Valóban igaz ez a mese, Luciferről? Tényleg ő volt a fényességes arkangyal, aki a legkedvesebbje volt a teremtőnek?

Egyszer nagyon régen, amikor a Föld éppen csak elkészült, az Úr végigsétált zöld dombjain és völgyein és szeretettel nézett teremtményeire. Szerette mindegyiket és ők is szerették őt.

De egy rövid idő után elszomorodott az Úr, és az angyalok, akik körülötte voltak, aggodalmasan kérdezték, miért könnyezik. Ő pedig mondta: "Elnéztem az Embert és láttam irántam való szeretetét, de ez a szeretet csak azért van, mert én vagyok az egyedüli, akiről tudomása van. Azért szeret, mert nincs más akit szerethessen. Szabad akaratot szándékozom adni neki, hogy szerethessen amikor akarja, és így tudjam, hogy ha egy ember azt mondja: "Szeretem az Urat", ez azért van, mert úgy döntött, engem szeret.

Ahhoz pedig, hogy így legyen, kell lenni valakinek, aki ellenkezni fog velem, és arra kísérti az embert, hogy megtagadjon Engem azért, hogy mindenki a saját szabad akaratából dönthesse el, egyedül Hozzám fordul-e?

Szóljatok ti angyalok, melyikőtök tenné ezt meg irántam való szeretetből, ki hagyná el a színemet az idők végezetéig? Ki tagadna meg engem, és kísértené meg az embert velem szembefordítani azért, hogy a saját akaratából dönthesse el, kit akar szolgálni?

Akkor az angyalok mind elfordították a fejüket és könnyeztek, az Úr pedig közéjük lépett és mindegyiket megkérdezte: "Megtennéd ezt értem? Ki szállna szembe velem a kedvemért és űzetne ki a mennyek országából?"

De azok csak könnyeztek és mondták: "Én nem ó Uram, én nem. Ne kérd ezt tőlem." És elfordultak.

Az Úr leült a legmagasabb hegy csúcsára és bánat töltötte el a szívét. Ekkor odalépett Hozzá a fény urainak legragyogóbbja, szívének legszeretettebbje Lucifer, az arkangyal, akinek a neve: "Aki a fényt hozza."

A hatalmas arkangyal letérdelt az Úr elé, kezét a kezébe tette és felajánlotta az Úrnak Önnön kiűzetését a mennyek országából, és az ember megkísértését az idők végezetéig, hogy megismerhesse a szabad akaratot.

"Hát nincs senki más, aki megtenné ezt értem?" - kérdezte az Úr - Csak te voltál az szeretettem? El kell, hogy veszítselek örök időkre?"

És az angyalok egyike sem válaszolt.

Akkor felállt az Úr és kihirdette ítéletét, hogy Lucifer űzessék ki a mennyek országából, és legyen száműzve örök időkre azért, hogy elcsábítsa az embert Istentől, és az megismerhesse a szabad akaratot.

Aztán így szól Luciferhez: "És az ember becsméreljen téged, és vessen árnyat a te ragyogásodra, és ne ismerje fel annak valódiságát! És neked meg kell kísértened minden férfit és nőt, bizony mondom, még azt az Egyet is, akit a nevemben küldök közéjük. Meg kell kísértened és senki, csak a bölcsek legbölcsebbje tudjon erről az áldozatról! De hogy megkönnyítsem szenvedésed, teljesítem egy kívánságodat. Mi legyen az?

Akkor Lucifer, a hajnal Csillag még egyszer utoljára felnézett az Úr megismerhetetlen arcára, és azt kérte, hogy valahányszor egy ember elfordul tőle és Istenhez fordul, engedtessék meg neki, hogy egy óra hosszára ott állhasson a mennyek kapuja előtt, és hallgathassa hogyan énekelnek testvérei az Úr trónja előtt. És megkapta az engedélyt.

Akkor Lucifer búcsút vett testvéreitől. A sötét szemű Uriel, az ezüst szárnyú Gábriel és a gyöngéd Raffael átölelték őt.

Azután Michael a harcos angyal, feladata feletti kétségbeesésében hangosan felkiáltva megragadta Lucifert és messzire elhajította őt az Úr színe elől.

És a Föld akkor legmagasabb hegyéről egy álló nap és éjjel zuhant ő, útjában fényesen ragyogva, mint egy hullócsillag.

És azon ősi nap óta állja az Úrnak adott szavát, és kísérti az embert az Úr ellenében. De valahányszor csak megtagadják őt és Isten felé fordulnak, egy kurta órára ott ül ő a mennyek kapuja előtt.

Testvérei odagyűlnek a kapuhoz és énekelnek neki.