekezetből jött)

Nem késő ilyenkor, akármikor bele lehet kezdeni. Örülj, hogy legalább a barátod veled van és nem vagy egyedül. Ez sokat könnyít. Ismerek olyat is, aki egyedül jött. Nem néznének rád rossz szemmel. Az idős nénik meg oda lennének értetek, hogy milyen szép pár vagytok (persze azért szemérmesek legyetek)

Nincs semmi, amiért rosszul kell érezned magad és semmi sem kötelező amit nem szeretnél.

20f (református)

Igen, ahogy itt néhányan kitértek rá, a ti kapcsolatotok a barátoddal egy dolog. És megint más dolog a te kapcsolatod Istennel, melyről a hit szól. A kettőt ebben a fázisban nem szabad összekeverni, mert kérdésessé válik (saját magadban is), hogy milyen az indítékod a barátod és a vallása iránt.

Sohasem késő elkezdeni! Nem ez a probléma.

Ha már stabil (de tényleg!) stabil lábakon áll a kapcsolatotok, akkor ettől elkülönítve érdemes megismerni Istent, hogy annak még csak az árnyéka se vetüljön rá, hogy azért kerültél közel a barátodhoz, mert vallásos volt.

Nem az ő vallása a lényeg, hanem az igazság. Ha ez egyezik, semmi probléma. Éppen ezért a te személyes kapcsolatod a lényeg Istennel. Ezt az utat csak neked személyesen szabad megtenned és nem befolyásolhat az, hogy "de a párom is ezt vallja, ezért én is". Ez nem lenne őszinte lépés - érted?

Szia Kérdező!

Soha nem késő, még hatvanévesen sem az.

Hallottam olyat, hogy egy negyvenéves ateista vallásos lett.

Ismerd meg a párod vallását, de ne azért válaszd az ő vallását, mert ő is x vallású, hanem mert ez nálad tényleg szívből jön.

Üdv: 29/L

Szerintem minden vallásos nagyon örül amikor azt látja hogy valaki megtér vagy akár csak érdeklődik Isten vagy a hit iránt. :) Sőt, azt hiszem a világon az egyik legszebb és legcsodálatosabb dolog az amikor egy korábban közömbös ember elkezd érdeklődni. :)

Szerintem se késő belekezdeni, az emberek néha teljesen változatos életkorokban kezdenek megtérni (vagy érdeklődni). Én például 32 éves koromban tértem meg újra (bár igaz hogy fiatalkoromban hívőnek neveltek, de aztán 20 év körül abbahagytam a vallásgyakorlást).

Kérdezd meg a barátodat hogy hajlandó-e veled elmenni hittanra (talán neki se árt egy kis ismétlés :)), ez valószínűleg jó kezdet lenne.