Más népekkel keverdni, házasodni bűn?

10.- beírásra a válaszom

Mikor a házasság megtörtént, mint a két fél hitetlen volt. A házasság alatt az egyik fél rátalált Istenre, hívő lett. Követi Jézus Krisztust. A másik fél nem lett hívő, hanem éli továbbra is a megszokott életét, de az élet során ő is megismerheti Istent a házastársa által, és ő is követheti Jézus Krisztust, mert megtapasztalja társától azt a szeretetet, kedvességet, nyugalmat, amit hite által a Szent Lélek munkálkodik benne.

1Kor 7,14

Mert meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az ő férjében, mert különben a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek.

Így szentelődik meg a hitetlen társ, ha hívő társa által Isteni hitre lép, a gyerekei is szentek lesznek, mert a szülők megtanítják őket az Istent tisztelni, szeretni és Isten parancsai szerint élni.

Ez nem fele más iga!

Sok-sok keresztyén vergődik keserű, boldogtalan házasságban, mert nem engedelmeskedett az Úr egyik egyszerű parancsának. Isten azt parancsolja a hívőknek, hogy ne házasodjanak nem hívőkkel: Ne legyetek a hitellenekkel felemás igában... (2Kor 6,14).

Hitetlennel házasságot fontolgató keresztyének általában azt gondolják, hogy az ő esetük egyedi, és ez a parancs nem vonatkozik rájuk. Isten szava azonban egyértelmű.

Az iga olyan eszköz, amivel két állatot egymáshoz kötöttek, például ekehúzásra. Így az iga a bibliaversben két személyt egybefogó sorsközös¬ségre utal. Vésd jól az eszedbe: Soha nem Isten akarata, hogy egy meg nem tért lánnyal vagy fiúval házasodj össze! Istennek jó oka van erre. Ő arra teremtette a házasságot, hogy két személy eggyé váljon. Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik féleségéhez, és lesznek ketten egy testté. (Mt 19,5) A tökéletes testi, lelki és szellemi egység nem valósítható meg, ha az egyik fél hívő, a másik nem. Isten nem azért mondja, hogy Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában... , mert képtelen lennél egy hitetlenbe beleszeretni vagy mert nem nyújthatna élvezetet a vele való nemi közösülés. Ez természetesen előfordulhat.

Isten azért mondja, hogy Ne legyetek a hitetlenekkel felemás igában... , mert lehetetlen, hogy egy hitetlennel teljesen eggyé válj. A házasság a legintimebb emberi kapcsolat. Egy hívő és egy hitetlen teljes és tökéletes egysége pedig lehetetlen.

Öt okot találunk az Igében arra, miért ne házasodjon hívő hitetlennel. (2Kor 6,14-16)

12-beírásra a válaszom

„Sehol nem írja itt Pál, hogy a hitetlenségük a házasságuk előttről származik.”

1Kor 7,14

Mert meg van szentelve a hitetlen férj az ő feleségében, és meg van szentelve a hitetlen asszony az ő férjében, mert különben a ti gyermekeitek tisztátalanok volnának, most pedig szentek.

… ahogy olvassuk az igét logikus, hogy házastársakról van szó.

Pál idejében hívő a hívővel (zsidó, a zsidóval) köthetett hazaságot. Igen, a hívőnek a saját vallásából kellett választani társat.

Ige alapján, mivel az egyik fél hitetlen, akkor a másik félnek is hitetlennek kellet lennie. Így házasodhattak össze.

A házasság alatt az egyik fél rátalált Istenre, hívő lett….ezzel azt akarja mondani az ige, hogy itt nincs az, hogy az egyik hitetlen a másik hívő, hogy „felemás iga” lenne, mert a megtérés az egyik fél által a házasság alatt történt. Ezért áldás a házasságban az, ha hitre lép az egyik fél, mert akkor bevezeti a társát is Isten közösségébe.

Pál idejében valóban az volt illő ha zsidó-zsidóval házasodik, de már ekkorra kialakult az anyai leszármazás elve. Az Ószövetségben is van példa pozitív vegyes házasságra.

A felekezetek közötti házasságot nem tiltja a Biblia, az a mi gyarlóságunk, hogy a kereszténység felekezetekre szakadt. Így nem állja meg a helyét a neoprotestánsok követelőzése, hogy a tagok csak a gyülekezetből választhatnak párt.

Akárhogy is van, egyértelműen nem mondja ki Pál, hogy nem szabad hitetlennel házasodni, a felemás iga a kétes kapcsolatokra vonatkozik, ami persze lehet házasság is, de egyértelműen nem mondja ki, itt az embernek kell mérlegelnie, Isten segítségét hívnia. Amúgy hívő-hitetlen kezdődő házasságára, elsősorban úgy kéne tekinteni, mint esélyt arra, hogy a hitetlen fél megtér a hívő fél által és később boldogok lesznek.

Legyen a Te hited szerint.

Isten óv bennünk (2Kor 6,14-16)

A rasz... illik azt mondani, hogy nem számít, meg nincsenek is rasszok, meg minden ember egyforma. Ez a ma elfogadott hivatalos nézett. A valóság pedig az, hogy nagyon is számít, mert nem csak nyelvi különbség van, amivel számolunk. Léteznek kulturális különbségek, szokás különbségek , hiedelem világi különbségek, mások a viselkedési elvárások, mások a nemi szerepek a társadalmi életben, mások a tabuk. És még sok más különbség amik csak együttélve jönnek elő. Csak olyan "apróságok" például, mint amit ma hallottam egy iráni nőtől a TV-ben: a féje beleegyezet, hogy taxit vezethessen, de a rokonok ezt nem nézik jó szemmel. Ugyanott egy férfi szavai: -ha a feleség dolozik, akkor mi lesz, ha a férj napközben hazajön és meginna egy teát? Az hogy ő főzze meg elképzelhetetlen.

Másik "apróság" amin még fel is szoktak háborodni akiknek először vetik fel: a szag. Mert bizony az más. Akármennyit is fürdik az ember. Eleinte, míg dúl a nagy love, nem számít, de mikor elmúlik a rózsaszín köd, bizony egyre inkább zavaró lesz (és kölcsönösen). Hogy másokat szoktak enni (mit tennél, ha cseh vagy koreai párod épen kutyácskára kap gusztust? vagy arab férjednek főtt bárányfejet kellene tálalnod amiből a szemeket te kapnád?...), máskép ünnepelnek, és nem utolsósorban egy veszekedésnél (már ha az egyáltalán szóba jöhet és nem egy tekintélyuralmi rendben élsz és fogadsz szót) azt vágják majd a fejedhez: te debil ázsiai mongolfajzat..., vagy ha a gyerekkel van baj, akkor : -mert a te barbár hun fajzatod...