Miért írja Pál apostol, hogy "hivatásotok egy reménységre szól" (Ef 4:4)?

Az Efézus 4:4 vers bizonyítja, hogy nincs kétosztályos kereszténység: ha egy a Test, akkor egy a reménység is. Az Új Világfordítás itt kétségbeesetten hamisítgatja a szöveget, hogy a reménységet észrevétlenül megkettőzze, de látványosan hasraesik.

…kathósz kai ekléthéte en miá elpidi tész klészeósz hümón

ÚVF: “…mint ahogy abban az egy reménységben hívattatok is el, amelyre elhívattatok”

A különbség szembeszökő, a görögben ugyanis semmiféle vonatkozó mellékmondat nincs, így semmiféle “abban”-szerű utalószó nem vezeti be az “elhívatásotok” szót sem, és nincs semmiféle “amelyre”-szerű folytatás, amely a kétkasztos rezsim számára tárná ki a kaput – hogyaszongya, “te terre a reményre hívattál el, én meg amarra.” Az Őrtorony silány fordítása azonban igyekszik több csoport között megosztani az “egy reménységet”, úgy, hogy annak egy-voltát egy-egy csoport számára hagyja csak meg. Mintha valaki azt ígérné, hogy családostul együtt vacsorázik a barátja családjával, aztán kiderülne, hogy ezt úgy értette: én együtt a magam családjával, te meg a tiéddel, de én a Riviérán, te meg egy pesti kisfüstösben. És ezt azzal mentegetné: Elvégre mindenki együtt vacsorázik a saját családjával azon az egy helyen, ahol vacsorázik… Már csak az hiányzik, hogy ezt tegyék oda: “abban az egy-egy reménységében”, de így is eléggé szemérmetlen hamisítás az a hozzátoldott mellékmondat. – A görögöt a Károli tökéletesen adja vissza: “…miképpen elhívatástoknak egy reménységében hívattatok el is”. Akikhez szól, azoknak mindnyájuknak egy és ugyanazon reménységük volt, mégpedig a mennyei.