Az evangélikus vallás a katolikushoz vagy a reformátushoz áll közelebb? Miben különböznek ők, mint a másik kettő?

Ha jól tudom, a katolikus felekezet a pápa híve. A pápától két ág kezdett eltávolodni a 16. század körül: A kálvinista protestánsok (ennek egy ága az evangelizmus) és a Luther Márton féle reformátusok.

Ilyen értelemben a reformátushoz áll közelebb.

A 2. választ szeretném némileg korrigálni: a református felekezet Kálvinhoz, míg az evangélikus Lutherhez köthető (és nem fordítva!). Egyébként valóban liturgiáját tekintve az evangélikusok inkább a katolikus gyakorlatot követik, viszont dogmatikájukat tekintve a reformátushoz állnak közelebb. Az egyetlen lényeges tanításbeli különbség az úrvacsoráról szóló tanításban van: az evangélikusok szerint az úrvacsorában bár titokzatos módon, de valóságosan is jelen van Krisztus, míg a református dogmatika szerint az úrvacsora emlékvacsora, amelyben Krisztus kereszthalálára emlékezünk, és abban Krisztus a Szentlélek által van jelen.

Egy református lelkipásztor

Szia!

A Római katolikus vallás gyakorlatilag a IV. századtól létezik, amikor a kereszténység államvallássá lett. Nagyon sok mindent megváltoztattak az eredeti bibliai tanításokhoz képest és ez ellen léptek fel a reformátorok.

Mivel Luther - az evangélikus felekezet megalapítója - azelőtt búzgó katolikus volt, így nem szakított olyan radikálisan a római istentiszteleti formákkal, mint a legtöbb később reformátor, például Kálvin, aki a református egyház megalapítója volt.

Luther alapelve az volt, hogy az egyházban minden szabad, ami nem ellenkezik az evangéliummal. Így - bár a latin helyett áttértek a nép nyelvére - templomaikban továbbra is megtalálható az oltár, a kereszt, a papi ruhák, a gyertyák, a keresztvetés, amelyeket a legtöbb protestáns egyház - köztük a református - is elvetett, mint túl katolikus dolgokat. Az evangélikusok azonban úgy vélik, hogy a liturgiának ezek a formái nem követelmények, mégis értékesek, részint a szépségük folytán, részint azzal, hogy általuk részesedünk a megelőző korok hívő keresztény családjainak a vallásos tapasztalatában. A magyarországi evangélikus templomokban is találunk tehát Jézus Krisztust, vagy bibliai személyeket és történeteket kiábrázoló oltárképeket. Ezeknek a templomba bevitelét a reformátusok nem helyeselik.

Ha nem is olyan nyomatékkal, mint a Római egyház, az evangélikusok is azt tartják, hogy a kereszteletlenül elhalt kisdedek nem üdvözülhetnek. Ezért ők is megengedik az un. szükségkeresztséget, ilyen a reformátusoknál nincs.

Az úrvacsorával kapcsolatosan Luther arra a meggyőződésre jutott, hogy az emberi bűnért a teljes elégtétel már meghozatott a mi Urunk keresztre feszítésével, így a római tanítás a miséről és az áldozatokról értelmetlenné vált számára. Az Úrvacsora az evangélikus tanítás szerint a hívők találkozása az élő Istennel, aki valóságosan jelen van: a megszentelt kenyér és a bor Krisztus valódi teste és valódi vére, jóllehet a kenyérben és a borban semmiféle fizikai változás nem történik. A kenyér alatt náluk ostya értendő.

A reformátusok nem fogadták el Luther tanítását, hogy Krisztus teste és vére valósággal jelen van az Úrvacsorai jegyekben, szerintük, ha Krisztus egyszer az ő igéjében és Szentlelkében velük van, az igazi hitnek semmi szüksége nincs arra, hogy őt még testileg, szájjal ehetően is magához vegye. Jézus szava: "ez az én testem" szerintük egyszerű jelképes beszéd, amivel az Úr, mint minden keleti ember, sokszor élt tanításai során.

Hát röviden ennyi jutott eszembe...

Üdv. Péter