Hívők! Ti hogyan tértetek meg?

Azért azt tisztázni kellene, hogy mi az a megtérés. Ahogy az első írta, hogy lett hite (bár nem ismerlek, nem akarok rosszat mondani rád) de Bibliai értelembe az nem megtérés. (Amit írtál, azzal kapcsolatban olvasd el Lukács 18; 10-14 verseket.)

Figyeljük meg, hogy keresztelő János a megtérés keresztségét hirdette. Pedig ha valakik hittek, a zsidók mindenképpen.

Jakab ezt írja: Jak 2,19 "Te hiszed, hogy az Isten egy. Jól teszed. Az ördögök is hiszik, és rettegnek."

Nem hinném, hogy az ördögök megtértek volna.

És mi szükség lett volna a megtérés keresztségére, mikor a zsidók hittek Istenben?

Két fajta keresztség van. János keresztsége, a megtérés keresztsége, és Krisztus urunkban való keresztség. (Nem véletlen az időbeli sorrend sem talán.)

A megtérés a bűnöktől való elfordulás Isten által. Felismerni bűneinket, megbánni és elfordulni azoktól. Mely megtérés jó gyümölcsöket hoz.

János ezt mondta: "Mérges kígyóknak fajzatai! Kicsoda intett meg titeket, hogy az Istennek elkövetkezendő haragjától megmeneküljetek?

Teremjetek hát megtéréshez illő gyümölcsöket."

A megtérés egy felismerés, bűnbánat, és elfordulás azoktól. Ez tapasztalatom szerint egy folyamat, melynek persze van egy csúcspontja, de nem egy napos vagy egy pillanatnyi valami.

1Jn 1,8 "Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűn mi bennünk, magunkat csaljuk meg és igazság nincsen mi bennünk."

Jn 4,24 "Az Isten lélek: és a kik őt imádják, szükség, hogy lélekben és igazságban imádják."

Hosszú évek óta zenélek, több hard rock és heavy metal banda szóló, majd basszgitárosa lettem. Legutóbb belecsöppentem egy black metal bandába. Nem volt ezzel semmi gond, a zenészek és a zene rendben volt! Hanem a stílus képviselői és más zenészek nyíltan a sátánizmust hirdették, ez engem mindig is zavart.

Hosszú hónapok óta éreztem valami késztetést, hogy Isten útjára lépjek (ma már állíthatom biztosan, hogy a Szentlélek jelzett felém).

A kettő együtt érdekes szembenállást eredményezett: sikeres zenekarral egy sátánimádó közegben voltam, de más vágyakkal.

Végülis megszakítottam ezzel a közeggel minden kapcsolatot, ott hagytam a zenekarokat.

Katolikus közösséghez csatlakoztam.

Azóta, a régmúltra visszatekintve, boldog vagyok, valódi kegyelemben lett részem, amiért hálát is szoktam adni.

Utolsónak: Ezt láttad?:)

http://www.youtube.com/watch?v=CAbwc5b60F8

Én jobban szeretem az "újjászületés" kifejezést használni, mert velem ez történt. Kerestem én Istent, a vallást, a hitet - de valahogy mégsem tudtam vele azonosulni teljes mértékben. A Biblia, a vallásos szövegek, a hívő ismerőseim beszédei kegyelemről, alázatról, feltétel nélküli szeretetről mind üres frázisoknak tűntek.

Aztán egyszer csak megtörtént. Megtisztultam minden rossz gondolattól, bűntől, és megteltem szeretettel. Soha nem éreztem még ilyet. Könnyű voltam. Eleinte nagyon sebezhetőnek éreztem magam, úgy éreztem, hogy mindenki látja rajtam a változásokat. Érzékelték is, de nem olyan mértékben. Valódi kegyelmet éltem meg, élek meg azóta is. Csak tudni kell Istenre figyelni, és ő vezet mindig, mindenben. Nem csak velem, a szeretteimmel is történnek "csodák". (A gyermekemmel sorozatosan, de édesapám is pont a napokban menekült meg "véletlenek" sorozatának köszönhetően egy életveszélyes helyzetből. Ha csak egy dolog is másképp történik, most gyászolnám...)

Most is egy komoly döntési helyzetben vagyok, amit ésszel nem tudok megoldani. Egyet tehetek: Istenre bízom. Eddig még mindig segített.

De visszatérve a kérdésre: egy más életminőség. Isten új szívet és új lelket ad. Már nem külső törvényeknek kell engedelmeskedni, hanem Isten belénk helyezi a törvényt, ahogyan a Bibliában is meg van írva.

S ha elbizonytalanodnék... imádkozom: "Tiszta szívet teremts bennem, istenem, és az erős lelket Újítsd meg bennem!" (Zsoltárok 51:12)