Mózes első könyvében olvassuk, a 3.8 versben, hogy az Úristen járt-kelt a kertben, Ádám Éva, elbújt előle. Tulajdonképpen az Úr Jézus van ott, a testet öltés előtt?

Igen, pontosan így van: Jézus van ott, csak éppen Krisztusként.

Krisztus ugyanis nem más, mint a testnéküli, szellemi létben élő Jézus, aki már a teremtés ELŐTT is létezett.

Az Atya és Krisztus egymással egylényegűek, Jézus pedig maga a Krisztus. (ezt prédikálta Pál apostol)

Tekintettel, hogy az Istent nem látta senki ember, viszont Krisztusról tudjuk, hogy az Isten teremtésének kezdete, általa lett minden, tehát jogos a feltételezés, hogy Krisztus járt kelt a kertben, aki már létezett még mielőtt bármi más teremtődött is volna.

Ezen már én is gondolkoztam. Mivel Krisztus = Michaéli, azaz ki olyan, mint Isten, ezért a közös azonosítás, hogy Úristennek hívja, mivel ő olyan, mint Isten.

Ez az egész következtetés, és annak a feloldása, amit te magad is említettél, hogy a Bibliában az áll, hogy az Istent senki nem látta.

Nagyon nehéz a kérdésedre válaszolni. Még a bűn eset előtt vagyunk, nem tudjuk elképzelni a tökéletes, bűn nélküli embert, és a kapcsolatát Istennel. Mi már csak azzal szembesülünk, ami a bűneset után lett. De keresztyének sokasága vallja, találkozott az Istennel! Ez nem azt jelenti, hogy kezet fogtak vele. Tehát nem kell Istennek feltétlenül testet öltenie ahhoz, hogy találkozni lehessen vele. De hogy Ádám és Éva is így volt-e ezzel, igazán nem tudom.

A Jézusba vetett hit reményt ad.

Hát nem tudom, de ha a jelenések könyvét olvassuk akkor János látta Istent.

Jel. 1,14

Az Ő feje pedig és a haja fehér volt, mint a fehér gyapjú, mint a hó; és a szemei olyanok, mint a tűzláng;

Jel. 1,15

És a lábai hasonlók voltak az izzó fényű érchez, mintha kemencében tüzesedtek volna meg; a szava pedig olyan, mint a sok vizek zúgása.

Jel. 1,16

A jobb kezében pedig hét csillag volt, és a szájából kétélű éles kard jött ki; és az Ő orcája, mint a nap, amikor fénylik az ő erejében.

Jel. 1,17

Mikor pedig láttam Őt, leestem az Ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az Ő jobb kezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az első és az utolsó,