Torzkereszténység! Igaz keresztények, hogy toleráljátok ezt?

biztos ismeritek azokat, a főként vállalkozókat, akik ők ilyen vallásosak, így ilyen vallásosak, általában vasárnap mennek misére, ha épp nincs valami éppen sürgős melójuk.

na most ezek az emberek (és ezek gyerekeik) elég képlékeny gerincűek.

például egész héten hazudnak, csalnak, lopnak, tönkretesznek másokat, a bibliával akár a feneküket is törölhetnék, úgy meggyalázzák, aztán hétvégén elugranak a templomba, ha katolikusok, gyónnak is néhanapján, bedobnak néhány tallért a perselybe, vagy adóbevallásnál az 1%-ot az egyháznak adják, és bumm...

máris ők fenemód jó emberek, már-már szentek.

van ennek egy jobb(? vagy inkább rosszabb?) változata, mondjuk főleg a fent említettek gyerekei közül kerül ki.

általában normálisak, de ha nehézséggel állnak szemben, hirtelen levetkőzik a "keresztény erkölcsöket", és ha kell, meg is ölnek egy másik embert.

és úgy gondolják, hogy "na, istenem, most én ezt az embert kikészítem, tönkreteszem, megölöm, de utána ígérem, jó leszek!!!"

és véghezviszik a borzalmas terveiket, majd, utána fogják magukat, és mondjuk 1 hónapig "istennek szentelik magukat", jó dolgokat tesznek, magukról lemondanak, mennek segíteni a szegényeket, közösségi munkát végeznek...

aztán, ha teszem azt, letelik az egy hónap, visszatérnek régi önmagukhoz, és az is lehet, hogy újra elkövetik a szörnyűségeket. persze, miután eltelt az egy hónap, mintha angyalok lennének, úgy érzik magukat.

mintha az átlagnál jobb, nemesebb lelkű, tisztább emberek lennének.

ez minek, kiknek a hibája, és őszintén, mi a véleményetek erről? vagy tényleg így működne a kereszténység?