Katolikusok (ha lehet komoly teologusok is) válaszolnátok az alábbi kérdésre?

Fordítva, csak a zsidóknak van ilyen törvénye és sehol nem írják, hogy nem lehet másbak sem jelképrendszere.

Amikre te hivatkozol azok pedig megint engem igazolnak vissza, hogy a bálványimádás a tiltott nem a jelképek használata. Vegyél elő egy értelmező kézi szótárt és olvasd el, hogy mi a bálvány és bálványozás. Akkor majd rájössz, hogy a bálványimádásnak nincsen köze magához a jelképrendszerhez, ezesetben egy kereszthez.

Reggel kissé fáradt voltam még és nehezen jöttek a gondolatok ezért lett kusza.

Egyébként ezen jót nevettem, amit utoljára írtál. Nehogy azt merd már állítani, hogy csak az érthet a teológiához, aki ilyen főiskolára járt.

Most bocsáss meg, de ennél nagyobb butaságot nen is mondhattál volna. Bármikor beülök egy könyvtárba és bármelyik tudományt megtanulhatom. Nyilván nem.mind annyira elméleti mint a teológia, van amihez kell gyakorlat is. Képzeld, egyetemista létemre tudom kezelni az eszterga gépet, tudok heggeszteni fúrni faragni vasat megmunkálni. Nyilván nem profi módon, de van gyakorlatom benne. Ugyanakkor programozni is tudok és a matematikához is értek. Ezen kívül soig érdekelt a tőzsde, amihez komoly pénzügyi, gazdasági és politikai ismeretek szükségesek, ha n em csak apró pénzzel. akarsz kereskedn i. továbbá szeretem a természetet, eléggé sok gyógynövényt és hatásait ism.erem, természetjáró ember vagyok. Ezen kívül mivel érdekel az asztrológia a csillagászattal is foglalkozom komolya.

Mindezen tevékenységek mellett a vallástörténelem megszállottja vagyok. Nem csak sok vallást ismerek, de a történelmi esemén y,ek sokaságát is megismertem.

Egyikről sincs diplomám mégis komoly szinten tanultan róluk 3s hozzá tudok szólni. Nem kell ahhoz iskola, hogy az ember megtanulja azt, ami érdekli. Erre hozták létre a könyvtárat, nem azért, hogy könyveket raktározzanak. azokban.

A tízparancsolat valóban tiltja az Isten képi ábrázolását, s bármilyen képmás istenként való imádását. De egyáltalán nem tiltja a szobrok készítését, még szakrális célból sem. Például a jeruzsálemi templom szentélyében, s a frigyládán is voltak kerub szobrok. Sőt előfordult, hogy Isten egy rézkígyó felállítása által adott szabadulást a bűnösöknek.

A katolikus értelmezés szerint, a bálványimádás veszélye miatt volt tilos Istenről képmást készíteni, Isten jelképes ábrázolása önmagában sose lett volna bűn, hiszen gyakorlatilag a Biblia is ezt teszi, csak nem képzőművészeti, hanem irodalmi módon. A Biblia ugyanis gyakran emberszerűen írja le azt, aki nem ember. A keresztény szabadság nevében nem tilos Istent jelképesen ábrázolni, de nem szabad azt hinni, hogy Isten tényleg olyan, s pláne nem szabad imádni semmilyen szobrot.

A szobor semmivel sem több és rosszabb, mint egy rajz, vagy egy film. Akik illusztrált Bibliát adnak gyermekeiknek, vagy dicsérnek egy jó Jézus filmet, teljességgel érthetetlen, hogy miért óbégatnak egy szobor miatt.

Elismerem, hogy egyes katolikus néphagyományok különösen is nagy tiszteletben részesítenek egy-egy szobrot: öltöztetik, csókolgatják, simogatják, s úgy beszélnek hozzá és róla mintha maga a személy lenne ott. Nehezen tudom azonban elképzelni, hogy bárki is istenként tekintene rájuk, egyszerűen csak a szobron mutatják be azt a szeretetüket, amit a valóságban nem tehetnek. Ez valami olyasmi, mint mondjuk a kislányok babázása: etetik itatják, vigasztalják stb. Csináljunk úgy mint ha ... nevű játék. Azon lehetne vitatkozni, hogy felnőtt embernek mennyire hasznos az ilyesmi.

Katolikus teológiai végzettségem van.

Először is azt kell megnézni, a biblia mit tart bálványnak. Pl Izajás prófétánál 44:17, 46:7, stb. Szerintem onnantól bálványimádás az Úr ábrázolása, ha olyasmit várunk el attól a tárgytól, amit az Úrtól kellene, mint ahogy a próféta is írja.

A mise, a katolikus élet csúcspontja is megmutatja, hogy milyen fontos szerepük van a szobroknak: semmilyen. Voltam már olyan misén, amit egy erdei tisztáson tartottunk, kólás üvegben volt a bor stb, szóval a külsőségek hiánya volt a jellemző, de mise volt, és csodálatos lelki élmény.

A nagypénteki szertartáson van egy "hódolat a kereszt előtt" című szertartás, ahol a hívek térdet hajtanak egy feszület előtt, de szokás megérinteni vagy megcsókolni is.

Nincs az a hülye, aki azt gondolná, hogy az a faragott feszület, maga Jézus Krisztus, az élő Isten Fia volna. Egyszerűen csak elképzeljük, hogy mi is ott állunk a kereszt tövében, s azt tesszük, amit igazi keresztnél is tennék, ha módunk volna rá. A hódolat Jézus Krisztusnak szól, nem a szobornak. Ha valaki mondjuk leköpi valakinek a fényképét, az a személyt utálja, nem a papírt.

Amikor a katolikus emberek elmennek Máriapócsra azzal a szándékkal, hogy imádkozzanak Isten anyjához, a Szűzanyához, akkor bálványimádatot mutatnak be. Nem mehetnek más Mária képhez, mert a másiknak nincs csodatevő tulajdonsága. Kimondottan csak ez a kép alkalmas az imádat bemutatására, mert szerintük ez a Mária sírt, mint egy személy. Nem arról van szó, hogy megkönnyíti a kép, hogy rá gondoljanak, mert arra alkalmas lenne egy otthoni nyomtatott szentkép is. Kizárólag a máriapócsi kép azonos a síró Máriával. No, persze az összes sírdogáló festmény is, bár ezekből nem sok van. De mindegyiknek nagy a kultusza. Mintha a szentélybe lépnének be.

Isten pontos leírást adott arról, hogy a szövetségládán milyen angyalok szerepeljenek, de ezeknek soha nem mutattak be imádatot, se az Istenhez való imádkozást nem segítették elő.

Ha Isten azt kéri, hogy ne készítsünk faragott képet imádati céllal, akkor ezt nem lehet másként érteni, csak szó szerint. Nem mondhatjuk rá, hogy "jó, de nekem könnyebb úgy imádnom téged, hogy elképzellek és még meg is faraglak, megfestelek, hogy ezeken keresztül közelebb kerülhessek hozzád, ha tetszik neked, ha nem".

"Számomra Szűz Mária képei és Szent Pál ruhái között nincs lényegi különbség."

Ez nagy baj, pláne ha még teológiát is végeztél.