Katolikus szemmel mi lenne a helyes viselkedés egy ilyen nehéz helyzetben?

A megbocsájtás a legnagyobb emberi erény a világon.

Azonban ez a "legyünk túl rajta" hozzá állás lehet csak neked szólt és nem a jövevénynek.

De ez egy beszélgetésért kiált.

A hívő úgy imádkozik: Uram, legyen meg a Te akaratod.

A lényege ez- de közben szétszóródhat a koncentráció, mindenfélét gondol- leginkább, hogy lányát ne érje elviselhetetlen, élethosszan-tartó fájdalom. De amikor visszatér szétszórtságából: Uram, mindazonáltal legyen meg a Te akaratod.

Nincs mit megbocsátanod, szeret Téged. Ne haragudj rá.

Valamikor VIII. Henrik lánya Erzsébet is azt mondta, hogy a megbocsátás Isteni erény.

Jézus is azt mondta, hogy mindig meg kell bocsájtani, nem csak 77x.

Persze valóban jó lenne ezt kibeszélgetni magatokból, így mind a ketten megnyugodtok.

Hidd el tudta miért teszi és nem gonoszságból tette. És ah imádkozott ezért, akkor Istenre bízta a döntést. Nem azért vesztetted el a gyermeket, mert azért imádkozott. Az hogy legyünk túl a dolgon jelentheti azt is, hogy bárhogy legyen meg az Úr akarata, csak a bizonytalanság múljon el. Nem csodálkozom, hogy fájdalmadban így reagálsz rá, de hidd el ha meghalt az az Úr döntése volt és esetleg anyád imájának hatására az Úr kegyelme, amivel megkegyelmezett a babának és nektek is, nem tudhatod mekkora szenvedés várt volna rá és általa rátok is. Nyugodj bele, és bocsásd meg anyádnak, és ha ezért természetesen nem is tudsz hálát adni Istennek, békélj meg akaratával.

Áldjon meg az Isten a jövőben új boldogsággal!