Boldogok vagytok. - tanítja a Biblia -, de valóban lehet maradéktalanul boldog valaki ebben a világban?

lehet. Ha megteszed ami tőled telik és elfogadsz mindent ami jön, valamint nem dédelgetsz megvalósíthatatlan álmokat akkor boldog leszel.

A legtöbb emberrel az a gond, hogy nem fogadja el a helyét, a lehetőségeit. többre vágyik mint ami lehetséges és soha nem elégedett. Így nem lesznek boldogok.

Nagy kérdés, hogy az ember tud-e Isten nélkül boldog lenni, vagy csak Istennel. A Biblia világosan tanítja, hogy az ember teremtmény, és életének forrása az Isten. A boldogság központi tartalma pedig nem a létezés, hanem az élet, amelynek nem vet véget a halál. Ahogy Ádám által adatott minden embernek a létezés, úgy Jézus Krisztus által adatik az embereknek a magasabb rendű örök élet, amely minden vonatkozásban messze az emberi szükség és elvárások felett adja meg a hívőnek a végső boldogságot, üdvösséget. ahogy Ádám által adatott minden embernek a létezés, úgy Jézus Krisztus által adatik az embereknek a magasabb rendű örök élet, amely minden vonatkozásban messze az emberi szükség és elvárások felett adja meg a hívőnek a végső boldogságot, üdvösséget. A halál ugyanis mindent értelmetlenné tesz, még a társadalom történelmi emlékezetét is az elődökről. Ahol halál van, ott nincs Isten, nincs élet és nincs boldogság. A halál az élet ellensége. Az ember világossága pedig – János apostol szerint – az élet. Tehát a boldogságot az találja meg, aki eljut saját magában az élet győzelméig a halál felett, vagyis a teljes személyisége, a teste is örökké életben marad. Ismereteink szerint erre a képtelenségre egyetlen ember volt képes a világtörténelemben: Jézus Krisztus. Ő adott értelmet az örök élet keresésének. Hitem szerint az Ő személyével való, igazságon alapuló szellemi közösség adhatja meg földi és transzcendens értelemben is az embernek a boldogság élményét, állapotát. A boldogság látszatát Isten nélkül is elérheti az ember, de megmarad a fő probléma: meg kell halnia egyszer; és e körülmény miatt már az egész nem is igaz.

A szentírás azt is tanítja, hogy e világkorszak "istene" a sátán és a halál uralma alatt van, így valóban ha csak a látható világra nézel akkor egyre inkább a csüggedés, reménytelenség, félelmek, és a depresszió mint életérzést sugalja. De nekünk hívőknek ennél jobb reménységünk van :)

forrás:

[link]

Tihanyi Péter és Szula László beszélgetése Németh Sándorral

Mindenki vágyik a teljességre, akár kimondva, akár kimondatlanul. Keresztényként a teljesség megmutatkozik Istenben, Igéjében, Szentlelkében, amiből valamit fel tudunk fogni, de befogadni teljesen képtelenek vagyunk. Ezen túl Isten nem hagyja, hogy Őt birtokoljuk. Amikor már azt érzed, megvan", akkor ismét elhomályosul, eltűnik a szemed elől, hogy a vágyódásod folyamatosan Felé vigyen. Hisz "a Lélek ott fúj, ahol akar".

Szokták mondani, hogy mindenki lelkében van egy űr, egy lyuk, amit sokmindennel megpróbálunk életünk során betölteni, és ideig-óráig úgy tűnik, sikerült is, de csakhamar kiderül, hogy ez a lyuk Isten-alakú, és csak Ő képes betölteni. Ezen a földön pedig - bár köztünk van a mennyek országa - mivel emberek vagyunk és valamit folyton elrontunk, ez nem tud maradéktalanul megvalósulni.

Isten sok szépséget és gyönyörűséget adott és ad folyamatosan, hogy boldogok legyünk. Lehetünk is azok, de csak Benne. Mindez viszont nem hasonlítható az eljövendőkhöz, ahogy írva is van. Tehát boldogok éppenséggel lehetünk, de mindig ott van, hogy sosem vagyunk egészen otthon, ha el tudsz csendesedni, és figyelsz, érzed, hogy valaki - a Végtelen figyel Téged (akár hívő vagy, akár nem). Épp ezért is, mivel nem vagyunk sosem magunkra, nem találjuk a helyünket, mert Aki figyel, azt sem találjuk. Tehát mivel Istent nem birtokolhatjuk, és mivel mindig valamiféle bizonytalanság-érzésünk van, nem tudunk maradéktalanul boldogok és elégedettek lenni e földön.

De mindez nem egyenlő a szomorúsággal. Mindez a többre való meghívottság állapota, és méltó és igazságos arra használnunk, hogy felkészüljünk - felkészítsen az Úr minket - a szemtől szembe való találkozásra. Minél nagyobb lángon mersz égni folyamatosan most, annál nagyobbra tágul a lelked a Végtelen felé, hogy egyszer, mikor eljön Számodra az ideje, befogadd Őt, Aki teremtett, fenntart és vár. Ő előbb szeretett, hogy szeresd, Ő előbb vágyott Rád, hogy Te is vágyj Rá. A vágyakozás is boldogság, csak többre irányul. Adj hálát már itt, most ezért a többért, ami Maga az Isten.

Szia!

Véleményem szerint az ember nem lehet maradéktalanul boldog ebben a világban. Tökéletes boldogság csak ott lehet majd, ahol a rossznak írmagja sem létezik. A Biblia

szerint lesz ilyen világ. Most "Isten figyel és hallgat" (Mal. 3:16), de felkel majd és cselekszik, igazságot szolgáltat az igazaknak. Az örök életben emelkedik tehát a már itt és most is valódi boldogság a tökéletes, a

teljes boldogság szintjére.

A valódi boldogság azonban már itt és most is megtapasztalható és Jézus Krisztus a boldogmondásokban az ehhez való lépcsőfokokat mutatja be. Jézus először a lelki szegényeket nevezi boldogoknak. Ez az első kijelentése a kapu, a belépés a boldogsághoz vezető útra. Aki eljut a lelki szegénységig, már "övé a mennyeknek országa", vagyis, ha az így megkezdett úton halad, a beteljesülésig érhet. A lelki szegénység utáni fokozat Jézus boldog-mondásaiban: az "őszinte sírás", az "Isten

szerinti szomorúság"(II. Kor. 7:9–11), vagyis az igazi bánkódás a bűn miatt.

Már most is felvethetjük a kérdést: milyenné kell válnia annak az embernek, aki lelki szegénységének folytonos tudatában él, akit bánt a bűn és egyre inkább iszonyodik

tőle? Az ilyen ember bizonyosan egyre megértőbb lesz mások iránt. Meglátja a másikban önmagát. Felfedezi a gyermekben, feleségben, férjben, embertársban ugyanazt a boldogságra áhítozó, de annyit csetlő-botló önmagát. Az

emberi létezés egyre több gyengesége és nyomorúsága kezd kirajzolódni előtte. Nem vág vissza, nem torolja meg a rosszat. Ez a szelídség. Lehetne még folytatni, de szerintem ennyi is elég hogy lássuk...lehetséges a boldogság ha Krisztus utján járunk. Ő tud bennünket igazán boldogokká tenni.

Üdv. Péter

Kedves Kérdező!

Úgy vélem összemosol dolgokat, egy keresztény ember lelki békéjének, boldogságának forrása maga Jézus Krisztus. Az Ő kegyelmének jósága, és a megváltás által nyert örök élet, valamint a Vele való személyes, és élő kapcsolat függvénye a boldogságunknak. Nem politikai, vagy gazdasági, vagy társadalmi helyzetek kell hogy határozzák meg. Amiről Te irtál az az együttérzés, a felebaráti szeretet ami kell hogy felindítson arra hogy segíts másoknak. De végül az is boldogsággal tölt el hogy Isten ma is elkészített számomra egy lehetőséget hogy jót cselekedhessek, hálát kell adni hogy betölti Isten a szükségeinket, hogy többet is ad hogy segíthess másokon is. Amiről irtál hogy emberek nehéz sorsaik miatt szenvednek, ez valóban nem jó érzéssel tölt el senkit úgy hiszem. De ez is hálára inditja fel az ember szívét, és fontos hogy hálaadó szívűek legyünk. De nem szomorodhatunk meg úgy hiszem. De értem mire gondoltál a kérdéssel kapcsolatosan, és ezért ajánlom mindenkinek ezt a rövid 9 perces videót, melynek címe: Hová lett a gyötrődés?

http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=FWVXn..

A videó neked is választ ad majd más vonatkozásban is.