Hihet-e egy kereszteny ember ertelmes foldonkivuliek letezesebe?

A Fermi paradoxon persze csak akkor igaz,ha feltételezzük,hogy az egyetlen fejlődési irány a technikai civilizáció.Figyelembe véve,hogy csak a földön milyen változatos az élővilág(és csak 1 faj technikai),ez egyáltalán nem garantált.

Arról nem beszélve,hogy a technikai civilizáció erősen konvergál az önpusztítás felé,szóval valószínű,hogy azok a nagyon fejlett fajok már kiirtották magukat,vagy egymást.

Lassan itt is bejön.

Hogyhogy illő-e? A papnak az a kötelessége, hogy hitkérdésben segítséget nyújtson. Nehogy már az illem akadályozzon meg benne! Bátran kérdezd meg! Ha nem válaszol, vagy ha nem elégít ki a válasz akkor nyugodtan menj oda egy másik paphoz. Mitől félsz?

Másrészt viszont, jobb lenne ha nem másoktól szeretnél készen egy hitet kapni. Az nem igazi hit. Jobb lenne, ha saját magad döntenéd el hogy mit hiszel és mit nem. Ha azt várod hogy más mondja meg mit kell hinned, akkor nem csak a hitedet veszíted el, hanem hozzá még önként feladod a szabadságod egy részét is.

> En sajnos nem hiszek istenben

Miért "sajnos"? Miért sajnálod?

> a kerdes azert let fel rakva mer asszonyom hisz istenben es a foldonkivuliekben is.

Értem szóval az asszonyodnak akarsz segítséget nyújtani? Ha ő vallásos, akkor ebben a kérdésben egy fiatalabb paphoz érdemes fordulnia.

> En hinnek benne de meg nem mutatta meg magat ugy ahogy a foldonkivuliek se.

Ez nem ad okot sajnálkozásra.

> Asszonyom meg nem hajlando ezzel foglalkozni azt mondja hogy,ne szabjam meg mibe hisz

Jól mondja. Még ha akarnád, se tudnád megszabni. Tulajdonképp, mi is a problémád? Az, hogy a feleséged olyan dologban hisz amikben te nem? Ez igazából nem probléma. A személyes hitéhez ugyanolyan joga van mint neked a tiédhez. Attól még, hogy nem ugyan abban hisztek, nincs közöttetek ellentét. A hit attól hit, hogy nincsenek mögötte megdönthetetlen bizonyítékok. Ezért két hit soha nem áll szemben egymással a szó hagyományos értelmében. Mindössze azt kell elfogadnod, hogy az ő hite is lehetséges. Vagy ha úgy tetszik, nem lehet kizárni, hogy "neki van igaza". És amíg nincs rá bizonyíték addig tényleg nem lehet kizárni. A nézetbeli különbség nehezebbé teheti számotokra a közös életet, de nem szükséges ezt az egészet úgy szemlélned, mint egy kibékíthetetlen ellentétet.

Azt hiszem kezdem érteni. Abban nem vagy biztos, hogy az úgynevezett "keresztény hit" és a földön kívüli élet összeegyeztethető-e. Erre adok választ. Az a fogalom hogy "keresztény" elég tág. Sokan sokféle módon értelmezik. Mint ahogy a bibliának is sokféle értelmezése van, és ennek megfelelően többféle úgynevezett vallás alakult ki. A vallás abban különbözik a puszta hittől, hogy valamilyen szinten egységesítve van. Általában van mögötte egy szervezet, ami megmondja hogy mi az amiben hinni kellene. Tehát a vallás egy iránymutatás arra, hogy mit kellene hinni. Ezért mondhatjuk azt, hogy van "római katolikus keresztény vallás", mert ez egységesítve van. Ugyanakkor a magukat kereszténynek valló emberek korántsem ugyan abban hisznek. Íme a részletek. Az első rész a hivatalos álláspont, a második a valódi. :-)

#1. Nem mindenki teológus. Aki nem teológus, nem foglalkozik mélyen ilyen kérdésekkel, annak nincs információja arra vonatkozólag, hogy egy adott dolgot az adott vallás hitvallása szerint hogyan kellene értelmezni, és miben kellene hinni. Az ilyen információkat a templomban nem mindig lehet beszerezni, mert a teológia bizonyos részei nincsenek kiprédikálva. Nem is lehetnek, mert a templomban hallható "tanítások" egy széles közönségnek szólnak, és egy magasabb szinten való elmélkedés az ott levő hívők nagy részét inkább csak zavarba hozná, és elbizonytalanítaná őket a saját hitükben. Az egyház ezt nem akarja. A földön kívüli élet az szerintem pont egy ilyen téma. Szerintem nem véletlen, hogy a papok alapból nem beszélnek ilyenekről a templomban. Szerintem ez szándékos. Addig nem fognak róla mondani semmit, amíg nem muszáj. Ha kénytelenek lesznek erről beszélni, akkor az egyház szervezetének hierarchiájának legfelső része fogja eldönteni a kérdést. Talán egy zsinat keretében. A lényeg, hogy a vallásnak kellene megmondani hogy miben kellene hinni. De amiről nem hallottál, nem hallhattál egy vallási vezetőtől, arról nem tudod hogy mit is kellene hinned. Az egyház állásfoglalását a földönkívüliek tekintetében jelenleg leginkább az jellemzi, hogy homokba dugják a fejüket, mintha a kérdés nem is létezne. Ez a fajta viselkedés sokkal jellemzőbb vonás, mint maga a vélemény amit esetleg valakitől hallhatsz. Tehát pl. lehetséges hogy egy konkrét papot megkérdezve kapni fogsz egy konkrét választ, de az semmiképp nem lesz hivatalos. Az egyházi intézmény valószínűleg nem fog kollektíve hivatalos választ adni, következésképp hivatalos álláspont ebben a tekintetben nem létezik. Tehát nem mondhatjuk, hogy a keresztény vallás összeegyeztethető a földön kívüli élettel, de azt sem hogy nem. Itt egy "hivatalos bizonytalanság" van.

#2. Ez a személyes hitre vonatkozik, és ez azért valódi, mert nem általános, hanem konkrétan a te feleségedre lehet vonatkoztatni. Nem mindenki egyformán erősen hisz, és nem mindenki ugyan abban hisz. Amire a vallás nem ad mintát, azt a részt szabadon választod. Az egyes emberek egyéni hiteiben ez a szabadság meg van engedve a vallás által. Ezen túlmenően, a vallás maga egy szabadon választott dolog. Tehát ha valaki nem 100%-osan ért egyet egy adott vallás összes dogmájával, csak 95%-osan, akkor még van rá 95% joga hogy abba a vallásba tartozónak vallja magát. Semmi nem fekete és fehér. Ezen felül itt az erősség - például, lehet hogy két hívő közül mind a kettő hiszi hogy a gyónás által a pap feloldozhatja bűnei alól. De a hitük erőssége nem egyforma. A hit erősségét mi nem tudjuk objektív módon mérni. De attól még egy létező dolog, és ha egy emberen belül ellentmondást okoz két hit, akkor ennek mértéke korántsem lényegtelen szempont! Mert szinte senki nem biztos 100%-osan abban amit hisz, és az ellentmondás mértéke arányos az egymásnak ellentmondó hitek erősségével is. Tehát mielőtt elkezded megítélni a feleségedet, hogy nem hihet egyszerre két ilyen dologban, kérdezd meg magadtól: te vajon nem hiszel-e egymásnak ellentmondó dolgokban? Teljesen természetes dolog, hogy amikor nem áll rendelkezésre elegendő tény, akkor valamit elfogadsz az érzéseid alapján. Hinni kezdesz, és az is természetes hogy a sokféle hited között olykor ellentmondások bukkannak föl. Ez azt mutatja, hogy valamely hited, feltételezésed hibás volt, vagy hogy még nem látod az egészet, csak egy kis részt. De ettől nem leszel rossz, vagy elítélendő ember. Egyik ember hite sem bizonyíthatóan jobb mint a másik emberé. Ha számodra mégis bizonyítható, akkor még mindig nem biztos hogy a másik ember számára is az (mert a bizonyító erejű dolgokat föl kell fogni, meg kell érteni, amihez mentális képességek kellenek, és ezek a mentális képességek is eltérnek minden egyes embernél).

Az igazi kérdés az, hogy mennyire kötöd az ebet a karóhoz, és mennyire akarod úgy nézni a feleséged, mint egy 100%-osan keresztény embert, aki a vallás összes dogmájához ragaszkodik. És egyáltalán, miért lenne érdeked ilyen választásra kényszeríteni őt? Hiszen mindenki szabadon választja meg a hitét. Miért vennéd el ezt tőle?