Hit gyülisek, válaszolnátok Igével alátámasztva pár kérdésemre? (Többi lent)

Kedves "nemrég megtért" testvérem!

Először is örülök, hogy megtértél, így ismeretlenül is. Nagyon nagy dolog ez. Isten adjon neked erőt és kegyelmet arra, hogy életed végéig rajta tudjál maradni a keskeny úton. Engedelmeddel elmondanám, hogy én hogy látom azokat a témákat, amiket felvetettél. Nem vagyok tévedhetetlen, így ha Isten meggyőz valaminek az ellenkezőjéről, akkor megváltoztatom az álláspontomat.

1. A gyülekezetben való helyfoglalással kapcsolatban Jézus az alábbiakat mondta:

"Ő pedig monda nékik az ő tanításában:

Őrizkedjetek az írástudóktól, akik örömest járnak hosszú köntösökben és szeretik a piacokon való köszöntéseket.

És a gyülekezetekben az előlüléseket, és a lakomákon a főhelyeket" (Márk 12:38-39)

Ha megnézed, itt Jézus elsősorban nem egy ülésrend szabályairól beszélt, hanem óva intett azoktól a "hívőktől", akik szeretik a számukra fenntartott előkelő helyeket a gyülekezetben. Ez szerintem ma is ugyanígy igaz. Tőlük "óvakodj"! ;)

"És egy példázatot monda a hivatalosoknak, mikor észre vevé, mimódon válogatják a fő helyeket; mondván nékik:

Mikor valaki lakodalomba hív, ne ülj a fő helyre; mert netalán náladnál nagyobb tiszteletben álló embert is hivott meg az,

És eljövén az, aki mind téged, mind azt meghívta, ezt mondja majd néked: Engedd ennek a helyet! És akkor szégyennel az utolsó helyre fogsz ülni. Hanem mikor meghívnak, menj el és ülj le az utolsó helyre; hogy mikor eljő az, aki téged meghívott, ezt mondja néked: Barátom ülj feljebb! Akkor néked dicsőséged lesz azok előtt, akik veled együtt ülnek. Mert mindenki, aki magát felmagasztalja, megaláztatik; és aki magát megalázza, felmagasztaltatik." (Lukács 14:7-11)

Itt konkrétan az az előzmény, hogy egy farizeus meghívta magához szombaton, és ott látta azt, amint a "hivatalosok válogatják a fő helyeket". Szerintem Jézus ma is pontosan ugyanezt látja és erről a véleménye sem változott meg. Számos gyülekezetben vezetőként az ember úgy tekint magára, mint aki valamiféle pozíciós ranglétrán valahol tart és ezt - többek között - onnan méri le, hogy a gyüliben hová ültetik. Ő már nem "közönséges gyülekezeti tag", hanem már valaki, aki X sorra van magától a Nagy Pásztortól. Ez egy hamis önértékelés és önkép. Hiszem, hogy Jézus az ilyen mentalitású és gondolkodású embereknek üzent azzal, hogy amikor majd visszajön, Ő egészen máshogy fogja megmérni és megítélni a "nagyságot", mint ahogy most emberek magukat ítélik. Éppen ezért egy bölcs és alázatos vezető jobban teszi, ha leghátulra ül, mint aki mindenkinek a szolgája, mert sokkal jobb, ha az Úr, az Ő eljövetelekor előrehívja, mintha hátra zavarja, mert más helyét foglalja el. Az alázatossággal, azzal hogy magadat senkinél nem tartod többre, sőt, igazából kevesebbre, rosszul sosem járhatsz, mert onnan csak felmagasztalódás jöhet, míg ha te magadat felmagasztalod, vagy engeded, hogy mások magasztaljanak fel, akkor könnyen megaláztatásban találhatod magad.

2. Ez a mondatod és megtapasztalásod, hogy "otthon betöltekeztem, mikor megbántam bűneimet, éreztem Isten jelenlétét" többet ér, mint bármilyen karizmatikus manifesztáció. Ez a lényeg. A Szent Szellem jelenlétével és munkájával kapcsolatosan hatalmas nagy káosz, szélsőség és temérdek hamisítvány van a pünkösdi és a karizmatikus felekezetek gyülekezeteiben. Két dolgot szeretnék nagy általánosságban a Szent Szellemmel kapcsolatban mondani. Az egyik és talán a legfontosabb, hogy a Szent Szellem, maga Isten, SZENT. Ha lehet mondani, ez a legfőbb jellemzője. Ő Szent. Ez nagyon is komoly dolog. Benne nincs semmi szentségtelen, közönséges, nevetséges, ízléstelen, illetlen, stb. Pál egyszer azt írta Timóteusnak:

"Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét." (2Timóteus 1:7)

Tehát Isten Szelleme nem csak hatalmas erő, szeretet, de bizony józanság is. Lehetetlen, hogy valaki Isten Szellemével betöltve ne lenne erős, szeretetteljes és józan. Lehetetlen, hogy valaki Isten Szellemével betöltve bármi olyat tudna mondani vagy produkálni, ami szentségtelen. Ennek tükrében érdemes megvizsgálni és megítélni (nem elítélni) minden "Szent Szellemtől vezetettnek" mondott megnyilvánulást.

A másik (számomra) nagyon lényeges dolog, hogy a Szent Szellem azt csinál, amit akar. Jobban mondva azt csinál, amire küldetett az Atya és a Fiú által. Őt nem lehet szabályozni, utasítani (pl. "töltsd be Szent Szellem!", stb), küldözgetni ide-oda, stb. A Szent Szellem hatalmasabb nálunk és nem a szolgánk. Ennek megfelelően nem köteles betartani a mindenkori teológiai szabályainkat sem. Mi a nyelveken szólás titka? Nem tudjuk, mert titok. Egyesek szólnak nyelveken, mások nem. Istent semmi sem kötelezi arra, hogy mindig mindenki nyelveken szóljon, mert Ő dönti el, hogy mikor mozdul, merre mozdul, hogyan mozdul. Ha valaki nyelveken szól, akkor biztosan betöltekezett Szent Szellemmel? Nem, egyáltalán nem. Ugyanúgy lehet hamis, ördögi nyelveken is szólni, meg lehet csak úgy halandzsázni és saját magunkat túráztatni, miközben a Szent Szellem egyáltalán nem tölt be minket. Ha valaki nem szól nyelveken, akkor biztosan nem töltekezett be Szent Szellemmel? Egyáltalán nem. Nem kizáró ok a mennyei nyelveken szólás hiánya, ha közben a Szent Szellem általi cselekedetek pedig nyilvánvalók. Az más kérdés, hogy azért az esetek döntő többségében az "élő vizek folyamai" nyelveken szólás formájában is megnyilvánulnak. A megnyilvánulás önmagában azonban semmire sem garancia. A Szent Szellem jelenlétének a jele sem a megnyilvánulás, hanem a Szent Szellem gyümölcseinek megtermése ("De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség. Az ilyenek ellen nincs törvény." Galata 5:22-23)

3. "azt tudom, hogy a gyülekezetből kell választani párt (Hitetlenekkel ne legyetek felemás igában), de mi a helyzet más Bibliai alapokon működő gyülekezetekkel, ha valaki onnan ismer meg valakit?"

Mi a helyzet azokkal a hitetlenekkel, akik gyülekezetbe járnak? :). Pál nem azt mondta, hogy a gyülekezetbe nem járókkal ne legyetek felemás igában, hanem hogy a "hitetlenekkel" és ez (sajnos) nagyon nagy különbség. Akárhonnan is jön az a "hívő", a lényeg, hogy valóban Jézus hűséges követője legyen, hogy Ő legyen az életében a legfontosabb és legelső helyen lévő személy (és például nem te). A házasságszerző nem társkereső, nem pásztor, nem gyülekezet, hanem maga Isten. Meg kell bíznod benne, hogy Ő elédhozza azt, akit el kell venned. Itt nem arról van szó, hogy te kedvedre "válogatsz" a jelöltekből, mint valami katalógusból. Ez a világ hozzáállása. Isten nem azt akarja, hogy mi kiválasszuk a számunkra ideális párt, hanem hogy tegyük le az életünket azért a testvérünkért, akit Isten arra választott ki, hogy szeressük és szolgáljuk egy életen át. A "szaporodjatok és sokasodjatok"-nak szerintem a hitedhez mérten kell engedelmeskedni. Nekem van (egyelőre) négy gyermekem és nem bántuk meg a feleségemmel, hogy engedelmeskedtünk Neki. Ennek a világnak a gyerekvállalással kapcsolatos gondolkodásmódja is teljesen torz és ördögi, ebből is ki kell törni. Erre tökéletes út, ha sok gyermeket vállalsz, akiket istenfélelemben felnevelsz. De persze mindenki azt tegye meg, amire hit adatott neki. Nem hiszem, hogy a gyerekszámra vonatkozóan lenne direkt parancsolata Jézusnak. ;). Ha azon kevesek közé tartozol, akinek olyan szolgálat adatott, aminek során nincs szüksége házastársra, akkor azt Isten világosan ki fogja neked jelenteni. Ha ezzel kapcsolatban kétségeid vannak, akkor jó az esélye annak, hogy ezt Isten nem neked találta ki. ;)

"Rémtörténeteket hallottam: hogy pásztorok beleszólnak a párválasztásba, ennek is az Igei alapja kéne." Sajnos én is hallottam, személyesen olyanoktól, akik a kárvallotjai voltak az ilyen jellegű manipulációnak és leuralásnak. A pásztoroknak ez nem dolguk, nem adatott nekik ilyen hatalom. A feleség/férj választás kérdése egyedül Istenen és rajtad (meg a leendő házastársadon múlik). Adott esetben lehet tanácsért fordulni olyan kipróbált és hiteles testvérhez, akiben megbízol, de e kérdésben is alapvetően Isten vezetésére és megerősítésére van szükség és nem szabad engedni, hogy az embernek az életébe direkt beavatkozzon egy másik fél. A pásztor meg foglalkozzon a saját házasságával! Gondolom a nászéjszakát sem akarják felügyelni, legalábbis remélem.

4. Néha megdöbbent az, hogy némely karizmatikus tanítók mennyire gyenge Jézus Krisztusban hisznek, vagy legalábbis mennyire nincs valós képük arról, hogy Ő milyen hatalmas. Démonok léteznek, van is velük sokszor konfliktus és harc, de egyáltalán nem érdemes velük többet foglalkozni, mint amennyi feltétlenül szükséges. A lényeg az, hogy le vannak győzve és Jézus Krisztus nevére kénytelenek térdet hajtani. Nem kell őket túlzottan se félni, se felmagasztalni. Jézus Krisztus nagysága az, ami hatalmas, dicsőséges és igazából félelmetes is. Még a félelemmel is csak Istennek tartozunk és nem a démonoknak. El tudod képzelni azt, hogy te, aki a leghatalmasabb Szent Szellem temploma vagy, bármilyen szinten is "befertőződsz" vagy "bedémonizálódsz" egy ruhától vagy egy ételtől? Ez nagyon babonás hit. Azt üzeni, hogy Jézus Krisztus vére és a Szent Szellem gyengék és a védelmüket, jelenlétüket simán megbontja holmi ruhadarab vagy étel. Ez babonás hitetlenség, semmi több, ami sátánt magasztalja fel, Istent meg lekicsinyíti. Nekünk efféle babonákra és félelmekre nincs szükségünk. Jézus Krisztus ezt mondja:

"És monda nékik: Ti is ennyire tudatlanok vagytok-é? Nem értitek-é, hogy ami kívülről megy az emberbe, semmi sem fertőztetheti meg őt?" (Márk 7:18)

A démonok ráadásul nem ruhán meg ételen keresztül "ugranak ránk", hanem főleg tudod mit csinálnak? A gondolatainkon és az érzelmeinken keresztül akarnak minket fogságban tartani és leuralni. Például olyan gondolatokkal és félelmekkel is, hogy "ne merjél turkálóba menni, mert rádugranak a démonok". Néha szükség van arra, hogy egy nálunk kipróbáltabb és idősebb testvér, akit Isten erre használ, imádkozzon, hogy kiszabaduljunk valami démoni kötelékből, de a valósi szabadulást minden esetben tudod mi hozza el? Amikor az Isten Igéjét fogadod el igazságnak az ördög hazugságával szemben. Ekkor az Isten beszédével nem egyező gondolatok és érzések és a mögöttük lévő démoni erők kénytelenek elmenekülni, mert már nem tudnak mibe kapaszkodni. Mi magunk vagyunk azok, akik a gondolatainkkal és a negatív hitünkel utat és fogódzót adunk démonoknak és mi magunk vagyunk aztán azok is, akik ezt elvehetjük tőlük Jézus Krisztusban való hit által.

Busójárásra miért akarsz elmenni? Nem azt mondom, hogy feltétlenül démoni támadásnak leszel kitéve (egyébként még akár az is lehet), de itt nem is ez a kérdés, hanem az, hogy mit vársz tőle? Hasznodra nem lesz, az biztos. A haszontalan dolgokkal meg egy hívő ember inkább ne töltse az erre a földi pályafutására kapott drága idejét, nem? Ha csak a "látvány" érdekel, akkor jó ha tudod, hogy ez a látvány Istennek nem kedves. Eszerint érdemes megválasztani, hogy mész e, vagy sem. Szabad emberként hozz hited szerinti döntést, ez a lényeg! ;)

5.

"Tized: Újszövetség idejére mi az Igei alapja?"

Röviden: nincs ilyen igei alapja az Újszövetségben.

Hosszabban: Engedj meg némi háttérinformációt! Az Ószövetségben Isten a Törvényben elrendelte, hogy a 12 törzsből egy, a Lévi törzse a többi törzzsel ellentétben nem kaphat örökségül földet, mert az "Úr az ő öröksége". Lévi törzsét választotta ki, hogy (a szövetség fennállásának idejéig) a szent sátor körül végezzék naponként a szolgálatukat és ez legyen az egész törzs "teljes idejű szolgálata". Ennek megfelelően nekik nem is maradt volna idejük földművelésre, állattenyésztésre, kereskedésre, stb. Mivel Isten jó és gondoskodó Isten, úgy rendelte, hogy a többi törzs a tizedet, azaz a vagyonuk (nem csak pénzük, de állataik, terményük, ingóságaik) egy tized részét szolgáltassa be az Úr tárházaiba, hogy a Lévi törzse EBBŐL ÉLJEN. Az élő Istennek, aki alkotta a mindenséget és abban minden az Övé, semmi szüksége egyetlen petákra sem tőlünk, mert "nem szenved hiányt semmiből". A Törvényben a tized engedelmes beszolgáltatása esetén Isten áldásokat helyezett kilátásba, annak visszatartása esetén átkokat. Vajon Isten ezt azért tette, mert nem szerette, ha nem fizetnek NEKI tizedet és kvázi anyagilag megkárosítják, vagy azért, mert féltőn szerette Lévi törzsét és gyűlölte azt, ha az Úr háza körüli munkájáért a munkás nem kapja meg a méltó bérét és esetleg nélkülöznie is kell? Szerintem főleg az utóbbi. Az Ószövetségben ki volt az, akire vonatkozott a Törvény és azon belül a tizedfizetés parancsolata? A körülmetélkedett izraeli vagy prozelita. Senki más. Ez tehát a tized fizetés, annak áldásainak és átkainak törvényi eredete. A Törvény előtt volt, aki fizetett tizedet Istennek? Igen. Ábrahám és Izsák is megtették ezt. Volt bármilyen törvény, ami ezt szabályozta a számukra, vagy bármilyen ígéret, ami áldással kecsegtetett volna? Nem tudunk róla. Ezt ők egy egyedi, hitbéli indíttatásból tették, nem törvény vagy parancsolat alapján. Ez az Isten és az ő közös dolguk volt, nem egy örök érvényű szabály.

Az Újszövetség az Ószövetséghez képest egy sokkal magasabb rendű szövetség. Az Ószövetség az újnak csupán előképe, de a tökéletes szövetség Jézus Krisztusban jött el. Az Újszövetségben nincs lévita papság, nincs földi, emberek által épített szent sátor, ennek megfelelően az ószövetségi értelemben vett teljes idejű, szent sátor körülötti szolgálat sincs. Egyetlen papság van: a Melkisédek rendje szerinti papság (lásd: Zsidók 7:21). Ennek a papságnak mindazok a tagjai, akik újjászülettek és Jézus Krisztust követik. A melkisédeki papságra nem vonatkozik a mózesi Törvény, hanem egy új törvényben járnak, ami a "szívük hústáblájára van" felírva, ezt pedig sok módon hívja az Újszövetség, például: a hit törvénye (Róma 3:27), Jézus Krisztusban való élet szellemének törvénye (Róma 8:2), szabadság törvénye (Jakab 2:12). Javaslom, hogy ezzel kapcsolatban olvasd el a teljes Zsidókhoz írt levél 7. fejezetét (persze az egész levéllel még jobban jársz)! Melkisédek nem hogy nem fizetett tizedet, de Ő volt az, aki tizedet VETT Ábrahámtól. Az újjászületett keresztény embert tehát nem terheli a tizedfizetés ószövetségi törvénye. Nem lesz átkozott, ha nem fizeti és nem lesz áldottabb, ha fizeti, egyszerűen azért, mert ezek az ószövetségi ígéretek nem rá vonatkoznak.

A keresztény ember adó ember kell legyen. Nem lehet zsugori, pénzéhes, nem fordíthatja el a fejét, ha szükséget lát. Amilyen van, meg kell osztania azokkal, akikkel Isten akarja, hogy megossza. Az adás egy bibliai alapelv, egy krisztusi jellemvonás. Ez azonban csak és kizárólag szabad akaratból, hit által történhet, ellenkező esetben haszontalan. Isten azt akarja, hogy a "szükségre" adjunk és ne csak azért, hogy cserébe "áldottak" legyünk, hanem hogy olyan szívű emberek legyünk, mint a Krisztus, aki megindul a nyomorúságon és a szükségen. Ez ilyen egyszerű. Ne azért adj, hogy utána kapj is, mert ez nem helyes motiváció! Nem keverhetjük össze az Ószövetséget az Újszövetséggel és egy keresztény gyülekezetben nem lehet azt prédikálni, hogy "áldott leszel, ha tizedet fizetsz". MINDEN ÁLDOTTSÁGUNK JÉZUS KRISZTUS KERESZTHALÁLÁBÓL SZÁRMAZIK. Aki Jézus Krisztust és az Ő áldozatát elfogadta, már áldott. Ehhez nem lehet és nem is kell semmit hozzátenni. Senki nem lehet áldottabb a másiknál az által, hogy a pénzéből ad, ellenkező esetben Jézus Krisztus megváltása nem lenne teljes, ami pedig elfogadhatatlan feltételezés.

Ma sok gyülekezetben nagyon fontos tényező az anyagi háttér és sajnos nagyon sokszor élnek vissza Isten Igéjével és zavarják össze a híveket azzal, hogy az ószövetségi áldások idézgetésével kiprédikálják az anyagiakat az emberek zsebéből, főként a saját céljaik és szükségeik (igényeik) betöltésére. Arra buzdítják az embert, hogy adjon és bízzon az Isten természetfeletti gondoskodásában, miközben ők maguk teljesen nyilvánvalóan nem bízzák rá magukat erre a gondoskodásra, hiszen hétről hétre emberektől várják az anyagi támogatást. Ez az Isten beszédével való visszaélés és összességében csalás. Senkinek semmi köze hozzá, hogy te mikor, kinek, mennyit és miből adsz. Ez csak Isten és a te dolgod. Arra adj, amire Isten vezet, annyit, amennyit hit által tudsz jó kedvvel adni és ne hidd azt, hogy azzal az "adás" le van tudva, hogy hetente dobsz valamit egy körbejáró kosárba, amit az orrod alá dugnak dicsőítés közben, és amiről azt sem tudod, hogy kik mire fogják felhasználni! Ne hagyd magad megfélemlíteni az anyagiakkal kapcsolatban sem. Nem leszel áldottabb, ha bedobod a tizedet a kosárba és nem leszel átkozott, ha ezt nem teszed. Isten szeret téged és nincs szüksége a pénzedre. Ő a szívedet akarja átformálni olyanná, amilyen az Ő szeretett Fiának a szíve. Például olyanná, hogy kattanj le az anyagi javak után való kajtatásról és lásd meg, hogy a "moly és a rozsda megemészti" a földi javakat, így nincs értelme túl sok időt vesztegetni rájuk. Sokszor hallottam már különböző emberek szájából, hogy "az evangéliumhoz pénz kell". Ha ez így lenne, akkor elég nagy bajban lennénk. ;)

6. Azért engedj meg egy pár igei választ is:

"Én is mondom néktek, szerezzetek magatoknak barátokat a hamis mammonból, hogy mikor meghaltok, befogadjanak benneteket az örök hajlékokba." (Lukács 16:9)

"Hallottátok, hogy megmondatott: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet. Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik háborgatnak és kergetnek titeket. Hogy legyetek a ti mennyei Atyátoknak fiai, aki felhozza az ő napját mind a gonoszokra, mind a jókra, és esőt ád mind az igazaknak, mind a hamisaknak. Mert ha azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, micsoda jutalmát veszitek? Avagy a vámszedők is nem ugyanazt cselekeszik-é? És ha csak a ti atyátokfiait köszöntitek, mit cselekesztek másoknál többet? Nemde a vámszedők is nem azonképpen cselekesznek-é? Legyetek azért ti tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes." (Máté 5:43-48)

"Eljött az embernek Fia, aki eszik és iszik, és ezt mondjátok: Ímé a falánk és borivó ember, a vámszedők és bűnösök barátja." (Lukács 7:34)

"És lőn, amikor ő ennek házában asztalhoz üle, a vámszedők és bűnösök is sokan odaülnek vala Jézussal és az ő tanítványaival; mert sokan valának, és követék őt. És amikor látták az írástudók és a farizeusok, hogy együtt eszik a vámszedőkkel és bűnösökkel, mondának az ő tanítványainak: Mi dolog, hogy a vámszedőkkel és a bűnösökkel eszik és iszik? És amikor ezt hallja vala Jézus, monda nékik: Nem az egészségeseknek van szükségök orvosra, hanem a betegeknek, nem azért jöttem, hogy igazakat, hanem hogy bűnösöket hívjak megtérésre." (Márk 2:15-17)

Nagyon fontos, hogy te, mint a világosság fia a világban minél több és jobb barátságban legyél azokkal az emberekkel, akik még nem ismerik Jézust. Ez persze sokszor nem fog sikerülni, mert a hitedért gyűlölni, gúnyolni és üldözni is fognak, de ettől nem kell félni. Ezt Jézus előre megígérte. Valakinek el kell vezetnie az ismerőseidet és barátaidat Jézushoz és általában közülük csak nagyon kevesen jönnek el megnézni, hogy mi van egy gyülekezetben. A legtöbbjükhöz neked kell elmenned és neked kell velük tartanod a kapcsolatot vagy imádkozni értük. Ez jó viszony, vagy közeli barátság nélkül nemigen működik. Persze van olyan eset és olyan időszak, amikor a frissen megtért embernek el kell hagynia egy-egy zűrösebb társaságot, barátikört, mert az ottaniak lehúzzák és megpróbálják eltéríteni a keskeny ösvényről. Amennyiben az ember még gyenge a hitében és ilyen megingásai vannak, azt a társaságot valóban bölcsebb otthagyni (legalább egy időre) és inkább testvérekkel mozogni. Viszont, amikor már az ember megerősödött Isten ismeretével és hittel, akkor adott esetben akár vissza is kell menni a régi társaságba és (immár új alapokon) igyekezni kell kialakítani a jó kapcsolatot, hogy a sötétségben élők világosságot lássanak.

7. Ha voltak korábban alkoholproblémáid, akkor amíg Isten teljesen meg nem szabadít ebből, véleményem szerint a nulltolerancia a legcélravezetőbb. Én például így voltam vele. A világban masszívan alkoholizáltam, megtértem, abbahagytam a piát és nem ittam egy kortyot sem. Nem esett nehezemre, nem hiányzott, sőt határozottan élveztem, hogy tiszta az értelmem és nem vagyok tompa, fásult, másnapos sosem. Öt év elteltével az Úr szólt, hogy most már szabad vagyok, és (nyilván mértékkel) ihatok, mert már nincs felettem hatalma. Azóta egy üveg finom (és jó minőségű) bort adott esetben megiszom a kedves testvéreimmel és barátaimmal, ha összetalálkozunk, de sosem vagyok részeg. Nem szeretem azt az állapotot.

Szerintem egy gyüli "politikai véleménye" az kell, hogy legyen, hogy egy királyságra szavaznak, aminek a teljhatalmú uralkodója Jézus Krisztus. Ennek a királyságnak végül minden politikai párt és földi királyság behódol. A kereszténység nem csak spirituális út, de valójában politikai mozgalom is, csak az eszközei nem testiek és nem földiek. Nem propagandára, pénzre és média felületre van szüksége, hanem odaszánt életekre, imára, hit általi beszédre és cselekedetekre. Adott esetben lehetnek olyan politikai pártok, aminek bizonyos programpontjai összeegyeztethetők Isten tervével, de nincs olyan párt, aminek pontosan azok lennének a céljai. Én abban hiszek, hogy Isten által elhívott politikai vezetőket (hovatartozásuktól függetlenül) és politikai célokat adott esetben lehet és kell támogatni, de nincs olyan párt és ideológia, ami mögé direktben be kéne állni, mert ezügyben már elköteleztük magunkat az urak Ura és királyok Királya mellett, akit nem fogunk lecserélni senki halandó emberre vagy emberi szervezetre.

Ami a világi film, zene, hobbik, viccek kérdéskörét illeti: ezekben is aszerint kell meghozni a döntéseket, hogy Isten mire vezet minket. Nem hiszek abban, hogy az úgynevezett világi alkotásokat kategorikusan ki kell zárnunk az életünkből és csak valamiféle belső, szektás kultúrát vehetünk magunkhoz szigorú szabályozás mellett, de abban sem hiszek, hogy minden mehet és nem kell különbséget tenni. Sok művészeti alkotásnak vannak kimondottan istentelen üzenetei, ezekkel kapcsolatban szerintem nem kell túl sokat gondolkodni: egyetlen percet sem érdemes velük eltölteni, mert Istent ezek gyalázzák, mi pedig szeretjük Istent. Vannak olyan dolgok, amik kimondottan ugyan nem istenkáromlók vagy szentségtelenek, de a velük eltöltött idő hiábavalóság, így azoktól inkább amiatt érdemes tartózkodni, hogy ne rabolják el a drága időt a valóban fontos, Isten szerinti dolgoktól (pl. internetezés). Vannak olyan alkotások, amik kimondottan szórakoztatók, felemelők, elgondolkoztatók és sokuk bár nem kimondottan keresztény indíttatású, mégis lehetőséget ad arra, hogy rajta keresztül Isten dicsőségét szemléld. Egy tehetséges és kreatív zenész fantasztikus előadását látva én például mindig tudok Istennek hálát adni, hogy micsoda bőkezűséggel adott a maga végtelen zeneiségéből annak az adott embernek. Jó ezt tapasztalni.

És persze van egy csomó "keresztény" alkotás is, ami hiába jószándékú, jó üzenetű, de valójában megvalósításában és minőségében meglehetősen gyenge. Ezzel bár az ember elnéző és megengedő, mivel "családi ügy", de azért senki sem kényszerítheti arra, hogy végigszenvedje, ha egyszer élvezhetetlen, vagy középszerű. Fontosnak tartom, bár nem elsődlegesnek, hogy olyan Istentől ihletett tehetséges keresztények álljanak fel, akik olyan minőségű és üzenetű alkotásokkal jönnek elő, amik nem hogy hozzák a világi minőségi elvárások szintjét, de azt meg is haladják, mégpedig Isten dicsőségére. Véleményem szerint ebből egyelőre elég kevés jó példa van. Ez persze ízlés dolga is.

Egy szó mint száz: keresztényként szabadságra vagyunk elhívva. Ahogy Pál mondta: "Minden szabad nékem, de nem minden használ; minden szabad nékem, de nem minden épít." (1 korinthus 10:23)

Köszönöm, hogy végigolvastad! Áldott légy!