Keresztény, hívő lányok: Ha megismerkedtek egy nagyon normális fiúval, aki szintén hívő, keresztény, és elmondja nektek, hogy megismerkedésetek előtt mondjuk úgy, pornófüggő volt, de megtartotta szüzességét, tisztaságát, akkor mit szólnátok hozzá?

Na ilyen gyorsan végeztem is az "áttanulmányozással". Az első oldalt nem értem, mert angol, én meg németet tanultam. A másodikon két oldalt olvastam el nagyjából. Semmi mást nem vettem észre, csak hogy megjelentek ott a keresztények és Jézust emlegetve próbálták "visszatéríteni" az "eltévedt bárányt."

Elmesélem neked, 8 évig jártam katolikus általános iskolába, 8 évig életem része volt a szent mise, az ima, Isten. Énekeltem a templomi énekkarban és ministráltam is. Úgyhogy ismerem azt az oldalt is. És köszönöm, de nem tetszett. Sokkal szimpatikusabb egy a Föld és a természet erejéből táplálkozó vallás, mint egy "senki se látta, senki se hallotta, csak valaki mondta, hogy létezik" eszme. Ki tudja, hogy ki írta a bibliát, mi és mennyire igazak az abban leírtak. Nyilván ezek nagyon felületes megállapítások így, ezt elismerem.

@Tamás:

"És ezt gondolom, mondod úgy, hogy sok éves boldog házasságban élsz, hűséges vagy a feleségedhez, és nem csurog a nyálad, ha meglátsz egy "bombázót". Jó a szexuális életetek és undorodsz még a gondolatától is, hogy más nővel henteregjél. Relatív, hogy kinek mi a természetes és vannak, akiknek ez.

Bocsánat a hasonlatért, nem akarlak megbántani ezzel, de nem muszáj a moslékot enni és nem muszáj még büszkének is erre. Kívánom, hogy találkozzál Isten szeretetével és hogy befogadd azt. Meg fogod érteni, hogy sokkal csodálatosabb az, amit Isten eltervezett az életedről."

Tehát akkor szerinted, egyenes összefüggés van aközött, hogy az ember fiatalkorában néz-e pornót, és hogy harminc, negyven éves kora körül megbámul-e a feleségén kívül más nőket, vagy lefekszik-e ebben az életkorában más nőkkel is.

A szexualitás - szerintem - nagyjából 3 dologból tevődik össze. Egyrészt szükséglet, másrészt mindenféle etikai szabályok veszik körül pl. hogy csak azzal akit tényleg szeretünk, harmadrészt van gyakorlatias haszna is (utódok).

Ha valaki mondjuk 17 éves, nem akar még gyereket (ami tök érthető és normális), éppen nincs barátnője akivel szerelmesek lennének, attól még mindig megvan a biológiai, teljesen természetes szükséglete a szexualitásra. Ha ezt megtagadja, az olyan, mintha nem enne, vagy nem venne levegőt. Meg aztán, egészségtelen is, jópár tanulmány bizonyítja. Ha meg már arra kerül sor, miért ne nézne közben pornót?

Aki értelmesebb, az meg úgysem fogja elhinni, hogy egy átlagos szexuális életet élő párnál minden 100%-ig úgy van, mint egy pornófilmben. Aki értelmesebb, az például nem másolja a környezetét mindenáron, vagyis ha egy filmben nem tisztelnek egy nőt, akkor legfeljebb nem nézi meg azt a filmet, és nem fog úgy viselkedni a nőkkel. Ennyi. Normálisan kell gondolkodni, nem pedig mindentől elzárni magunkat.

Lehet normális egészséges keretek között élvezni is az életet.

21-22 évesen még nincs feleségem, de volt már több barátnőm, hosszútávú is, akivel jól megvoltunk, és szereztem annyi élettapasztalatot, hogy ha megint lesz barátnőm, akivel komolyabbra fordulnak a dolgok, nála már sokkal kevesebbet fogok hibázni minden téren.

A másik dolog, ha valaki 8-10 barátnő után megy nősül meg, és egész fiatalkorában hozzájutott pornóhoz, az úgymond már "kitombolta magát", és sokkal kisebb eséllyel csalja meg a feleségét.

Ha egész életemben csak 25 után feküdhetnék le nőkkel, és csak eggyel, biztos, hogy igényelném a kalandokat más lányokkal is.

Végezetül, az, aki nem bámul meg egy nagyon jó nőt az utcán, vagy nem játszik el a gondolattal, hogy letépje róla a ruhát, az vagy nő, vagy homár. Ez van srácok...

Jézus azt tanította, hogy már az is hűtlenség, ha ha egy férfi kívánsággal tekint egy asszonyra. Lehet, hogy te férfiként nem érted ezt, de egy nő számára megalázó, ha a férje más nők után kacsintgat. Azt gondolom, hogy az a normális vágya minden embernek, hogy csak egyetlen valakié legyen, normálisan gondolkozó ember nem vágyik arra, hogy megossza a párját mással is. Gondolom, te se vennél meg egy gyorsétteremben egy hamburgert, ha látnád, hogy abba már valaki belekóstolt, és azért a szexuális élet jóval több ennél. A nők úgy lettek megteremtve, hogy csak egyetlen személynek tudják odaajándékozni a szüzességüket. Visszatérve a disznókhoz, Jézus azt mondta, hogy ne dobjuk a gyöngyeinket a disznók elé, mert megtapossák azt. Mennyire igaz ez erre is! Sokan elveszítik azt, és azt se tudják, hogy hol, mások pedig odaajándékozzák annak az egyetlennek, akivel az életüket le fogják élni! És hidd el nekem, sokkal nagyobb összetartó erő az, amikor egy fiatal házaspár együtt bukdácsolva tanulja meg, hogy hogyan szerezzenek egymásnak örömet. Nincs teljesítmény kényszere egyiküknek se, nem kell másokhoz hasonlítgatni egymást, és nem utolsó sorban, de tudhatom, hogy ő csakis az enyém és soha nem volt másé...

Tudod te milyen 25 évesen a nászéjszakán megajándékozni a házastársadat a tisztaságoddal? Én tudom, ezért beszélek erről. Amiben te élsz, még ha nem is látod, de szerintem a disznók vályúja eset. Majd ha a következő szakításon is túl leszel, gondolj vissza erre...

Üdv.

Tamás

Ez önzőség, naivitás, intolerancia, és sztereotípiák halmozása.

1) Arról volt szó, baj-e, ha megnézek egy nőt az utcán. Erre azt mondod, nem akarok olyan hamburgert enni, amibe valaki már beleevett. Mi köze a kettőnek egymáshoz? Más a fizikai kontakt, és más ha csak megnézek egy nőt 15 méterről.

2) Szerinted ha valakinek van mondjuk 5-10 barátnője, és utána nősül meg, annak sosem lesz tartós kapcsolata, idéznék "majd ha túl leszel a következő szakításon". Ez nem más, mint intolerancia, és sztereotípia. Az egyik dologból nem következik a másik, mégis úgy csinálsz, mintha egyértelmű lenne az indukció.

Azt hiszem nincs is értelme az egésznek, meggyőzni úgysem fog senki senkit, veszekedni meg veszekedjen akinek két anyja van.

A lényeg, hogy szerintem a keresztények önzőek, képmutatóak, naivak, ellentmondásosak, és még sorolhatnám. A keresztény nem másnak segít, hanem magába fordul, és csak a saját belső lelki békéjével törődik, amit úgy hív, "Isten". Bizonyos feltételrendszernek megpróbál megfelelni nagyjából, és ezzel bizonygatja, hogy ő felsőbb rendű, a másiknál előrébb való, ő egy jó ember.

Egy olyan keresztényt nem láttam még, aki VALÓBAN toleráns lett volna, VALÓBAN úgy viselkedett és gondolkodott volna, ahogy azt Jézus tanította. Soha nem vontam kétségbe, hogy Jézus tanítása nagyon szép dolog (csak legfeljebb életképtelen és nem jó semmire, de attól még nagyon tetszik). Én csak azt mondom, hogy aki magát kereszténynek mondja, annak semmi köze ahhoz, hogy úgy is élne, mint amit Jézus tanított.

Eljátssza hogy betartja a szabályokat, kipipálja hogy ez is megvolt, ez is megvolt, stb. akkor már eleget tettem ennek és ennek, és akkor már jó vagyok. Ez nem erről szólna.

Tamással teljesen egyet érteve csak annyit tennék hozzá, a keresztyén hit nem toleráns. A keresztyének segítenek másokon, de csak úgy, ahogy szerintük valóban lehet. Pénz adni egy alkoholistának, hogy piát vehessen, keresztyén szemmel nem segítség. A keresztyén hit a bűnt nem tudja tolerálni. A bűnösöket nagyon szeretjük, és minden segítséget megadunk, ha szeretné elhagyni a bűnös életvitelt. De ha valaki jól érzi magát a bűnben, és csak a következményeitől szeretne megszabadulni, a keresztyénekre ne számítson.

A Jézusba vetett hit reményt ad.

"a keresztyén hit nem toleráns"

Nekem elviekben nem ez jött le, de gyakorlatban, keresztényeket megismerve viszont ez. Ha csak olvasunk a keresztényekről, az lesz az ember benyomása, hogy toleránsak, elnézőek, kedvesek, csak jót adnak mindenkinek, függetlenül attól mit kaptak. Ezt fel lehetne fogni naivitásnak, ostobaságnak is, de legalább elviekben kedves és rendes emberek (lennének). De ahogy te is mondtad (lásd fenti idézet), valójában nem így viselkedtek, hanem képmutatóak vagytok, eljátsszátok a jófiút, közben pedig ugyanúgy éltek mint bárki más.

És ez a történelemben sem volt másképp. Keresztes háborúkban is meghalt pár ember, biztosan ezt is Jézus tanította nektek. A keresztény spanyolok, portugálok, angolok, írek is kiírtottak mindenkit az Észak és Dél-Amerikai kontinensen, azt is Jézus tanította nekik. A római pápa is azért támogatta a nácikat a II. világháborúban, mert Jézus szerint embert ölni és háborúzni jó dolog.

Mert a keresztény nem toleráns, ahogy te is mondtad.

Lehet hogy a muzulmánok ölnek a hitük terjesztéséért, de sosem hirdették magukról, hogy ez másképp lenne. Ők legalább őszinték és becsületesek.

@ 30, 31:

< Mi baj van az élettörténetemmel?>

Ennyit írtam: "Az eddig leírt élettörténetedhez gratulálok, már ami a jegyességedet illeti; szívesen látnám a folytatást is 10, 20, 30, ... év múlva. :)"

Egyetlen szót nem írtam bajokról, és nem is fogok.

< Attól, hogy Tamás nem nekem írta a hozzászólást még reagálhatok a benne leírtakra. A kérdés valóban nem nekem szólt, de elmondtam a véleményemet, hátha a kérdező látja, ez nem is akkora probléma, mint amekkorát ő csinál belőle.>

Akkor bemásolom, amit előzőleg írtam, mert úgy tűnik, nem értetted meg, mi ezzel a probléma:

"1. A kérdező a kérdését KERESZTÉNYEKHEZ intézte, nem wiccáknak.

2. Tamás a 24. sz. alatti kommentjét a 21. sz. alatt író válaszolónak címezte, nem neked.

Persze ezek után felmerül az a lehetőség is, hogy esetleg szándékosan hagytad figyelmen kívül ezeket, így szándékosan generáltál vitát. A provokatív válaszok írása pedig súlyosan sérti ám az oldal szabályzatát..."

Tehát igenis provokáltál, legfeljebb nem voltál tisztában ezzel. Akármik is az indokaid, és akármennyire is nem akarod megérteni, ez provokáció.

< Na ilyen gyorsan végeztem is az "áttanulmányozással". Az első oldalt nem értem, mert angol, én meg németet tanultam. A másodikon két oldalt olvastam el nagyjából. Semmi mást nem vettem észre, csak hogy megjelentek ott a keresztények és Jézust emlegetve próbálták "visszatéríteni" az "eltévedt bárányt.">

Gratulálok: összesen 9 perc volt az egész "áttanulmányozás" és a válasz megírása... Remélem, nem mindig vagy ennyire felületes.

Javaslom, olvasd át alaposan az egészet, beleértve a bemásolt magyar nyelvű oldalakat is (2 ilyen van; a 3., a Csűrcsavar levelei már azóta nem él sajnos). Esetleg később lehet szó arról, hogy lefordítom az angol oldalt, hogy el tudd olvasni azt is...

< Elmesélem neked, 8 évig jártam katolikus általános iskolába, 8 évig életem része volt a szent mise, az ima, Isten. Énekeltem a templomi énekkarban és ministráltam is. Úgyhogy ismerem azt az oldalt is. És köszönöm, de nem tetszett.>

Nem csodálom. Én 6 évig jártam misére és hittanra, voltam elsőáldozó, énekeltem kórusban, részt vettem a pásztorjátékokon; majd 12 évesen úgy döntöttem, hogy a nagyszüleim kedvéért még megbérmálkozom, de aztán be nem teszem a lábam többet a templomba. Ezt be is tartottam; ateista lettem (jobb esetben agnosztikus), majd pár év múlva elolvastam egy-egy könyvet más vallásokról; de aztán rájöttem, hogy Isten nem az és nem olyan, mint ahogyan a katolikus templomban megtapasztaltam. Tehát a hiba nem az Ő készülékében van...

< Sokkal szimpatikusabb egy a Föld és a természet erejéből táplálkozó vallás, mint egy "senki se látta, senki se hallotta, csak valaki mondta, hogy létezik" eszme. Ki tudja, hogy ki írta a bibliát, mi és mennyire igazak az abban leírtak. Nyilván ezek nagyon felületes megállapítások így, ezt elismerem.>

Hm, mégiscsak felületes lennél? Nem kellene pedig. Bár tudom, sokkal kényelmesebb és kevesebb erőfeszítést igénylő ez a hozzáállás, mint az alapos utánajárás, kutatás. :(

@ 32, 34:

Nem is tudom, hogy vicces vagy inkább elképesztő, hogy nem veszed észre az ellentmondásokat a saját gondolkodásodban.

Megkérdőjelezed Tamás párhuzamát, pedig előtte te vontál párhuzamot egymáshoz egyáltalán nem hasonlítható dolgok között. Merthogy - gondolom, te is tanultad biológiából - a lélegzés és a táplálkozás ÉLETFELTÉTELEK, ezek nélkül az élőlények elpusztulnak (előbbi nélkül pár perc, utóbbi nélkül pár nap vagy hét alatt). Ezzel szemben a szexuális ösztönökön való uralkodás egy normális emberi viselkedés, amire az emberek képesek, ha akarják. És nem halnak meg ettől. :)

Nem tudom, mely tanulmányokra hivatkozol, mivel nem jelöltél meg forrást, de ha adsz linkeket, akkor beszélgethetünk ezekről. Viszont látatlanban ki merem jelenteni, hogy ezek a tanulmányok NEM hívő emberek részvételével végzett kísérleteken alapulnak, így az, hogy mit találtak a kutatók, egy hívő részére nem feltétlenül adekvát.

A kereszténységről és a keresztényekről alkotott képed pedig olyannyira fals, hogy inkább bele sem kezdek a boncolgatásába. Sajnálom, hogy még nem találkoztál igazi keresztényekkel. Bár megjegyzem, lehet, hogy csak te látod őket valami sötét szemüvegen keresztül, a saját - láthatóan egyáltalán nem objektív - nézőpontodból.

XDDDDDDDDDDD besz*rok a nevetéstől XDDDDDDDDDD ezt a kérdést egyszer felteszem egy ilyen csajnak XDDDDDDDD

Komolyra fordítva a szót ne legyél ennyire szigorú magaddal szemben, nem kell ezt neki tudni miért kéne? Ő se mondja el, hogy mikor kezdett el menstruálni...

Elmesélném a saját, legutóbbi esetemet:

Áprilisban ismertem meg egy hívő lányt. A kölcsönös szimpátia miatt el kezdtünk találkozgatni és nagyon jól éreztük magunkat egymással. Én szép lassan kezdtem egyre jobban megkedvelni a lányt, mert tetszett benne, hogy nem olyan mint a legtöbb mai fiatal lány. Őszinte, intelligens, nem hazudik és nem kellett attól tartanom, hogy ha nem figyelek, akkor ő esetleg egy másik sráccal kavarna... Ami viszont nem tetszett, hogy még a legelső találkozó előtt, mikor még csak leveleztünk, már akkor elmondta, hogy ő tudatosan nem éli bele magát a dologba. Általában az ember azért találkozik valakivel, hogy megismerje őt. Az első találkozóra egy doboz bonbont vittem a lánynak, és elmentünk taezáni. Egész kellemesen elbeszélgettünk, láttam rajta, hogy jól érzi magát és hogy nem igazán szokott hozzá ehhez. Pár nap múlva, mikor leveleztünk egymással, akkor mondta, hogy ez még nála barátság, de kedvel engem és nyitottan áll a dologhoz. Ezt szintén felesleges volt elmondania, mert egy találkozóból nem szokott szerelem lenni. A második találkozónál sétálni mentünk, ahol személyesen is elmondta azt, amit elözőleg levélben leírt. Eléggé rosszul esett, mert akkor úgy éreztem, hogy minden erőfeszítésem ellenére semmi nem lesz a dologból. A haramdik találkozó spontán jött. Április végén felhívtam, hogy a hosszú hétvégére kellemes pihenést kívánjak neki, majd megkérdezte, hogy találkozhatnánk-e a munka után. Örültem neki és a találkozó előtt gyorsan vettem neki egy kis csokor virágot, ami szintén nagyon jól esett neki. Ezután egy hónapig nem találkoztunk, mert középiskolai tanárnő lévén érettségiztetett. Néhányszor ráírtam, hogy szívesen találkoznék vele, elmehetnénk erre-arra, de mondta, hogy a május húzos neki, mert az érettségi mellett koncertett szervez, mivel tagja egy református énekkarnak. Nem akartam, hogy úgy érezze, hogy erőltetem a dolgot, így vártam és addig megelégeltem, hogy csak levelezünk. Már közel egy hónapja ismertük egymást (igaz csak 3-szor találkoztunk) mikor egy facebookos beszélgetéskor -éppen megírtam neki, hogy örülök annak, hogy megismertem és hogy jól érzem magam vele - újra elmondta, hogy szeret velem lenni, de hogy ezt még mindig csak barátságnak érzi, ami rossz neki, mert kedvel engem és próbál nyitni, de még nem érez többet. Kérdeztem tőle, hogy ha kedvel engem és jól érzi magát velem, akkor miért nem adunk egymásank egy lehetőséget... Erre azt válaszolta, hogy találkozzunk még és majd eldől. Akkor már úgy éreztem, hogy esélytelen a dolog, de próbáltam bízakodni. Ezután kb két hét múlva találkoztunk, mikor elhívott az általa szervezett zenei fesztiválra, ahol ő is szerepelt. A koncert után sétáltunk, fagyiztunk, beszélgettünk és ahogy eddig, most is sikeredett a poénjaimmal megnevettetetnem. Elözőleg hozott nekem gyümölcssalátát, mert tudta, hogy szeretem, viszonzásul aznapra készítettem neki egy gyümölcskosarat a kedvenc gyümölcseiből, ami nagyon jól esett neki. Mikor este indultunk hazafelé, akkor megkérdeztem, hogy mikor láthatnám újra. Akkor elég hosszasan elkezdett velem beszélni ezekről a dolgokról. Azt mondta, hogy szeret engem, de mint egy barátot. Akkor már megkérdeztem, hogy miért nem tud többet elképzelni... Esetleg nem tetszem neki? Azt mondta, hogy jó képűnek tart. Akkor talán az, hogy még csak most fogok diplomázni, ő meg már diplomás? Azt mondta, hogy ez nem zavarja. Talán az, hogy 3 évvel fiatalabb vagyok? Az sem zavarta. Akkor már arra gondoltam, hogy a vallás lehet nála a gond, hisz ő református, én meg katolikus vagyok, de ez sem zavarta. Akkor elmondta, hogy kicsit az zavarja, hogy nem vagyok nála magasabb és hogy már sokat csalódott, de még adjunk egymásnak időt. Úgy gondoltam, hogy szép lassan ki fog nála alakulni a dolog, csak türelem kell hozzá. Utána még egyszer találkoztunk, az volt az ismerkedés alatt az utolsó, mert a következő héten írt nekem, hogy szeretne velem találkozni, mert 1-2 dolgot meg kéne beszélnünk. Akkor már tudtam, hogy azt fogja mondani, hogy hagyjuk abba... Ennek ez elözőménye az volt, hogy az azt megelöző este írtam két levelet is neki facebookon és mindkettőt elolvasta, de nem válaszotl rá. Azt gondoltam, hogym ár nem kíváncsi rám, így megírtam neki, hogy ha nem szeretné, hogy keressem őt, nyugodtan mondja meg, de nekem rosszul esik, ha válasznélkül hagyja a leveleimet. A találkozón elmondta, hogy ne folytassuk, mert benne nem alakult ki semmi. Bár 2 hónap alatt mindössze 5-ször találkoztunk (ami szerintem nagyon kevés és hiába szerettem volna többet) és nem hinném, hogy 5 találkozó után bárki is el tudná dönteni, hogy van-e jövője egy esetleges kapcsolatnak... Én mindig úgy voltam vele, hogy ha tetszett egy lány, jól is éreztem magam vele, megfogott a belső tulajdonsága, akkor kialakítottam vele egy kapcsolatot és esélyt adtam mindkettőnknek, hogy mélyebb érzelmek alakuljanak ki közüttünk, mert ha megvan az összhang, akkor erre jó esély van... A lány ezt máshogy látta. Őt zavarta, hogy nem voltam olyan mélyen hívő mint ő. Én nem járok közösségbe, nem minden vasárnap megyek templomba, de szerintem nem ettől lesz valaki jó keresztény/keresztyén, hanem attól, ahogyan él. Én nem nem lopok, nem hazudok, meghallgatok másokat és sokszor próbálok önzetlenül segíteni és persze az én életemben is fontos a hit... Ezért nem éretem, hogym iért mondta a lány, hogy nála fontos, hogy a fiú kapcsolatban álljon Istennel... A beszélgetés után még egyszer megpróbáltam meggyőzni őt. Mondtam neki, hogy kezdtem megszeretni és hogy én sosem tudnék neki fájdalmat okozni, mint az elöző barátja, de mondta, hogy próbált nyitni, de nem ment neki. Komolyan nem értettem a döntését, mert ha nem érezte volna jól magát velem, nem tetszettem volna neki, akkor megértem, de hogy csak az legyen az akadály, hogy nem járok közösségbe... Elég sokáig magamban kerestem a hibát... Mikor el kezdtünk ismerkedni újra aktívan el kezdtem sportolni, gondoltam, hogy azzal is esélyesebb leszek nála. Nem teljesen idevágó eset, de godoltam, hogy megosztom Veletek. Szerettem volna ezt a kapcsolatot, mert mindig is egy önérzetes, tisztességes barátnőt szerettem volna, akinél nem az a legfontosabb, hogy van-e kocsim, vagy hogym ennyi pénzem van, illetve, hogy el tudom-e vinni nyaralni, de itt meg láthatóan az volt a gond, hogy nem járok közösségbe és nem vagyok olyan mélyen hívő mint ő... A lánynak egyébként 3 éve nincs párkapcsolata és kicsit furcsáltam maikor elmeséle nekem, hogy ő Istentől várja, hogy társa legyen.