Választás: kereszténység?!

Szervusz

Azt a problémát, amit leírtál, a fiúval lenne jó megbeszélni. Sürgősen. Lehet erőltetni a dolgokat, de azt a kapcsolatotok és a gyermekeitek nagyon megsinyli a későbbiekben.

Az igaz, hogy nem a szülőkhöz, a fiúhoz mennél férjhez, de az csak önámítás, hogy a szülei nézete, illetve a hozzád való viszonya, nem lesz hatással később a kapcsolatotokra. Amikor társat választasz, családot is választasz. Képzeld el, ha egy életen át kányszerből kellene elviselnetek egymást a szülőkkel, illetve a fiú rokonaival, a te családod viszont kedvesen, szeretettel fogadná a látogatásaitokat. Már ez is, állandó nehézséget, problémát okozna közöttetek, és ezt a nehézséget még fokoznák a gyerekek. Hidd el, tudom miről beszélek, tapasztalatból. És ez a sok sok leendő nehézség egyik oldala.

Most arról kell döntened, hogy a saját és mások életét is tönkreteheted a JELENLEGI érzelmeidért, vagy józanon leeülsz és megbeszéled a fiúval reálisan a jelenlegi, és a JÖVŐBENI kilátásaitokat. Tudom, nehéz döntés, mert nincsen tapasztalatotok ezen a téren.

Azt írtad, hiszel Istenben. Akkor azt is el kell hinned, ami az Édenben történt, hiszen az Isten Szava, ő íratta le a történetet. Nos ha Sátánnak sikerült az első tökéletes házaspár életét tönkretenni, hidd el, a mai házasságok tönkretevése már szórakozás neki. Főleg, ha a kezdet is rosszul indul, sajnos...

Szóval le kell ülni, és megbeszélni....:-)

Kérdező!

Ez nem vallási kérdés, hanem párkapcsolati kérdés, rossz kategóriába írtál.

Mindenképp le kell ülnöd a fiúval, és átbeszélni ezeket a dolgokat. Nagyon fontos, hogy belásd: neked is kell áldozatokat hozni, ha akarod ezt a kapcsolatot. Ha a párodnak fontos a hite, akkor igenis belemész a templomi esküvőbe (ha odáig jut a kapcsolatotok), és hagyod, hogy a gyerekeiteket is ebben a szellemben nevelje. Ha te nem tudod ezt hitelesen képviselni, akkor ebből nem veszed ki úgy a részed, de nem is teszel a gyerekek vallásos nevelésének keresztbe. Bár erre nincs is okod, hiszen írod is, hogy hiszel Istenben. Az én szüleimnél is hasonló volt a helyzet: tudtuk, hogy apánk nem jár el templomba, de ettől mi még ott ültünk minden vasárnap.

Ne haragudj, kedves kérdező, de szerintem te vagy az, aki nem érti meg a párját, és nem fordítva. Remélem, ez a kritika még belefér a normális válasz fogalmába. A te feladatod annyi lenne, hogy belemenj az egyházi esküvő "procedúrájába", és hagyd, hogy a gyerekeid vallásos nevelést kapjanak (ami nem egyenlő a bigottsággal). Ha ezt nem vállalod, és a párod mégis elvesz majd, akkor ő viszont konfliktusba kerülhet emiatt a családjával, és bármennyire szeret is téged, attól még a családja is fontos neki.

A szerelem egy idő után elmúlik, és marad helyében a szeretet, a másik iránt érzett tisztelet, megbecsülés, elfogadás. Ha ez erősebb, mint a fiú keresztény vallása által állított korlát, vagy a te "ateistaságod" által állított korlát, akkor nem lesz gond. Ha viszont gyengébb, akkor ez valóban egy állandó problémaforrás lesz köztetek. Ő állandóan templomba akar majd téged citálni, misékre meg istentiszteletekre, amit te egyfajta teherként fogsz egy idő után megélni. Ő (és családja) viszont ugyanígy teherként éli majd meg a te "istennemtiszteletedet", azt, hogy nem akarsz részt venni vallási összejöveteleken, miséken és hasonlókon. Továbbá ő (és családja) biztosan erőltetni akarja majd a születendő gyermekeitekre a keresztséget, a bérmálkozást, és a többi keresztény valláshoz kötődő szertartások elvégzését. Valószínűleg vallási töltetű iskolába akarják majd járatni, amivel szemben neked valószínűleg ellenvetésed lesz a későbbiekben, tehát ez is egy erős vitaforrásra adhat okot majd.

Nem egyszerű a helyzet, és ne legyenek illúzióid, hogy "úgyis megváltozik majd", mert ő ugyanezeket az illúziókat kergeti, hogy "majd te úgyis megváltozol majd". Ha engem kérdezel, ebből csak állandó problémák lesznek, amik kikezdik, aláássák majd a kapcsolatotokat a későbbiekben.

Kívánom, hogy ne így legyen, de sajnos a többség ilyen kapcsolatban csak sínylődik, nem tudja igazán jól érezni magát, nem tudnak felszabadultan az életükre koncentrálni, mert örökös vitaforrás az életükben a vallás kontra nem vallás kérdése.

A fiúval vagy a családjával szeretne összeházosadoni?

A fiúnak kellene mindent megtenni, hogy önt elfogadják.

A fiú el tudja majd fogadni, hogy a gyerek ne járjon templomba?

Vagy ön azt, hogy járjon?

Zitusnak most szerintem teljesen igaza van.

Annyival kiegészíteném: Nem véletlenül kerülöm a vallásosokat. Majd magad is rájössz, hogy "fehér egér" gondolkodásuk van. Egy mentális dobozban rohangálnak körbe-körbe kiút nélkül.

Ezen sokat nem fogsz tudni változtatni. Sajnos még mindig sok ilyen van. Viszont a családját figyelmen kívül hagyni te semennyire nem tudod, csak ő. Az egészben kizárólag az a kérdés, hogy az agymosás (már bocs, de az!) mennyire erős a párodnál. Ő lesz a leggyengébb láncszem, ugyanis ő dönti el, hogy ő mennyire igazodik a te gondolkodásodhoz, szemben a családjával is akár.

A gyerekek nevelése viszont gigaméretű vihart fog generálni. A vallásosok képtelenek felfogni, hogy nem kéne beleugatni mások életébe állandóan vegzálni fognak ezzel. Ítélkeznek, invizitorkodnak, állandóan meg akarnak téríteni és ha nem sikerül akkor elkezdenek kiközösíteni, ahogy láthatod is. A vallásosok (főleg a keresztények és a muszlimok) brutálisan intoleráns demagóg, és elmebeteg népség tud lenni. De ezt te is kezded már látni.

A párodnak gyakorlatilag téged kéne választania a családja helyett! Erre elég kicsi az esély főleg ilyen agymosás után.

A házasság kérdése.

A templomit tudom javasolni baromi szép és romantikus, nekünk is volt, pedig megvetem az egyházat amit művel. Persze próbáltak is gáncsolni minket ahol csak tudtak. Jegyesoktatás, papírok beszerzése, kenőpénz ha nem stimmel a felekezet, megkenni boldog boldogtalan, plusz dijak minden szirxarra, szóval meg fogják tenni amit lehet, hogy még véletlenül se templomba akarj esküdni, nyomatni fognak olyan tömény hül*eségeket, hogy csak nézel. Mire oda jutsz már tiszta szívből gyűlölni fogod őket, de maga az esemény megéri egyébként, mert tényleg nagyon szép :)))

(mondjuk az én fiatal papom aki összeadott az jófej volt, még csajozott is keményen, meg becherovkáztunk a paplakban, szóval összehaverkodtunk vele, egyáltalán nem a szokásos agyhalott zombi volt, de a jegyesoktató az például kifejezetten zártosztályra való volt)

Én nem látok sok esélyt nektek a sikerre és ha lesz is, azt a párodnak kell k. keményen kiharcolnia otthon.

"és hagyod, hogy a gyerekeiteket is ebben a szellemben nevelje."

Egy nagy fenét!

Értelmes ember majd maga eldönti, hogy akarja-e a gyerekei vallásos nevelését!