Kezdem elveszteni Istenbe vetett bizalmam, mi tanácsoltok?

Én az eddigi életem során arra jöttem rá, hogy az életem szenvedésekkel teli időszakaiban sokkal közelebb éreztem magam az Úrhoz mint bármikor máskor. Ilyenkor éreztem csak igazán a szeretetét és a kegyelmét, tehát én hálás vagyok ezekért a szenvedésekért.

Amikor minden ok az életünkben hajlamosak vagyunk elfeledkezni Istenről, nem keressük olyan nagyon a társaságát.

Pió atya így ír a szenvedésről: [link]

talán sokkal nagyobb gond lenne ha Ő veszítené el feléd a bizalmát. te mit mondanál neki?

alapvetően nem más kedvéért kell "jónak" lenni, hanem mert egyszerűen így jó ez a helyes. ne aggódj itt senki sem tökéletesen jó, van aki törekszik rá, van aki nem.

ennek ellenére azt látjuk a világban, hogy a "jó" emberek mindig alul maradnak a rosszabbaknál, általában a kisebb emberek viszik el a balhét, s jól látszik az is, hogy rendre a vétlen szenved (balesetek nagy részénél a vétlen lesz nyomorék, hal meg).

általában csak a mesékben győznek a "jók".

elgondolkoztál már ezen?

isten elvégre jó. legalább is abszolút értelemben ő mindenki jóakarója.

isten a saját képére teremtett bennünket oly módon hogy tulajdonságainak egy cseppjével is felruházott bennünket.

node ki is isten? ki is vagyok én? és mi a kettőnk közötti a kapcsolat?

az első kérdés most nem tudjuk megválaszolni teljes mértékben, de a teljesség igénye nélkül elmondhatjuk, hogy isten minden tulajdonság birtokosa tehát ő a legszebb, leggazdagabb, legerősebb, leglemondottabb, leghatalmasabb, leghíresebb és ő rendelkezik a legnagyobb tudással. ezek a tulajdonságok összessége teszi őt a legvonzóbb személyiséggé.

mi emberek is részesültünk ezekből a tulajdonságokból, de senki másban nincsenek meg ilyen formában egyszerre mint őbenne.

viszont vegyük észre, hogy minden kapcsolatunknál ezekre a tulajdonságokra építjük. azért építünk és tartunk fel kapcsolatot bárkivel is mert isten tulajdonságának egy pici apró csöppjét birtokolja. ebből kifolyólag vegyük észre hogy mindenki minden percben isten társasága után kutat hiszen ő a legjobb barát a legjobb szülő és a legjobb szerető is egyben. ezeket keressük, nem?

ebben a világban nincs jelen isten. közvetlen személyes módon nincs. természetesen ott van mindenki szivében, benne van az anyagot felépítő elemekben is mindig mindenhol, de nem abban az aspektusában amibe el kell őt érni.

rövidre fogva a dolgot. minél kényelmesebben minél a szó szoros értelemben földhözragadtabban él az ember annál távolabb van istentől. ez a világ ahol most élünk nem az isten birodalma. itt élünk különféle testekbe zárva mindaddig amíg nem leszünk alkalmasak rá, hogy belépjünk isten világába.

szóval a hitetleneknek kényelmesnek gondolt életet ad isten, ők itt maradnak szenvednek az anyagi természet okozta gyötrelmektől, folyton küzdenek a boldogságért és illúziókat kergetnek addig amíg fel nem teszik a kérdést maguknak miért is szenvedek? mi ez a nyughatatlan hiányérzet ami újabbnál újabb vágyakkal gyötör?

akik hajlandóak változtatni magukon isten kivezeti őket az illúziók sűrűjéből és legvégül hazajutnak őhozzá.

persze egyedül rendkívül nehéz, talán lehetetlen is célba érni. nagyban segít ha vannak a környezetünkben hasonló gondolkodású személyek, akikkel együtt lehet haladni egy úton.

itt nincs mit kérnünk. mindenünk amink van egy újabb szenvedés forrása. mindenünket elveszítjük elöbb vagy utóbb. minél nagyobb a ragaszkodás (ezekhez az átmeneti dolgokhoz) annál nagyobb lesz a fájdalom is.

De nem szabad eldobnunk sem mindent. mindent isten szolgálatába kell lefoglalni. ez fontos.

Alapjában nem jó az a hangulat hogy kedves uram most szenvedek de mikor fogok már élvezni. mikor adod már meg amit én akarok. mikor leszek már tökéletes. persze egy szempontból természetes dolog ez a gondolkozás, de sokkal jobb hogy csak legyen meg az akaratod, ha te úgy látod jónak a legnagyobb örömmel megyek érted akár a pokolba is

Óh, mindenható Úr! Nem vágyom gazdagságra és szép nőkre, és azt sem akarom, hogy követőim legyenek. Csupán azt kívánom, hogy indokolatlan kegyedből életről életre odaadóan szolgálhassalak Téged.

Örök szolgád vagyok, valahogyan mégis a születés és halál óceánjába estem. Kérlek, emelj ki a halál óceánjából, és parányi atomként helyezz lótuszlábaidhoz!

Óh, Uram! Mikor díszíti már szememet a szeretet szakadatlanul patakzó könnye, ha szent nevedet éneklem? Mikor akad el hangom, s mikor járja át testemet a borzongás, amikor nevedet kimondom?

Óh, Govinda! Nélküled egyetlen pillanat hosszabbnak tűnik számomra, mint tizenkét év. Ömlik a könnyem, mint a zápor, s távollétedben az egész világot üresnek érzem.

Senki mást nem ismerek, csak Krisnát mint Uramat, s Uram marad még akkor is, ha durván bánik velem vagy azzal töri össze a szívemet, hogy nincs jelen előttem. Ő bármikor azt teheti, amit csak óhajt, mert örökre és feltétlenül az én imádott Uram.

"miért van az, hogy a hitetleneknek jelet ad, de aki hisz benne, és minden kis szarért fúrja a lelkiismeret, az sokszor hiába kér.."

Amíg nem tanulod meg elfogadni,és szeretni magad,addig eltávolítod magadtól azt,amit szeretnél megkapni.a túlzott lelkiismeretesség fölösleges dolog,csak azt éred el vele,hogy nem fogod szeretni magad,ezáltal nem tudsz önmagad lenni.És Istennel nem lehet alkudozni,hogy "sokat imádkoztam,most már én is kapjak valamit"ez nem így működik.

Sőt,azt is elárulom neked,hogy minél inkább hajkurászod Istent,annál kevésbé fogsz rátalálni.Ez igazságtalannak tűnhet,de rendszerint így van.Ezért kapnak jelet a szerinted "hitetlenek" mert egyszerűen csak megélik az életüket,elfogadják azt,ami van.

Ui.bigott vallásosok,kérem szépen a válaszomat nem töröltetni.köszönöm.

Elnézést, ha olyat írok, ami már volt, nem olvastam végig az összes választ.

Először is: Az ember sokszor saját erejéből próbál "jó" lenni; ez ideig-óráig működhet is, de hosszú távon nem. Sőt, egyre inkább azt vesszük észre, hogy sokszor képtelenek vagyunk a jóra. Pont ezekben a helyzetekben lehet felismerni, hogy csak és kizárólag Isten kegyelmére van szükségünk, és ezáltal tudunk cselekedni is tovább.

Másodszor: Nem tudom, hogy éled meg a hitedet (zárójeles rész), milyen ismereted van Istenről, milyen a kapcsolatod Vele, volt-e valamilyen "élményed" Istennel.

Én azt javaslom, olvasd a Bibliát, ha eddig nem tetted volna, ill. keresd élő hitű keresztények közösségét, így személyes segítséget is kaphatsz.

És végül két dal:

Pintér Béla - Egyszerű dallam

http://www.youtube.com/watch?v=Jxynuy7LrOk&feature=fvwp&NR=1

Downhere – I Miss You Here

http://www.youtube.com/watch?v=aE3blejXvNg

Üdv. :)