Igaz, hogy a Hitgyüliseknél szelleműzés folyik, és rázkódnak meg vergődnek, amit a tv-ben nem adnak le?

# 9/10-es válaszoló:

Ehhez nem kell szakértőnek lenni,hanem jó emberismerettel kell rendelkezni,hallgatni a megérzéseidre,és a józan paraszti eszedre.Ha megnézed a linkelt videót,és láttál már jó néhány vidám vasárnapot,Németh Sándort folyamatosan beszélni,és neked nem esik le,hogy itt valami nem stimmel,akkor igen naiv ember lehetsz.

Szerintem pedig azok az emberek tudnak jóízűen gúnyolódni azon az emberen, aki a villanyvezeték végén rángatózik, akiket még soha nem rázott meg az áram, és nem ismerik tapasztalatból. Ugyanennyire hiteltelenek azok is, akik kritizálják azokat, akiket megérint Isten ereje, és nem ugyanazon a nyárspolgári módon viselkednek, mint ahogyan az egyes felekezetekben szokás. Figyelmesen olvasva a Bibliát, ahol Isten ereje jelen volt, ott nem viselkedtek az emberek azon a nyárspolgári módon, amit egyesek normálisnak tartanak. Vagyis nem a modoros, mértéktartó, szürke viselkedés a biblikus.

Szerintem illik ide egy korábbi gondolatsorom, ami nem ide lett eredetileg szánva:

"Lehetnek-e keresztény, vagyis újjászületett, Szent Szellemmel betöltekezett emberekben démonok?

Mindjárt az elején leszögezem, hogy a kérdésnek kizárólag olyan emberek között van értelme, akik hisznek Jézus Krisztusban, a Bibliában, lehetőleg újjászülettek és betöltekeztek Szent Szellemmel. Azt kell mondanom, hogy egyesek véleménye nem hitelesebb annál, mint amikor mondjuk két kamasz fiú azon értekezik, hogy indokolt-e a No-Spa szedése menstruációs görcsök esetén. Vagy ha két vak ember azon vitatkozna, hogy a piros meleg vagy hideg színnek minősíthető-e.

Mert aki nem hisz Istenben, vagy a Bibliában, az a hitetlenségével már el is mondta a véleményét, de miért is üti bele az orrát egy hit-elvi kérdésbe, aminek az ő kis világában nincs is értelme?

A Biblia sok dolgot nem mond ki egyértelműen. Azért nem, mert az Új Szövetség a Szellem szövetsége, amikor Isten nem kőtáblákra, avagy papírra írja le az Ő törvényét, hanem az ember szívébe. Nem mondja azt a Biblia, hogy ha valaki újjá akar születni, az hallgassa meg az igehirdetést, menjen utána előre, mondjon el egy imát, majd ezután a gyülekezet elöljárói imádkozzanak értük. Nem mondja a Biblia hogy ezután járjanak keresztség előkészítő tanfolyamra. Nem mondja a Biblia, hogy tételesen vallják meg a bűneiket egy megbíztható ember előtt. Nem mondja a Biblia, hogy minden egyes hívő köteles a jövedelmének a tíz százalékát odaadni a gyülekezet költségeire, és ezen felül többször, akár minden lehetséges alkalommal adakozni. Nem mondja a Biblia, hogy minden megtért ember köteles betöltekezni Szent Szellemmel. Nem mondja a Biblia, hogy a nyelveken szólás ideje nem járt le. Nem mondja ki egyértelműen a Biblia, hogy a jelek és csodák ideje nem járt le. Nem mondja ki a Biblia, hogy a hit ma is működik és meg lehet gyógyulni a betegségekből. És hát igen, a Biblia azt sem mondja ki, hogy egy keresztény emberben lehetnek démonok. De mindezeknek az ellenkezőjét sem állítja.

Vannak emberek, akik bármivel kapcsolatban képesek felhozni azt a kifogást, hogy a Biblia nem teszi egyértelművé. De Jézus egyértelműen azt mondja a Bibliában, hogy ha megteszitek azt, amit parancsoltak nektek, akkor ezt mondjátok: hitvány szolgák vagyunk, mert amit kötelesek voltunk, amit muszáj volt, ami alól nem találtunk kibúvót, azt cselekedtük. Azt is mondja a Biblia, hogy vannak emberek, akik mindenkor a Szent Szellem ellen igyekeznek. Kedvenc eszközük a Biblia, amit elcsűrnek csavarnak a saját vesztükre. Sajnos, azonban másokat, akár tömegeket is magukkal rántanak.

Amikor felmerült a körülmetélkedés kérdése és ennek folyománya, vagyis a Törvény megtartása, azt határozták az apostolok, hogy semmi egyéb törvényt nem vetnek a pogányságból megtértek hátára, csak azt, hogy tartózkodjanak a paráznaságtól, a bálványoknak áldozott fertelmességektől, a fúlva holt állattól és a vértől. Ezt több soron is kimondja és megerősíti a Biblia. Mégis vannak felekezetek, ahol "szabadok" a vér megevésére.

Persze, senki nem gondolja azt, hogy az új szövetség abból áll, hogy ezeket megtartjuk, és minden mást szabad. De vannak utalások a Bibliában arra, hogy Istennek van olyan mondanivalója az ember számára, ami nincs egyértelműen leírva a Bibliában. Ugyanakkor az is egyértelmű, hogy Istennek csak olyan mondanivalója van,amit a Biblia is megerősít és soha nem mond ellene. Az viszont előfordulhat - elő is fordul -, hogy Isten interpretációja ellentmond a mi hagyományainknak, nézeteinknek. Ez nem baj, amíg az ember kész arra, hogy Isten akaratának megfelelően korrigálja magát.

Ha az ember újjászületett, akkor a szellemének élő kapcsolata van Istennel. Innentől kezdve megvan a lehetősége, hogy megismerje Istent, ezzel együtt arra is, hogy megismerje Isten véleményét. Ha az ember közösségben van a Szent Szellemmel, akkor Ő, a Szellem tanítja, amikor Bibliát olvas, amikor imádkozik, amikor hallgatja a prédikációt. János mondja, hogy nektek kenetetek van a Szenttől, és mindent tudtok. De ez nem jelenti azt, hogy egy keresztény ember nem tévedhet. Azt jelenti, hogy ha valaki kész megalázni magát Isten előtt, és Tőle várni a választ, még a legnyílvánvalóbbnak tűnő kérdésben is, akkor megismerheti Isten véleményét minden kérdésben.

Sok ember, amikor megnyilatkozik olyan kérdésekben, hogy lehetnek-e démonok egy keresztényben, akkor vagy a felekezetük véleményét, vagy a saját véleményüket mondják el. Érdekelne, hogy hányan vannak közöttük, akik valóban szembe mertek nézni ezzel a kérdéssel, és meg merték kérdezni Istentől, hogy Neki van-e véleménye erről.

Amikor a gibeoniták azt hazudták Józsuénak, hogy messzi-messzi földről jöttek szövetséget kötni Izraellel, akkor mivel egyértelmű volt számukra, hogy igazat mondanak, hiszen mióta elindultak megpenészedett a kenyerük és a ruháik is lerongyolódtak, szövetséget kötöttek velük anélkül, hogy megkérdezték volna Istent. Ám, amikor kiderült a gibeoniták hazugsága, már nem lehetett semmissé tenni a szövetséget. Amikor több száz év múlva Saul megölette a gibeonitákat, az az ő egész rokonságának az életébe került.

A Biblia beszél arról, hogy hívő újjászületett emberek lehetnek közösségben démonokkal. Kimondja, hogy a hívők adhatnak helyet a Diabolosznak. Arról is beszél, hogy nem test és vér ellen van tusakodásunk, hanem sötét, gonosz szellemi lények ellen. De nyitva hagy bizonyos kérdéseket. Azon újjászületett hívők esetében, akik démonokkal vannak közösségben, elképzelhető-e , hogy a démon kívül marad? Azok a hívők, akik helyet adnak a Diabolosznak, vajon meg tudják-e őrizni a szabadságukat? Egyáltalán rendelkeznek-e szabadsággal mondjuk a dohányzás, a kábítószerek, vagy a pornográfia foglyai, vagy akár az irigység, a pletykálkodás, a rosszhiszeműség vagy a büszkeség foglyai?Mi történik azokkal, akik hívő létükre nem tusakodnak azokkal a szelemi lényekkel, akikről Pál beszél? Mitől futna el az Ördög, ha mi nem állunk ellene? Amikor azt mondja a Biblia, hogy vessétek ki a gonoszt magatok közül, ez vajon csupán a bűnre értendő, vagy van ennek valami mélyebb értelme is? Amikor Jézus felszólította a tanítványokat, hogy démonokat űzzenek, amikor azt mondta, hogy akik Őbenne hisznek, azokat jelek fogják követni, többek között az, hogy démonokat űznek, akkor ezt hogyan kell elképzelni? Vajon hitetlen emberekből kell démonokat űzni? Vajon Jézus olyanokból űzte ki a démonokat, akik a szövetségi kapcsolaton kívül voltak? Nem a fiak kenyerének nevezte a szabadítást? Ha pedig automatikusan kimennek a démonok az újjászületés során, akkor miért kellene kiűzni azokat?

Nem azt mondja a Biblia az ApCsel 8-ban, hogy Simon úgy csinált, mintha hinne, hanem azt mondja, hogy Simon maga is hitt, és megkeresztelkedvén Fileppel tartott. Mégis azt mondta neki Péter, hogy te a keserűséges méregnek és az álnokságnak a kötelékében leledzel. Milyen módon kell értelmezni ezt a köteléket, hiszen akiket a Fiú megszabadít, azok valóságosan szabadok? Mikor mentek ki a démonok az emberekből Szamariában: megtérés előtt, vagy után? Amikor - ahogy egyes felekezetek tanítják - az újjászületés során az emberek automatikusan megszabadulnak a gonosz szellemektől, akkor miért nem követi ezt soha semmiféle megnyilvánulás, például, hogy hangos kiáltással mennek ki, ahogy meg van írva a Bibliában, és még inkább, miért maradnak egyesek a bűn rabjai, ha egyszer a Biblia egyértelműen kijelenti a hívőkről, hogy ti nem vagytok a bűn uralma alatt? Akkor minek-kinek az uralma alatt van az a hívő, aki bűnt cselekszik, különösen, ha mindig megbánja és kész elfordulni attól? Miért követelne Isten több hitet tőlünk immár kétezer év távlatából egy materialista világban, mint az apostolok idejében?

Mielőtt az ember elsietné a válaszokat ezekre a kérdésekre, jól teszi, ha odaáll Jézus elé, és megkérdezi Őt. Pál szerint a Szent Szellem olyan dolgokat jelentett ki nekünk, vagyis hívőknek, amiket szem nem látott, fül nem hallott és embernek szíve meg nem gondolt. De semmi nem támasztja alá azt a vélekedést, hogy ez lezárult akkor, amikor a Biblia elkészült, utána pedig lehúzta a rolót a Szent Szellem. Jézus mondja, hogy a Szent Szellem elvezet minden igazságra, a bekövetkezendőket megjelenti nektek. Aki kíváncsi Isten véleményére, az kérdezze Őt! Isten nem háborodik fel, ha korlátolt létünkre kérdéseink vannak. Hinnünk Istenben kell és az Ő beszédében, nem pedig a saját véleményünkben, vagy a felekezetünk nézeteiben. Nem is intelligens dolog, ha mások véleményére hagyatkozunk."

@Asperrimus

A Szentlélek munkája nem a rángatózásban és a földön való fetrengésben nyilvánul meg. Ez csak egy neoprotestáns eszme = újkor találmánya, amely a történelmi kereszténységre nem volt jellemző. Ám annál inkább kapcsolatba hozható a 19-20. századi spirituális-okkult mozgalmakkal, amelyek szinéntén egyfajta élmény vallást kínálnak a követőiknek, ugyancsak spirituális jelenségekre alapozva a nézeteiket.

" Mikor pedig kijöttek a papok a szenthelyből: köd tölté be az Úrnak házát, Úgy, hogy meg sem állhattak a papok az ő szolgálatjokban a köd miatt; mert az Úr dicsősége töltötte vala be az Úrnak házát." (1Kir 8,10-11)

Vajon mi történt, amikor a papok nem állhattak meg a köd miatt? Fiatal koromban előfordult egyszer, hogy úgy bepálinkáztam, hogy nem állhattam meg a lábaimon és még azt is lerántottam a földre, aki megpróbált segíteni abban, hogy megállhassak a lábaimon. Szerintem, aki nem állhat meg a lábain, az vagy leül, vagy elesik, ha az állás képességét meglepetésszerűen veszti el.

"És emberi szót hallék az Ulai közén; kiálta pedig és monda: Gábriel, értesd meg azzal a látást! És oda jöve, ahol én állék, és amint jöve, megrettenék és orcámra esém, és monda nékem: Értsd meg, embernek fia! mert az utolsó időre szól ez a látomás. És mikor szóla velem, ájultan esém orcámmal a földre; de megillete engem és helyemre állíta;" (Dán 8,16-18)

Mi történt, amikor Gábriel megszólította Dánielt? Kiment belőle minden erő, és úgy rogyott le a földre, mintha meghalt volna.

"És meggyógyíta sokakat, akik különféle betegségekben sínlődnek vala; és sok ördögöt kiűze, és nem hagyja vala szólni az ördögöket, mivelhogy őt ismerék." (Mk 1,34)

Innen tudhatjuk, hogy a démonok nem szellemben kommunikáltak Jézussal, hanem annak az embernek a hangját használták, akiben benne voltak. Ha csak szellemi síkon beszéltek volna, akkor Jézusnak nem kellett volna megakadályoznia őket a beszédben ahhoz, hogy nehogy Őt kijelentsék. De ha a démon az ember által szólt, akkor hogyan kell elképzelni ezt:

"A tisztátalan lelkek is, mikor meglátták vala őt, leborulának előtte, és kiáltának, mondván: Te vagy az Istennek a Fia. Ő pedig erősen fenyegeti vala őket, hogy őt ki ne jelentsék." (Mk 3,11-12)

Számomra teljesen nyilvánvaló, hogy azok az emberek, akikben a démonok voltak Jézus lábaihoz estek, és elkezdtek sikoltozni, ezért Jézusnak el kellett őket hallgattatni, hogy nehogy kijelentsék Róla, hogy ki Ő. Egyébként, ha ezeket a bibliai leírásokat elolvassuk, akkor könnyen belátható, hogy ezek az emberek egyáltalán nem viselkedtek konszolidáltan, és jézust ez egyáltalán nem zavarta. Őt sokkal jobban zavarta a gonosz szellemek jelenléte az emberekben, mint az, hogy betartják-e ezek az emberek a helyénvaló viselkedés szabályait, amikor a démon ide-oda rángatta őket és a hangjukat felhasználva jajveszékeltek.

"Vala pedig azok zsinagógájában egy ember, akiben tisztátalan lélek volt, és felkiálta, És monda: Ah! mi dolgunk van nékünk veled, Názáreti Jézus? Azért jöttél-é, hogy elveszíts minket? Tudom, hogy ki vagy te: az Istennek Szentje. És megdorgálá őt Jézus, mondván: Némulj meg, és menj ki belőle. És a tisztátalan lélek megszaggatá őt, és fenszóval kiáltva, kiméne belőle." (Mk 1,23-26)

Az "ah", nem egy mértéktartó indulatszó, hanem inkább hangutánzó szó, ami pontosabb lenne így: "Aaaaaaaaaaaaaaaaah!!!!!!! mi dolgunk van veleeed, Nááááázáreti Jézuuuuuuuuuuuuuuuuuuuus?" A démonok halálosan félnek Isten Szellemének a jelenlétében, és különösen akkor tudnak nagy ribilliót okozni, ha felolvassák nekik például a Jelenések 20,14-et, hogy "A pokol pedig és a halál vettetének a tűznek tavába. Ez a második halál, a tűznek tava" , és emlékeztetik őket arra, hogy ezt az eseményt meg fogja előzni az ő személyes ítéletük. Egyébként, hogy kell elképzelni szerinted, hogy a tisztátalan szellem megszaggatta őt, és nagy hangon kiáltva kiment?

"Jézus pedig mikor látta vala, hogy a sokaság még inkább összetódul, megdorgálá a tisztátalan lelket, mondván néki: Te néma és siket lélek, én parancsolom néked, menj ki belőle, és többé belé ne menj! És kiáltás és erős szaggatás között kiméne; az pedig olyan lőn, mint egy halott, annyira, hogy sokan azt mondják vala, hogy meghalt. Jézus pedig megfogván kezét, fölemelé; és az fölkele." (Mk 9,25-27)

A démon itt is erős szaggatás és hangos kiáltás közben ment ki.

"Mikor azért azt mondá nékik, hogy: Én vagyok; hátra vonulának és földre esének." (Jn 18,6)

Mi is történt ebben az esetben? Amikor Jézus azt mondta, hogy "Én vagyok!", akkor a katonákat eltalálta Isten ereje, elkezdtek hátrafelé menni, hogy visszanyerjék az egyensúlyukat, de ez az erő mindig jobban tolta őket hátrafelé, mint amit kompenzálni tudtak volna, és ezért végül a földön kötöttek ki. Az összes.

"Mikor pedig láttam őt, leesém az ő lábaihoz, mint egy holt. És reám veté az ő jobbkezét, mondván nékem: Ne félj; én vagyok az Első és az Utolsó, És az Élő; pedig halott valék, és ímé élek örökkön örökké Ámen, és nálam vannak a pokolnak és a halálnak kulcsai." (Jel 1,17-18)

Itt ugyanaz történt, mint amikor Gábriel megszólította Dánielt, azzal a különbséggel, hogy itt maga a megdicsőült Jézus szólt Jánoshoz. Vagyis egyáltalán nem idegen a Bibliától az, ha az emberek elesnek Isten jelenlétében. Már ahol tényleg jelen van. Meglátásom szerint ma Jézust simán leokkultistáznátok, ha szemtanúi lennétek azoknak a történeteknek, amelyekről a Biblia beszámol. Nincs meg bennetek a képesség, ami által felismernétek Őt, vagyis ha most lenne Jézus kárhoztatása, a tömeggel együtt ti is azt kiabálnátok, hogy "Feszítsd meg!"

@Asperrimus

A démonűzéssel kapcsolatban nincs bizonyíték arra, hogy valóban démonokat űznének ki, már csak abból fakadóan sem, mert akinél a Szentlélek egyik lelki ajándéka ilyen szinten megnyilvánul, az azt jelentené, hogy magasabban fölötte áll a többi keresztény jellemének, ami azért is nem igaz, mert a HGY-sek, sem jobbak, mint például a reformátusok. Az meg külön érdekes, hogy a démonok csak a pünkösdi keresztényeket szállják többségében meg. Nálatok szinte mindig van ördögűzés, de pl a katolikusoknál vagy a reformátusoknál sosincs, előbbiről csak elvétve lehet hallani. Nagyon érdekes, hogy a démonok pont a HGY tagjait szúrták tehát ki maguknak tömegesen ;-)

A dánieli ige és a Jelenések könyve pedig azért nem stimmel, mert egyrészt a próféták nem kaptak sem epilepsziás rohamot, sem rögöhőgörcsöt, [ellenben a pogányok igen] és nem is fetrengtek a földön magukból kivetkőzve ;-) Egyszerűen megrémültek, és elgyengültek aminek következtében összeestek, mégpedig azért, mert a bűnös embernek a közvetlen isteni jelenlét vagy a mennyel való kapcsolat elviselhetetlen. Már amikor, mert nem volt mindig ilyen, ezért nem csináhatunk ebből egzakt kérdést. A próféták közvetlenül kapcsolatba kerültek a mennyel, a Hit Gyülekezete összejövetelein azonban nem jelenik meg Gábriel angyal, ezért a dánieli ige nem alkalmazható rád, és a többi pünkösdistára.