Isten hogyan "bírálja" azokat, akik kötelességből ölnek?

"Az ilyen jellegű gyilkosság is teljesen ugyanolyan elbírálás alá esik?"

Nem. Az eredeti óhéber szövegben egyébként nem az van, hogy "ne ölj", hanem az, hogy "ne gyilkolj", ami nem ugyanaz természetesen.

(Persze hogy úgy mondjam, ezt nem szabad kiterjesztően értelmezni.)

A háború problémája régóta érdekelte az egyházi szerzőket. Megállapították az igazságos háború kritériumait. A klasszikus felfogás (Aquinói Szt. Tamás) szerint ezek:

- a háborút az ország vezetője indítja/vezeti, ami kizárja tehát a lázadást és a polgárháborút az igazságos háborúk közül;

- a háború célja igazságos, tehát nem folyhat hódítás vagy zsákmányszerzés céljából, hanem csakis védekező célú lehet vagy nagyobb rossz elkerülésére irányulhat;

- a háborúnak arra kell irányulnia, hogy visszaállítsa az igazságosságot és a törvényes rendet, és a háború után vissza kell térni a normális élethez.

A későbbiekben az egyház bővítette az elméletet:

- a háború mindig az utolsó megoldás, ha semmi más nem működik

- a harci cselekményeknek arányosnak kell lenniük

(Érdekesség, hogy pl. a keresztes háborúk megsértik ezeket a kritériumokat, nem véletlen, hogy az egyház ma kevéssé büszke rájuk. De a legtöbb modern háború, amit trónok megszerzése, gyarmatosítás stb. céllal indítottak, megsérti ezeket az előírásokat.)

Ebből látszik, hogy az egyház sohasem javasolta, hogy az emberek ölessék magukat halomra a gonosszal, hanem szembe lehet vele szállni. A rendőri feladatokra ugyanaz vonatkozik, gondolom, mint a háborúra. Az egyház felfogása szerint tilos gyilkolni, de pl. egy sorozatgyilkost megállítani nem ugyanaz, mint mondjuk gyilkosságot elkövetni valamilyen aljas szándékból.

" - a háború célja igazságos, tehát nem folyhat hódítás vagy zsákmányszerzés céljából, hanem csakis védekező célú lehet vagy nagyobb rossz elkerülésére irányulhat;"

Akkor most a zsidók a pokolra mennek (Palesztína).

Az illető kérdezze meg önmagát: jogosnak érezte a vele szembenálló ember lelövését? Teljesen biztos volt benne, hogy az illető tényleg megérdemelte a halált, és nem pusztán egy családapa volt, aki egyszerűen másban hitt, mint ő?

Azért lőtte le az illetőt, mert személyes meggyőződéséből fakadóan meg kellett tennie, vagy pusztán felsőbb utasításból tette mindezt, esetleg azért, hogy a saját életét mentse?

A helyzet adott lehetőséget a foglyulejtésre, vagy a "ha lelövöm, nincs vele több gond" elvét követte az illető?

Egyébként tapasztalható, hogy az ártatlan emberéletek iránti együttérzés csökken, vagy szinte megszűnik egy háborúban. Az egyén életösztöne kerül előtérbe, így nem azon fog vacilálni, hogy kit is ölt meg. Éppen ezért olvasható számtalan visszaemlékezés arról, hogy a katonák véletlenül civileket öltek meg(ablakon bedobott gránáttal, a ködben elhaladó alakokra tüzeléssel), gyerekeket, asszonyokat.. mert fontosabb volt a "megelőzés", mint a tudatos célpontválasztás.

Az, hogy az egyházak hogyan értelmezik ezeket a dolgokat, az teljesen mindegy. A saját lelkiismeretünkre kell hallgatnunk, és ha tényleg létezik az az isten, ő tudni fogja, mi is a helyes.

Egy biztos: egy emberélet kioltására vajmi kevés alkalommal szolgáltathat egy háború legitim indokot.

A kérdező utolsó megállapítása szerintem nagyon is rátapintott a lényegre!

"(Érdekesség, hogy pl. a keresztes háborúk megsértik ezeket a kritériumokat, nem véletlen, hogy az egyház ma kevéssé büszke rájuk. De a legtöbb modern háború, amit trónok megszerzése, gyarmatosítás stb. céllal indítottak, megsérti ezeket az előírásokat.)"

Ez minden emberek által indított konfliktusra igaz. De azt sem szabad elfelejteni, hogy ezeket mind támogatta az egyház, és ezért a hívek életének a millióival kell (majd) elszámolnia.

Már megbocsásson mindenki, aki sértve érzi magát, de ha Krisztus egyértelmű példájára gondolok, akkor hogyan is fér bele a nacionalizmus, vagy az éppen uralkodó politikai vezérek háborús erőfeszítéseinek a támogatása? Mikortól terjedt el ez az "engedékeny" filozófia a magukat kereszténynek valló emberek között, és miért?

Egy őrült sorozatgyilkos megállítása valamilyen eszközzel valóban nem egyenlő egy szervezett tömeggyilkosságban való részvétellel, mint amilyen a nemzetek háborújai szoktak lenni.

A Biblia szerint egy kereszténynek sem kell pacifistának lennie, bizonyos esetekben egy bizonyos határig, az ön és társaink védelmében kénytelenek lehetünk valamit tenni, de ez nem egyenlő azzal, amikor "a hazámnak mindig igaza van" jelszó alatt, mint keresztény, vakon követem a politikai hatalmak minden parancsát!

A háború első áldozata vajon kicsoda, vagy micsoda?

A Háború első áldozata az igazság!

Ezt csak azok nem értik meg, akik még nem vettek részt benne!

"Nem úgy vettem észre, hogy van olyan háború, ami nem öncélú a résztvevő államoknak."

Nem úgy tűnik? Akkor gondolkodj egy kicsit a témáról.

1939. szept. 1.: Németország megtámadja Lengyelországot, mert terület kell neki. Ez a támadás igazságtalan. Bűn a háború a németek részéről? Igen. Bűn egy lengyel katonának harcolnia a németek ellen? Nem, mert a lengyelek védekező harca igazságos.

Egy háború mindig igazságtalan minimum 1 részről, ugyanis ha mindenki tartaná magát az igazságos háború doktrínájához, akkor nem lennének háborúk. Hasonlóan, ha mindenki tartaná magát a "Ne ölj!"-höz, akkor a sorozatgyilkos sem létezne, akit kénytelen lelőni a mesterlövész.

"De azt sem szabad elfelejteni, hogy ezeket mind támogatta az egyház"

Mindet?? Érdekes elképzelés.

"Már megbocsásson mindenki, aki sértve érzi magát, de ha Krisztus egyértelmű példájára gondolok, akkor hogyan is fér bele a nacionalizmus"

A kereszténység és az erőszakos nacionalizmus semmilyen mértékbben nem fér össze, mivel a kereszténység egyénekben (egyes emberek) és emberiségben (mindenki) gondolkodik, nem pedig csoportokban (nemzetek).