"Jézus értünk halt meg! " Ez mit jelent?

Onnantól kezdve, hogy az ember a Paradicsomban elfordult Istentől, képtelenné vált visszakerülni Isten közösségébe. Mivel bűnös, ezért nem juthat el Istenhez, viszont kiengesztelni sem tudja, mert a bűn zsoldja a halál, ha vétkezel, valakinek meg kell halnia. Az emberek bűnei nem nyerhettek bocsánatot, mert Isten nem csak szeretet, hanem igazság is. A bűnt csak az áldozat tüntetheti el. Viszont a bukott ember áldozata is tökéletlen.

Jézus kereszthalála adta a tökéletes áldozatot, amivel az emberiség minden bűne bocsánatot nyerhet, és így Krisztus által minden embernek lehetővé vált, hogy ismét Isten közösségébe kerüljön. Nincs szükség többé áldozatra, az embert megváltotta a bűnei következményétől.

Szia!

Isten sajátos módon vette fel a küzdelmet a gonosszal. Elkészített egy tervet – az igazságosság és a szeretet alapelvének a tökéletes érvényesítésével – arra, hogy miként semmisíti meg a bűnt a földön, és iktatja ki azt az egész világmindenségből is, kizárólag erkölcsi erővel, hogy a szabadság uralma semmit se sérüljön. Ennek a tervnek a neve – a Biblia alapján – a megváltás terve. A róla szóló híradást, kinyilatkoztatást pedig evangéliumnak nevezi a Biblia.

Sokféle szabadító ígéretben és személyben hittek az emberek a történelem folyamán. Jézus Krisztus személyéhez azonban olyan szabadításnak az ígérete kapcsolódik, amit rajta kívül senki más nem kínált fel embereknek. Ez pedig a bűn lelki betegségéből való szabadítás, amely a Biblia szerint az egyetemes emberi nyomorúságnak és minden rossznak a gyökere, mind az egyes ember, mind pedig az emberi közösségek és a történelem esetében.

Jézus pedig így szólt küldetéséről földi életében:

"Bizony, bizony mondom néktek, hogy mindaz, aki a bűnt cselekszi, szolgája a bűnnek… Azért ha a Fiú (önmagára utalt ezzel a megjelöléssel, mint Isten Fiára) megszabadít titeket, valósággal szabadok lesztek" (János 8:34,36).

"Isten ráébreszti az embert, hogy alaptulajdonsága az önszeretet, amely vesztébe sodorja, s ebből egyedül Ő tudja kigyógyítani. Jézus Krisztus tulajdonképpen csak arra tanította az embereket, hogy önmagukat szeretik, hogy rabszolgák és hogy neki kellett őket megszabadítania" (B. Pascal: Gondolatok, 544–545. töredék)

A Biblia szerint az ember a bűn ösztöneinek és elvakultságának, valamint a bűn szerzőjének, Sátánnak fogságában van a bűneset óta. A következő okokból kellett "váltságdíjat" fizetni az ember szabadításáért:

Isten nem adhat bűnbocsánatot az embernek úgy, hogy bűnei büntetlenül maradjanak, mert ez nem a megmentését eredményezné, hanem a bűnben való megkeményedését. Azt a csodálatos megoldást választotta ezért Isten, hogy az ember bűneit nem hagyja büntetlenül, de a büntetést maga veszi magára. Ő maga szenvedi el azt a vétkes ember helyett. Úgy marad igazságos, hogy közben ingyen bocsánatot is ad. Krisztusnak, aki – mint Isten Fia és az ember Teremtője – ezt a helyettesítést vállalta, olyan kínhalált kellett elszenvednie a földön, amely a legbűnösebb ember büntetésének is megfelel, amely teljesen kielégíti a bűn igazságos megbüntetését kívánó jogosság követelményét. Így Isten megerősíti az igazság érvényességét, miközben kegyelmet gyakorol.

Isten meg akarta győzni az embert a maga változhatatlan szeretetéről, amely az ember elesése, lázadása ellenére is létezik és vágyakozik az elveszett teremtmények megmentésére. Isten jellemének a felfoghatatlan nagysága nyilatkozik meg abban, hogy Ő a kezdeményező, Ő igyekszik "megbékéltetni magával" az embert (II. Korinthus 5:19), aki ellene fordult és vétkezett Teremtője és Gondviselője ellen. Krisztus áldozata által egyszerre látja meg az ember a bűn borzalmát, Isten erkölcsi ítéletét rá nézve, valamint Isten igazságának és szeretetének szépségét. Jézus tehát nem a rabszolgatartónak fizet váltságdíjat. Nem száll vitába és nem alkudozik Sátánnal. Az ember miatt kell "váltságdíjat" fizetni. Ára van annak, hogy megtörjön az ember lelkében a bűn elvakultsága és hatalma.

Krisztus engesztelő áldozatára nem azért volt szükség, hogy az Atyát szeretni kényszerítse, mintha egyébként gyűlölte volna az embert. Nem az volt a rendeltetése, hogy korábban még nem létező szeretetet fakasszon. Az engesztelés éppen annak a szeretetnek a kifejezése, amely már ott rejlett Isten szívében. Isten nem a nagy engesztelő áldozat következtében szeret bennünket, hanem ellenkezőleg: azért hozta ezt az áldozatot, mert szeret bennünket: "Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen" (János 3:16).

Üdv. Péter

Jézus halála attól váltsághalál, hogy a bűneink büntetését hordozta el. Ezt úgy lehet legjobban elképzelni, mintha helyetted valaki kifizetne egy adósságot, ami az életed tenné tönkre, vagy - abban a korban - kiváltott volna valakit a rabszolgaságból. Amit te írsz, hogy az emberek ugyanolyan "hülyék" maradtak, az egy másik történet, mivel a megváltás (ebből a szempontból!) nem közösségi esemény, hanem egyéni, tehát a megváltás egy lehetőség, ami az egész emberiség számára adatik ugyan, de csak azok számára lesz valóság, akik elfogadják. (Ezt az elfogadást hívjuk bibliai szóval megtérésnek.) Ugyanakkor még egy megjegyzés: aki elfogadja Jézus váltsághalálát, az nem lesz rögtön tökéletes, hanem ugyanolyan bűnös ember marad két különbséggel:

1. Megigazult bűnös, vagyis Isten nem bűnösként tekint rá, hanem úgy, mintha Krisztus tökéletességét hordozná. (Ez - egy gyenge példával :) - olyan, mintha te egy rendetlen gyerekben nem az idegesítő, felpofozandó kölyköt látnád, hanem azt az udvarias felnőttet, akivé lehet, ha nem felpofozod, hanem szépen elmagyarázod, hogy miért nem illik az utcán köpködni, vagy épp a buszon a szemben ülő néni térdét rugdosni.)

2. A hívő ember is személyiségfejlődésen megy keresztül (bibliai szóval ezt hívjuk megszentelődésnek). Tehát lehet, hogy van egy hívő ismerősöd, aki szerinted nem épp Istenhez méltón viselkedik, de tudnod kell, hogy a hívő ember sem tökéletes, hanem az a különbség a hívő és hitetlen közt (ebből a szempontból), hogy a hitetlen ember számára a tettei mércéje önmaga vagy a másik ember, a hívő ember számára pedig fontos, hogy mi Isten akarata az életében. (Ugyanakkor még egy dolog ide: különbség van hívő és vallásos ember közt. Vallásos ember az, aki a vallás formuláit megtartja - templomba jár, adakozik, talán még néha imádkozik is -, a hívő pedig, akinek személyes istenkapcsolata van. Az Istennel való kapcsolat pedig nem pusztán az a hit, hogy Isten létezik, hanem annak elfogadása, amit kérdeztél, tehát hogy Jézus értünk, értem, őérte halt meg. Az a cél, hogy a kettő - a vallásosság és a hit egyszerre jelen legyen az ember életében).

Remélem, nem voltam túl érthetetlen, ha szeretnéd, kérdezz nyugodtan, akár itt, akár privátban is - ha tudok, szívesen válaszolok.

Szeretettel:

egy református lelkipásztor

Ez egy vallásos félreértésen alapszik.Jézus ebben az értelemben nem halt meg senkiért,és nem váltott meg senkit.meghalt(és feltámadt)mert keresztre feszítették,de alázatos maradt,és szeretettel elviselte mindazt amit tettek vele.mert számára a szeretet volt a legfontosabb.Nem másokért tette,hanem elsősorban önmagáért,hiszen ő egyszerűen csak önmagát adta,az volt,aki volt.Természetesen aki akart, meríthetett belőle erőt,reményt,tudást,hitet és meríthet a mai napig,ha az illetőnek a saját erejéből nem megy-tehát az önmagáért cselekvése nem önzés volt,hanem önérdek.a kettő nem ugyanaz.Ő lejött a földre,felvállalta magát,tanított,elvégezte a földi feladatát"semmit sem mondtam titokban".Akinek volt füle meghallotta az üzenetét,akinek volt értelme megértette.

De senki helyett nem fogja megélni az életét! Ezt mindenkinek önmagának kell megtennie.Ő pont,hogy az önállósodásról beszélt"Hitetlen nemzedék,hát meddig kell még veletek lennem? "de mivel az emberek legtöbbje az egyszerűbb utat választotta,plusz félre is értették Jézust,ezért elkezdték Isteníteni,meg bálványozni,holott neki erre semmi szüksége nem volt,nem is kért ilyesmit.

Ja,ez lemaradt:

Tehát nem maga Jézus a megváltó,hanem a JÉZUSI ESZME,ÉLETVITEL,FELFOGÁS,HOZZÁÁLLÁS.aki törekszik mindezekre,az megválthatja önmagát.már itt a földön,nem kell várni semmire,ami a halál után lehet.megszabadulhat a kicsinyességeitől,az önzésétől,gyűlölködésétől,irigységétől,féltékenységétől,stb...helyette a szívébe költözhet a béke,megértés,alázat,elfogadás,szeretet.Ezeken keresztül lehet az atyához menni.Teljesen mindegy,hogy valaki milyen vallású,vagy van-e konkrét vallása egyáltalán,ha szívében ez megvalósul,akkor a Krisztusi eszmét tudhatja magáénak.

ma 11:34

Azzal hogy Jézus meghalt értünk vissza vásárolta azt amit Ádám és Éva elveszített, többek között azt hogy egy bensőséges kapcsolatot ápolhatunk szerető Istenünkkel.Mivel tökéletlenek vagyunk vétkezünk úgy szavainkkal mint tetteinkkel, de Jézus válságáldozata által elnyerhetjük bűneink megbocsátását.1János 1:8,9:" Ha azt állítjuk: „Nincs bűnünk”, félrevezetjük magunkat, és nincs meg bennünk az igazság.Ha megvalljuk bűneinket, hű és igazságos ő, hogy megbocsássa nekünk bűneinket, és megtisztítson minket minden igazságtalanságtól."

Tiszta lelkiismeret Isten előtt. A lelkiismeret-furdalás könnyen reménytelenséghez vezethet, és az értéktelenség érzését keltheti bennünk. Ám Jehova a váltságnak köszönhető megbocsátás által kedvesen lehetővé teszi, hogy a tökéletlenségünk ellenére tiszta lelkiismerettel imádjuk őt.Így beszédbeli nyíltsággal, szabadon közeledhetünk Jehovához imában.A tiszta lelkiismeret megőrzése belső békét ad, erősíti az önbecsülésünket, és hozzájárul a boldogságunkhoz.

A paradicsomi földön való örök élet reménysége azért vált lehetővé mert Jézus meghalt értünk.

Szia!

Rosszul értelemezed. A Megváltó közvetlenül a bűneset után meg lett ígérve az un. ősevangéliumban. Az áldozatokat is a rá való hivatkozással végezték az emberek. Aki a Megváltóra hivatkozva megbánta a bűneit, annak megbocsátattak, és örök életet nyert, függetlenül attól, hogy a Megváltó mikor jött el.

Sőt, Jézus azt tanította, hogy "Ninive férfiai az ítéletkor együtt támadnak majd fel ezzel a nemzetséggel, és kárhoztatják ezt: mivelhogy ők megtértek Jónás prédikálására; és ímé, nagyobb van itt Jónásnál. Délnek királyné asszonya felkél majd az ítéletkor e nemzetséggel együtt, és kárhoztatja ezt: mert ő eljött a földnek széléről, hogy hallhassa Salamon bölcsességéi és ímé, nagyobb van itt Salamonnál" (Mt.12:41-42). "...sokan

eljönnek napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahámmal, Izsákkal és Jákóbbal a mennyek országában, ez ország fiai pedig kivettetnek..." (Mt. 8:11-12)

Azt, hogy kik üdvözülnek Isten tudja. A mi feladatunk elfogadni a kegyelmet, amit Isten nyújtott Krisztusban.

Üdv. Péter