Bűn az, ha én gazdag akarok lenni?

Előző, de azért van egy kicsike különbség az akkori életmód és életkörülmények között. Próbáljon meg egy mai nincstelen aki nem járt iskolákba, nincs semmije, Például egy borsodi nincstelen roma gyerek prédikálni vagy prófétálni. Legjobb esetben nem vernék meg.

próbálj a mai vílágban úgy utazni mint a tanítványok, úgy lelni szállást, élelmet. Nem jutnál messzire. Még az Őrtorny szervezet sem jutna semmire pénz nélkül.

Mert a nincstelenség csak látszatra ad szabadságot, valójában megköt éspedig lehetőségeket vessz ell. Az anyagiak (ne nevezzük gazdagságnak mert az relatív) megléte lehetőségeket nyit meg az ember előtt. Ezeket fordíthatja rosz célra , de jóra is. Egy szegény csak sajnálkozhat egy másik szegényen, csak együttérzést tud nyújtani és esetleg lelki támaszt, de abból nem él meg a másik, az a legtöbb esetben nem elég. Szükséges, de önmagában nem megoldás. A valóban éhezőnek prédikálhatsz szépeket, beszélhetsz a hitben lelt boldogságról, ezek majd akkor érdeklik, ha előbb jóllakott. Nem azt mondom, hogy boldog aki palotában lakik, de aki putriban él az sem lesz az csak attól. Eltekintve néhány szentéletű bármely vallású aszkétától, bizony akár pap akár másminő hittudós bizony teli hassal elmélkedet a mennyek világáról. Voltak nincstelen boldog "szentek", de ezt nem akarhatjuk az átlag embertől. Egy pénztelen világban esetleg imádkozhatnak a betegekért, egy gazdagban pedig vannak eszközök a gyógyításra is. A szegénységnek vannak fokozatai és ezek másmilyen helyzeteket, másmilyen értékrendet és másmilyen viselkedést váltanak ki az emberekből. A mélyszegénység a totál nincstelenség gátakat tör, gátlásokat old és törvényeket hág. Ott már nem az ész vezérel, hanem az ösztön, a létfentartásért.

A "bibliai időkben" nem halt éhen a nincstelen, mert a mózesi tövények ezt nem engedték, rákényszerítették a hívő zsidókat az ilyenek jobb roszabb támogatására.

A muszlim világban ma sincs éhenhaló (most nem a tömegnyomorú országokra gondolok, ahol senkinek sincs ezért senki enm tud segíteni senkin) mert ott a jótékonyság, az adományozás, a szegények segítése hitparancs a vallásos muszlim számára. De az egy nagyon másik világ. A mi Mamon uralta világunkban bizony éhenhalhatsz az utcán (ha hagynak, ha nem akkor odébb zsuppolnak ahol senki sem lát és ott hagynan éhenhalni szabadon). Nem maga a gazdagság mint állapot rosz, hanem az ember aki abban az álapotban leledzvén, elfelejti, hogy mire kellene azt használnia.

Nagyon jól írta Mustafa!

Az anyagi értelemben vett gazdagság önmagában csak egy pótlék, az elégedett ember számára az anyagi jóléten túl a kiegyensúlyozott társadalmi és családi élet legalább annyira fontos. Az utóbbi hiányát persze lehet kompenzálni ideig óráig vásárolgatással meg szép dolgok birtoklásával. Végül azonban mindez a jelentőségét veszti. És az eltorult személyiségű emberek ilyenkor már a pénz hatalmával manipulálják a környezetüket és szerzik meg mindazt ami még hiányzik sok-sok önáltatással amitől még torzabbá válnak. Kivételek persze vannak, de a kirívóan gazdag ember sokszor ugyanolyan frusztráltan érzi magát manapság mint a szegények