Tud-e valaki az Isten jó cselekedetére példát vagy eset említeni jelen korunkban?

Ahhoz, hogy a jót értékelni tudjuk, ismernünk kell a pokol legmélyét. Példának személyeset tudok hozni, jönnek majd globálissal is nem kell félni ;)

Pokol helyett másként nem tudnám másként definiálni azt az életet, amiben tizennyolc évig részem volt, nem csak a család, hanem gyakorlatilag mindenki más részéről rengeteg rossz ért (értsd: alkesz, erőszakos szülő, folyamatos verések, megaláztatások, iskolában is, magamon kívül senkire nem számíthattam). Mióta eljöttem, azt látom, hogy akik miatt régen sokat sírtam, azoknak romokban hever az élete, míg az enyém kezd egyenesbe jönni. Most először vannak, akikhez furdulhatok, ha kell, és ennél nagyobb áldást nem is tudok elképzelni.

Nem tudom, mennyi köze van az egészségnek a lelkiállapothoz, de mielőtt eljöttem, komoly szemproblémáim voltak - folyamatosan romlott a látásom, már -7 felé jártam. Az elmúlt két évben viszont nem volt változás. Hogy ki mit fog fel Isten áldásának, az egyénenként változik - én pl ezt is, és a teljes jelenlegi életem annak tekintem, ahogy a múltam is, ami nélkül nem erősödhettem volna meg annyira, hogy egyedül vágjak bele az ismeretlenbe, és elérjem azt, ahol ma tartok.

Pár ember élettörténete a közelmúltból. letölthető ingyenesen és tanulságos.

Amit levonhatsz belőle, hogy bizonyos vallásoktól eltérően Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz, tehát a csodakorszaknak nincs vége, legfeljebb kevés az odaszánt hívő.

Linkek, de válogass kedvedre:

Smith Wigglesworth élete

[link]

Kathrin Kuhlman élete (lap közepe táján)

[link]

Második vagyok. Ne másban, főleg ne Istenben keresd a hibát. A hozzáállásod a fő probléma, az optimizmus teljes hiánya. Nem a problémán, hanem a megoldáson kell gondolkozni. Nem azon kell siránkozni, mennyi gondod van, hanem megoldani őket. Ha pozitívan állsz hozzá, a megoldás is előbb meg fog találni, tapasztalat. A felmerülő gondok mindig a megoldás felé vezetnek, amik pedig valami, a probléma előtti állapotnál jobbat vetítenek előre. Azok alatt az évek alatt én már megtanultam, hogyha ér is valami veszteség, belátható időn belül, ha keresem, megláthatom annak okát. Rendben, akkor fogjuk Istenre: ha el is vesz valamit, valami sokkal többet adhat helyette, ha elfogadod.

Nem azon a szakon tanulok, ahol akartam, nem abban avárosban, ahol akartam, nem azok közt az emberek között, akikkel akartam, mégis, miután ide kerültem, rájöttem, hogy valóban itt van az én helyem. Talán Isten nem mindig azt adja, amit kérünk tőle, de azt mindig, amire szükségünk van. Ha túl jutsz ezen az időszakon, és meglátod a kiutat, talán megérted majd a lényegét annak, amit itt el akartam mondani.