Jól értelmezem? (Biblia és történelem)

"...a Bibliai adatok mennyire valóságosak, egyeztethetők össze a történelemmel."

Szerintem teljes az összhang.

Az alábbi érvek szólnak a hükszosz kor mellett:

1. Annak külön említése, hogy ez a királyi főtisztviselő "egyiptomi" volt (1Móz 39,1).

2. "Palesztina éghajlati viszonyaiból könnyen megérthető, ha egy-egy ínséges esztendő vagy ilyen évek sora Egyiptomba kényszerítette őket. Az oda való átköltözés történelmileg alkalmas pillanata

pedig lehetett a hikszoszok uralma; az ő idejükben képzelhető el, hogy egy ázsiai idegen, József, fontos állami pozícióba kerüljön. A hikszoszok kiűzése után viszont épp ellenkező lett a 'jövevények' sorsa." (Dr. Tóth Kálmán: A régészet és a Biblia, Bp., 1982, 62. l.)

3. Gósen földjéhez (1Móz 45,10) csak Avarisz volt közel a különböző korok egyiptomi fővárosai közül, és ez a város pedig csak a hükszoszok korában volt főváros.

4. A lovakat a hükszoszok honosították meg Egyiptomban (1Móz 46,29; 50,9).

5. Valószínűleg az új – immár egyiptomi – dinasztia, a XVII. dinasztia hatalomra jutására utal. A zsidókat minden valószínűség szerint, mint a hükszoszok kegyeltjeit, gyűlölték. (2Móz 1,8, lásd később, Mózes kora). József halála után néhány évvel korszakváltás következett be Egyiptomban. Addig az országot korábban

leigázó hikszoszok (l. az előző fejezet) gyakorolták a hatalmat, az egyiptomiaknak azonban sikerült elűzni az idegen uralkodókat, és ezzel új korszak kezdődött az ország életében. Minden bizonnyal erre a váltásra utal a Bibliának az a megfogalmazása, hogy "új király támadt

Egyiptomban, aki Józsefet nem ismerte" (2Móz 1,8). Elképzelhetetlen, hogy röviddel a halála után elfelejtették volna szolgálatait, az éhínség elkerülésében szerzett érdemeit. Sokkal valószínűbb,hogy nem szívesen emlékeztek rá, mint a gyűlöletes emlékű idegen elnyomók ugyancsak idegen főemberére és kiszolgálójára, aki népével együtt haszonélvezője volt a korábbi állapotoknak. Az Egyiptom életében bekövetkezett változások alapjaiban változtatták meg Izráel helyzetét is: Kényszermunkára fogták őket, és minden lehető módon sanyargatták, hogy ne szaporodjanak, számuk ne növekedjen. (2Móz 1,10−16,22).

Mózes, aki az isteni szabadítás emberi eszköze volt, éppen a legsúlyosabb, a fiúgyermekek kiirtását kötelezővé tevő rendelet idején született. Szülei hite (Zsid 11,23) és Isten gondviselése révén azonban megmenekült. Előbb a fáraó udvarában nevelkedett, majd 40 éves korában menekülni kényszerült, és 40 évet töltött Mídián pusztájában pásztorkodással. Ekkor, tehát 80 esztendős korában küldte el Isten, hogy vezesse ki a népét Egyiptomból. (Mózes tehát i. e. 1525-ben születhetett).

6. Merneptah sztéléje egy nevezetes írásos dokumentum az ókori Egyiptomból. Arról tanúskodik, hogy i. e. 1229-ben Izráel már mint nemzet lakott Palesztinában a hettiták, kánaániták és a filiszteusok között. A kivonulás tehát semmiképpen sem történhetett az ő idejében, figyelembe véve a 40 éves pusztai vándorlást, hanem azt a benyomást kelti a felirat, hogy annak jóval előbb kellett

megtörténnie.

Vgül: Ha II. Ramszesz vagy pedig Merneptah idejére tesszük a kivonulást, a történeti körülmények és a bibliai leírás között rengeteg az ütközés, az összeegyeztethetetlenség. Ha viszont a bibliai időpontra

tesszük, meglepő a történeti háttér és a bibliai események egymásnak való megfelelése. Egészen

kevés tisztázatlan pont van, ami ekkora időtávolságból, a hiányos történeti dokumentumok mellett minimálisnak és a sok egyezés mellett szinte elhanyagolhatónak tekinthető.

Üdv. Péter