Hogyan értheti meg egy átlagember a szentháromság titkát?

Találtam egy érdekes honlapot, ahol minden kérdésedre megkaphatod a választ.

jw.org-nak hívják és 698 nyelven elérhető!

De a gyorsaság kedvéért itt van a link:

[link]

MESE AZ UNATKOZÓ ISTENRŐL

1.rész

Mivel a Szentháromság misztérium, lehetetlen tökéletesen megérteni, esetleg csak hasonlatok segítségével megközelíteni. A következő mese, mint minden mese valótlan elemeket is tartalmaz. A mese megértésével és a mesés elemek utólagos kiiktatásával azonban úgy gondolom megsejthetjük annak lényegét, amit Jézus az Isten életéről közölni akart.

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy Isten. Ő volt az abszolútom, vagyis a lét teljességét birtokolta. Majdnem tökéletesen boldog volt, csak sokat unatkozott, s arra vágyott, hogy legyen valaki, aki olyan, mint ő, akit szeretni tud, aki maradéktalanul be tudja fogadni azt, ami az övé. Gondolkozott mit teremtsen: Hangyát, csigát egeret? Nem jó. Talán az ember, vagy még inkább az angyal, azok legalább személyek, de hát képtelenek befogadni a végtelent.

Sajnos Isten sem tudott egy másik istent létrehozni, mert a mindent nem lehet megduplázni, nem lehet kettő minden, mert az nem is minden.

Ezért az Atya nem teremtett, hanem szült, mindent odaadva a Fiának, feláldozva a saját életét, belehalva a szülésbe. Minden az Atyáé volt, a Fiúnak nem volt semmije, most minden a Fiúé lett, s így az Atyának nem maradt semmije. Tehát nem jött létre egy új abszolutum, csak más lett a tulajdonosa. Nem lett másik Isten, csak egy másik isteni személy.

A Fiú nagyon örült annak, hogy Isten lehet, s minden az övé, s hálás volt érte az Atyának. A Fiú azonban nem tudott belenyugodni abba, hogy az Atya, aki őt ennyire szerette, ne létezzen többé. Ezért ő is tökéletesen mindent visszaadott, ahogy ezt az Atyától tanulta. S azóta is így szeretik egymást, egymásnak odaadva és kiszolgáltatva önmagukat, az Atya a Fiúban, a Fiú az Atyában.

Ez volt tehát mese, de mi ebből a valóság? A kölcsönös teljes odaadáson kívül semmi se. Isten élete ugyanis nem az időben játszódik, benne nincsen fázisállapot változás. Nem mondhatjuk, hogy valaha nem volt Fiú csak Atya, s aztán nem volt Atya csak Fiú. Amit mi csak egymásutániságban és időrendben tudunk csak felfogni, valójában az örök jelenben történik. Az Atya és a Fiú önkiüresítése és a teljesség birtoklása valamiképpen egyszerre megy végbe, ami előttünk, amíg ebben az időben élünk, örök titok marad.

folyt köv.

MESE AZ UNATKOZÓ ISTENRŐL

2. befejező rész

Az Atya annyira szerette és kívánta a Fiút, hogy mindenét odaadta. Azonban nem tudott neki örülni, mert ebbe a szülésbe bele is halt, s mire mindent visszakapott a Fiútól, már megint nem volt Fiú, így oda jutott, ahonnan elindult. Két tökéletesen egymásért élő isteni személy, akik sohase lehettek együtt csak felváltva, így aztán nem is igazán voltak boldogok. Ezért nem volt más megoldás, mint a két személy tökéletes egyesülése, egyetlen személlyé válása, aki már se nem Atya, se nem Fiú, hanem egy titokzatos harmadik, az Atya és a Fiú közös Lelke és szétválaszthatatlan egysége.

A mese most is abban állít valótlanságot, hogy időben képzeli el a Szentlélek származását, annak megoldásaként, hogy az Atya és a Fiú nem létezhet egyszerre, ami biztosan nem igaz. Az Atya és a Fiú kölcsönös és teljes önátadása és a Szentlélekben való egyesülése egyszerre és időtlenül megy végbe, nincsenek fázisok.

Számomra az egység, amiről Jézus beszélt így értelmezhető:

(A példát egy könyvből vettem, nem saját)

Olyanok vagyunk, mint a folyókban az örvény. A folyó részei vagyunk, különállóak, de még is elválaszthatatlanok vagyunk a folyótol, tehák egyek vagyunk vele lényegében.

A Szentháromság megértését (amit tökéletesen eleve lehetetlen) tovább szokta nehezíti az a tény, hogy az "Isten" szót két értelemben használjuk.

1. Magának a Szentháromságnak a neve. Ebben az értelemben, mind a három személy Isten, de ugyanaz az az egyetlen Isten.

2. Az esetek döntő többségében azonban az "Isten" szó alatt, kizárólag csak az Atyát értjük. Ebben az esetben a 2. személyt Isten Fiának, a 3.-at pedig Isten Lelkének vagy Szentlélek mondjuk.

A legrövidebb megközelítés:

Három különböző személy birtokolhat egy és ugyanazon dolgot? Igen.

Isten esetében ez az egyetlen és ugyanazon dolog a teljesség.

Szerintem ennyit nem nehéz fölfogni.