Miért hagytad ott Jehova Tanúit? Olyanok válaszát várom, akik tanúk voltak, de onszántukból otthagyták ezt a vallást.

Vannak ex-JT honlapok, ott találsz ilyen történeteket. De itt van egy dokumentum-film róluk, nézd meg ezt:

http://www.youtube.com/watch?v=dWjTdOXJsew

Hallottam egy ilyen történetet az interneten, hogy egy valaki otthagyta Jehova Tanúit, de mint kiderült a története alapján, szegény nem volt normális, arra épitette az egész mondanivalóját, hogy megtámadták a vezetök, és utána a gyülekezet tagjai sem értették meg, ellene voltak.

De kérdem én, logikus azt állitani, hogy azért nem jo ez a vallás, mert ártatlanúl valamelyik tagja ellen fordúl, és kiközösitik maguk közül?

Nem inkább ö csinált valami olyant, amit elitélt az egész közösség?

Szoval amelyik igy járt, és még a neten is publikál, avval valami oriási probléma van, röviden kifelyezve nem normális! Megzápúlt az agya!

Ja, és meg szeretném kérdezni, hogy miért érdekel ez?

Mire vagy kiváncsi?

Én magam részéről azt tudom mondani, hogy az ok amiért kiléptem önszántamból, nem tanítási kérdés, hanem inkább lelkiismereti kérdés.

Ugyanis az utóbbi évekbe egyre jobban elszaporodtak olyan viselkedési formák a gyülekezetekben, amik nincsenek összhangban a Bibliában leírtakkal,illetve a Krisztusi mintával.

Olyan személyek is felvigyázóként szolgálnak, akik mást prédikálnak, amit tesznek: pl. míg Jézus azt mondta, hogy fizessük vissza a császárnak, ami a császáré, Istennek, ami az Istené, sok vállalkozó Jehova Tanúja, köztük felvigyázók is számla nélkül dolgoznak. Vagy a kiadványokban lejön, hogy a felvigyázók mibe adhatnak pl. tanácsot, vagy mibe nem szólhatnak bele, önkényesen veszik a jogot ahhoz, hogy ők ezt felülbírálják. Sajnos ezt Magyarországon elnézik nekik. Sajnos sok minden nem úgy történik, ahogy az a szervezettől a kiadványokon keresztül lejön.

Nekem személy szerint a tanításbeli kérdésekkel kapcsolatban nincs problémám. De felvetődik számos kérdés: Vajon a lelkiismeretem megengedi azt, hogy támogassak olyan gyülekezetet, vagy szervezetet, amely elnéz olyan helytelenségeket, amelyeket a Biblia elítél? Vajon megengedi e a lelkiismeretem azt, hogy másoknak olyat mondjak annak érdekébe, hogy a számomra tiszta imádathoz csatlakozzon, amikor nem úgy mennek a dolgok, ahogy a kiadványainkban, vagy a hivatalos Weboldalunkon megjelennek? Stb.

Régebben nem így mentek a dolgok. Az ilyen és hasonló dolgok miatt a lelkiismeretem nem engedte tovább, hogy részt vállaljak a helytelenségek támogatásában, megtagadva a Krisztusi mintát.

Természetesen ha ezek és az ezekhez hasonló problémák megszűnnének, semmi akadályát nem látnám annak, hogy visszalépjek a szervezetbe.

Nekem sokkal fontosabb az, hogy Isten előtt elfogadható legyek, mint az, hogy embereknek feleljek meg.

Ugyanúgy imádom Jehovát mint eddig, és ugyanúgy imádkozok a testvéreimért, mint eddig, de csak azokért, akik tiszta indítékból szolgálják Jehovát.

Lehet, hogy e tények ismertetése után azzal fognak vádolni, hogy lejáratom Jehova Tanúit, de itt kijelentem, hogy csak a tényeket közlöm, és nem Jehova Tanúival mint szervezettel van gondom, hanem azokkal a személyekkel, akik az igazság leple alatt megbújnak, és azokkal, akik ezt elnézik nekik.

Kedves 5-ös!

Én is látok hiányosságokat másokban, és biztos mások is látnak hiányosságokat bennem!

De az én szemléletem az, hogy ha valakitöl emberek képesek elvenni az örök életre való kilátását, méghozzá nem is szándékosan, annak a személynek a szellemisége nagyon nagyon gyenge kell hogy legyen!

Gondolom, a gyülekezetben senki sem kényszeritett helytelen viselkedésre,

és az összejövetelen jó dolgokra voltál buzditva,

és azt is gondolom hogy nem mások példájából akarsz tanulni, hanem a Szentirásból, vagyis Istentöl.

És a Bibliában is láthatunk Istenfélö személyeket, akik nem mindig azt tették, ami helyes, de Isten nem vetette el öket azonnal, vagy egy büntetés, figyelmeztetés után, ujra hüségesek tudtak lenni.

Akkor azt kellene nézzük velük kapcsolatban, hogy mit tettek rosszul, vagy inkább a jó példájukra kellene figyeljünk, és arra, hogy ha rosszat tettek, annak meg voltak a következményei a megfelelö idöben!

És gondolom, azt is tudod, hogy "mindenki saját magárol fog számot adni az Istennek", a vének is, ha valamit nem csinálnak helyesen,

és te is számot fogsz adni azért, ha nem úgy imádod, ahogy azt töled elvárja!

Én tisztában vagyok azzal, hogy megfogok jelenni Isten ítélőszéke előtt, és számot fogok adni a tetteimről. És hidd el, a tetteimért vállalni fogom a felelősséget, és tiszteletben fogom tartani Jehova és Jézus mint bíró ítéletét, bármi legyen is az.

De az a szemléletmód nem állja meg a helyét, hogy várjunk arra, hogy Isten ítéletet szolgáltasson. Mert ha ez így van, akkor nem volna szükség felvigyázókra, akik megfelelő szellemi táplálékkal lássák el a nyájat, és megfelelő vezetésről gondoskodnak, miközben példaképei a nyájnak. Egy keresztény részéről, és főleg egy felvigyázó részéről, nem megengedett, hogy feketén dolgozzon, mint vállalkozó, ne adjon számlát stb., mert így már nem felel meg azoknak a követelményeknek, amelyek képessé teszik őt e szerep betöltésére és Krisztus mint főpásztor el is elvárja azt, hogy az alpásztorai megfeleljenek ezeknek a követelményeknek.

Ne felejtsük el hogy az említett és még sok tapasztalható helytelenség nem a tökéletlenségnek tudható be, hanem előre megfontolt szándéknak, amikor valaki szándékosan megszegi a bibliai alapelveket és Krisztus által adott parancsokat.

Az ilyen tettek ellen, éppen a felvigyázóknak kéne eljárni, a gyülekezet tísztántartása érdekébe, nem pedig példát mutatni a helytelenség cselekvésében. Gondolkodj el azon, vajon Krisztus is úgy gondolja, hogy mindenki azt csinálhat, amit akar a gyülekezetben, figyelmen kívül hagyva az Ő főpásztori utasításait? Ne engedjük félrevezetni magunkat! El kell döntenünk, hogy inkább Istennek engedelmeskedünk vagy embereknek. Aki átadta az életét Jehovának, nem érthet egyet azzal, amit Jehova elítél, gyűlölnünk kell a

rosszat.

Sajnos sok olyan esetről tudok, hogy számos biblia tanulmányozó azért hagyta abba a tanulást, mert látta, hogy a tanítója, pont az ellenkezőjét teszi annak, amit tanít. Vajon ez összhangban van azzal amit Jézus mondott, hogy világítótestekként kell működnünk?

Azt se felejtsük el, hogy a múltban Isten választott népénél, Izraelnél Jehova csak a végső esetben avatkozott be, és büntette meg népét, amikor a nép vezetői nem látták el azt a feladatot, hogy Isten törvénye szerint tanítsák a népet, sőt maguk is megszegték Isten törvényét. Mindannyiuk saját felelőssége az, hogy elnézzük a helytelenségeket, vagy gyűlöljük azt, mint Jehova. Nem mindegyikünk lelkiismerete egyforma, de ki kell nyilvánítani mindannyiunknak azt, hogy a tiszta imádat mellet foglalunk állást, vagy megalkuvók vagyunk és elnézzük a helytelenséget, netalán még támogatva is azt arra várva, hogy Isten majd a maga idejében igazságos ítéletet hoz? Kérdezzük meg magunktól, vajon Jehova mit vár el tőlünk?

Ha csak elolvasod a Jelenések könyvében Jézusnak a hét gyülekezethez intézett szavait, vajon az azt mutatja, hogy Jézus azt mondta nekik, hogy ne foglalkozzanak azzal, hogy mi történik a gyülekezetükben, majd amikor Ö eljön, igazságot szolgáltat? Nem, azt mondta, hogy igazítsák ki a helytelenségeket, mer egyébként amikor eljön, elmarasztaló ítéletben fognak részesülni.

Ma miként az első században, Jézus mint a gyülekezet feje, figyelemmel kíséri azt, hogy mik történnek a gyülekezetekben, és elvárja azt, hogy maguk a gyülekezetek az alpásztorok segítségével megtisztítsák a gyülekezetüket a helytelen cselekedetektől és gondolkodásmódtól.

Amikor valaki kiáll a gyülekezetben azért, hogy a helytelenség meglegyen szüntetve, és még őt támadják, és a helytelenségek tovább folytatódnak, nincs más lehetőség arra, hogy önszántából távozzon a gyülekezetből, kifejezve ezáltal, hogy nem ért egyet az ott folyó helytelenségekkel és nem kíván a részese lenni.

E témában a későbbiekben nem kívánok írni, mert azt hiszem világosan fogalmaztam.

Kedves 7/7-es!

En ma mar kuldtem neked egy levelet "privatba".

Most elolvasva a masodik beirasodat, szeretnem meg kiegesziteni egy par gondolattal.

Ahogy mar irtam neked, a gyulekezeteken belul "jar a rosta". Nem gondolod, hogy Isten azert hagyja egyenlore ezeket az egyeneket a tisztsegukben, mert celja van vele?

Bizonyara ismered a Biblia szavait, ahol arrol ir, hogy: "jaj a botrankozonak, de a bontrankoztatonak is".

Jehova Isten meg fogja tisztitani az ilyen gyulekezeteket. Lehet hogy nem azonnal, de mindenkepp megteszi. Amig ezek az egyenek a tisztsegukben vannak, azok, akiknek a hite nem szilard, ezek valoban megbotrankoznak az ilyen tetteken, es ahogy te is, elhagyjak a gyulekezetet. Erre irja a Biblia, hogy mind a ket felnek "jaj". Attol, aki megbotrankoztat masokat, szamon lesz kerve a megbotrankozo vere. Aki viszont megbotrankozott, eltavolodik Jehova Istentol, ezzel kizarva magat a kegyebol.

Isten mindenkinek "megfizet" a maga idejeben. Mi nem latjuk at azt, hogy Jehova Iste miert engedi egy ideig mukodni a gyulekezetekben az ilyen egyeneket. Ez a gyulekezet probaja. Kiallja-e, es kivarja-e, hogy Jehova Isten megtisztitsa a gyulekezetet.

Nezd meg az evtizedek soran, hany olyan szemely tunt el, aki "ven" volt, es ma mar sehol nincs. Mert Isten akkor cselekszik, amikor O jonak latja. De biztosak lehetunk benne, hogy cselekedni fog, es nem hagyja, hogy a nevere gyalazatot hozzanak.

De ne mi akarjunk rendet tenni. Varjuk ki a mindehato Isten iteletet, es azt, ahogyan majd elrendezi ezeket a dolgokat. Termeszetesen nehez kivarni Jehova Isten donteset. Mi mindent "azonnal" akarunk rendbetenni. De mint ahogy irtam, mi nem latjuk at Isten celjat. De bizzunk szilardan abban, hogy O tokeletesen rendbetesz mindent. Udv: Judit!

kedves 7-es!

Teljesen egyetértek az elöttem válaszolóval!

Feltennék egy önvizsgáló kérdést:

Amig a gyyülekezetbe jártál akkor ezek szerint emberek miatt jártál, és nem azért mert szereted Jehovát, szeretnéd azt tenni amit elvár töled, és mert hiszed, hogy meg fog jutalmazni egy örök élettel?