Előfordulhat olyan, hogy más vallás mondandójában van olyan ami elfogadható keresztényként?

Ez csak vélemény, de szerintem általában a vallásoknak ugyan az a lényege, csak valamelyik jobbról valamelyik balról, másik cikk-cakkban mondja.

Biztosan hasznos tud lenni, ha más nézőpontokból is megvizsgálja valaki ezeket a spirituális-lelki-isteni-erkölcsi mondanivalókat, lehet, hogy mélyebb megértést és hitet fog eredményezni. És közelebb lehet kerülni embertársainkhoz az által, hogy megértük azt, hogy ők hogyan gondolkodnak.

Felfogástól függ. Pl. katolikusok között van olyan "csoport", akik más keresztényeket, és vallásúakat, sőt határesetben ateistákat is szívesen látnak. Megint mások azt mondják, hogy az ő hitük az egy igaz, és inkább csak katolikusokat várnak, vagy akik nyitottak az ő vallásukra.

De lehetne ugyanez igaz a protestánsokra is.

Ha engem kérdezel, én nyitott vagyok mindenféle keleti dolog felé.

Egy levelező barátom írt egyszer valami ilyesmit, hogy "a nyugatiak is kezdik észrevenni, hogy a nyugati Isten nem az igazi, és le kell cserélni keletire". Ez akkor elindított bennem egy folyamatot. Egyrészt tiltakozást, hogy nekem jó a nyugati vallás, másrészt nyitottságot.

Lényegében problémám van egy tannal: "Jézus Krisztus az Isten egyszülött fia, ő az egyedüli út ide, meg oda." - Van benne igazság, de szerintem nagyon kifordította az egyház az eredeti mondanivalóját.

Azóta olvastam "hindu bibliát" is, abban is találtam bölcsességeket, amiket szintén be tudtam építeni az én kis hitvilágomba.

Egyszer a Koránt is át akarom nyálazni, és még sok mást.

Szerintem egyazon Istenben hiszünk (már akik), csak más módon, és ezzel nincs is baj.

Természetesen a többi vallásban is vannak értékes tanítások vagy érdekességek. Az sem árt, ha megismered a másik ember kultúráját. Hiszen színes a világ és könnyebben fogod érteni a másikat is, és azt ami a világban folyik....

Az emberek mások valamilyen szinten. Egyének vagyunk, különböző ízléssel és képességekkel. Akár egy másik megfogalmazás már nagyon sokat segíthet. (no meg vannak, akik másik környezetben el tudják dobni az "előítéleteiket", téves általánosításukat stb..)

Minden több mindent ismer az ember, annál okosabb lesz és annál jobban rájön, hogy mennyire "buta".

Fontos lenne definiálni, hogy mit jelent számodra a kereszténység. Mert eredetileg a keresztények nem hívták magukat így, hanem őket hívták Krisztus követőinek. A szó is Krisztus követőit jelent.

Olyan nincs, hogy egy kicsit keresztény vagyok egy kicsit nem.

Vagy keresztény vagy, vagy pedig nem vagy az és slussz.

De a kereszténységhez nem kell egyformának lennünk és szürkének. Minden szabad nekünk, ami nem árt. És semmi sem kötelező (a jó cselekedet és a bűnbánat szívből jön).

Tehát divat keresztény simán lehet bárki.

Erre van is egy jó példabeszéd a Bibliában...

Nem lesz hosszútávú a dolog.

["Lényegében problémám van egy tannal: "Jézus Krisztus az Isten egyszülött fia, ő az egyedüli út ide, meg oda."

Hát, persze, hogy problémás, hiszen nem ezt mondja, "ide, meg oda". Hanem: Én vagyok az Út.. Ἐγώ εἰμι ἡ ὁδὸς

Lényegileg más, mint az ide-oda

És máris gondolhatunk TAO-ra - Út.]

Szerintem igen, bár katolikusként ezért kaptam itt már hideget-meleget egyaránt. Én szeretem olvasni pl. Gandhi gondolatait. Mélyen egyetértek a következővel:

"Ahogy a fának is egy törzse van, de sok ága és levele, úgy csakis egy vallás létezik - az emberi vallás - és annak sok hitvallása."

Szia!

Szerintem sok kapcsolódási pont van a vallások között.

Csak sajnos hajlamosak vagyunk a szélsőségekre:

1) egybegyúrunk mindent és egy nagy masszával foglalkozunk

2) csak a különbségeket nézzük és kirekesztők vagyunk

De van középút is szerintem.

Egy szívemnek kedves idézet ez:

"Hagyomány egy van; mint ahogy egy emberiség, egy szellem és egy Isten. Ez az egy azonban, bár mindenütt ugyanaz, időkre, népekre, nyelvekre alkalmazva jelentkezik."

Tehát a Lélek Egy és ugyanaz, kultúrától függetlenül.

Én (protestáns) keresztény háttérrel nyitott voltam a keleti tanok felé, olyannyira, hogy magával is ragadott. Rövid ideig éltem is Indiában, hindú templomokat látogatva. ugyanis efelé mentem. Aztán valami miatt visszatértem a kereszténységhez, azon belül a római katolikus irányzathoz. Nem értek mindenben egyet velük, mint ahogy a hindúval sem, de mégis, belülről jön az, hogy a r. k. az én utam, viszont van egy hindú tanító, akinek az írásai összhangban vannak a bibliaival, tehát NEM zárják ki egymást, nem kell kompromisszumot kötni.

Végül a kereszténység felé hajlok, európaiként. DE nagyon mélyen megismertem a hindú tanokat/filozófiát/rendszert pl. és mellette sokat foglalkoztam a buddhizmussal is, bár az inkább filozófia.

Így, ilyen utak után tértem vissza a kereszténységhez, megerősödve.

Mindez felnőttként.

30