Jehova Tanúi? Lent kifejtve

De azért leírom még egyszer:

mert sokaknak szűrő van a szemükön.

(Máté 28:19, 20) 19 Menjetek hát, és tegyetek tanítvánnyá minden nemzetből való embereket, kereszteljétek meg őket az Atyának, a Fiúnak és a szent szellemnek nevében, 20 és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek. És íme, én veletek vagyok minden napon a világrendszer befejezéséig.”

(Lukács 4:43) . . .„Más városoknak is hirdetnem kell az Isten királyságának jó hírét, mert ezért küldettem el.”

mély szellemi igazságok, sehol nem írja hogy elsőség kép gyógyitani etetni jött, hanem hogy az emberek megismerjék azokat az igazságokat, amik történnek és történtek, és hogy Isten mellett foglaljanak állást ne Sátán mellett

s azt hogy tett csodákat azt azért tette hogy felismerjék benne Isten fiát, és lássák mit fog tenni amikor felváltja az emberi kormányzatokat Isten messiási királysága.

mert hatalmat ad neki Jehova hogy ezer évig uralkodjon, ami alatt gyógyítsa majd meg az embereket, a halottakat hozza vissza az életbe, s elvezesseőket az Ádámi tökéletességre.

s azok akik ezt megértik és szeretnének Istenne megbékélni, azok ehhez a kormányzathoz csatakoznak, és támogatják nem csak szavakkal, hanem tettekkel is, ahogy a cselekedetek könyve végig erről szól.

CSELEKEDETEK, vagy is tenni kell Jézus királyságáért azokat amit Jézus azoknak parancsolt akik a Tanítványai akarnak lenni, és örökkészeretnének élni az Ő és Isten uralma alatt.

a Biblia végig erről szól.

Marianne

köszönöm, hogy nem válaszoltál a kérdésemre. immár sokadjára. íme a bizonyíték, A BIBLIÁBÓL, hogy mi is a helyzet a segítséggel:

34 Akkor a király így szól a jobbja felől állókhoz: »Jöjjetek, Atyám áldottai, örököljétek a világ megalapításától nektek készített királyságot. 35 Mert megéheztem, és ennem adtatok; megszomjaztam, és innom adtatok. Idegen voltam, és vendégszeretően fogadtatok; 36 mezítelen voltam, és felruháztatok. Megbetegedtem, és gondot viseltetek rám. Börtönben voltam, és eljöttetek hozzám.« 37 Akkor az igazságosak ezekkel a szavakkal válaszolnak neki: »Uram, mikor láttunk éhesnek, és tápláltunk, vagy szomjasnak, és innod adtunk? 38 Mikor láttunk mint idegent, és vendégszeretően fogadtunk, vagy mezítelenül, és felruháztunk? 39 Mikor láttunk betegen vagy börtönben, és elmentünk hozzád?« 40 És a király így felel majd nekik: »Bizony mondom nektek, amit megtettetek e testvéreim legkisebbjeinek egyikével, azt velem tettétek meg.«

41 Akkor szól a balja felől állókhoz is: »Menjetek el tőlem, ti átkozottak, az örök tűzre, amely az Ördögnek és angyalainak készült. 42 Mert megéheztem, de nem adtatok ennem, és megszomjaztam, de nem adtatok innom. 43 Idegen voltam, de nem fogadtatok vendégszeretően, mezítelen voltam, de nem ruháztatok fel, beteg voltam és börtönben voltam, de nem viseltetek rám gondot.« 44 Akkor azok is válaszolnak, ezekkel a szavakkal: »Uram, mikor láttunk éhesnek vagy szomjasnak vagy mint idegent vagy mezítelenül vagy betegen vagy börtönben, és nem szolgáltunk neked?« 45 Akkor ezekkel a szavakkal válaszol nekik: »Bizony mondom nektek, amit nem tettetek meg e legkisebbek egyikével, azt velem nem tettétek meg.« 46 És ezek elmennek az örök levágatásra, az igazságosak pedig az örök életre.”

Istenünk és Atyánk álláspontja szerint a tiszta és beszennyezetlen imádati forma ez: gondot viselni az árvákra és az özvegyekre nyomorúságukban, és szennyfolt nélkül megtartani magunkat a világtól.

13 Menjetek hát, és tanuljátok meg, mit jelent ez: »Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot.«

szia

Felhívom tisztelt 22-es válaszoló figyelmét, hogy az általa idézett Biblia vers azokra az emberekre vonatkozik akik Jézus kicsiny nyájához, más szóvel a 144.000 felkent keresztényekről szól

"amit megtettetek ezen testvéreim legkisebbjével"

vagy is azok a juhok, akik Jézus még földön élő felkent szolgáit minden téren, főleg a prédikáló és tanítványképző munkában támogattak.

a juhokról és kecskékről szóló példázatnak ez a jelentése.

a szövegkörnyezetből jól látható, hogy ez a szemléltetés a végidején történtekről az utoló napokról szól.

Máté 24:3

a királyság jóhírét prédikálni fogják minden nemzetben...

és akkor jön el a vég:

Máté 24:14,

a tálentmokról szóló szemléltetés, hogy gyarapitani kell Jézus földi javait erről szól.

ezt a begyüjtő munkát a már kevés felkent nehezen tudná elvégezni ha nem lenne segítségük, hogy minden nemzetben megtörténjen.

ezért ne kiragadj hanem vesd őssze hogy egy prófécia miről szól, melyik időre, és mik a jellegzetességei, akkor megtanulsz értelmezni, összhangban a szövegkörnyezettel,

Marianne

s az apostolok is a prédikáló munkának szentelték az életüket, nem a jótékonykodásnak, mindenki dolgozik, aki keresztény, s ha megszorl, akkor támogatásra jogosult, így nem lesz kenyérkéregető.

Jehova egyetlen tanúja sem hajléktalan, vagy éhező, mert a mindennapi meg van adva, akármilyen körülmények között éljen is, és akárhol a Földön

ha nem is duskál indenki a pénzben de Isten az igéretét betartja a Máté 6:33-szerint

(Máté 6:33, 34) 33 Így tehát továbbra is keressétek először a királyságot és az Ő igazságosságát, és ezek az egyéb dolgok mind megadatnak nektek ráadásként. 34 Soha ne aggódjatok hát a következő nap miatt, mert a következő napnak meglesznek a maga aggodalmai. Minden napnak elég a maga baja.

Jézus modernkori tanítványai Jézus királyságának érdekeiért szolgálnak először, és Jézus betartva az igéretét ráadásként meg van az egyébb, vagy is az előtte leirt versekben olvasható élelem ruházat és hajlék.

Marianne

"Mindenesetre a 26%-os utolsó válasza csak értelmetlen kötözködésnek jó, ha nem is annak szánta, akkor is."

Viccelsz? Még szép, hogy annak szánta, mint ahogyan azt a kérdését is, ahol azt kérte fennhangon számon, hogy a tanúk egy csoportja miért nevezi magát vezető testületnek:

http://www.gyakorikerdesek.hu/kultura-es-kozosseg__vallaskri..

Meg azt is, ahol azon vergődött, hogy nincs bibliai alapja annak, hogy a kongresszusokon alámerítkező személyek mellett vannak segítők, akik segítik a vízben való alámerítkezést. Meg persze azt is, ahol az "égi szekéren" volt fennakadva, hogy a háromsággal azonos hazugság.

S ez csak az utóbbi néhány nap termése, amibe belebotlottam, de én sem vagyok ott minden kérdésnél, biztos van, amit még kihagytam...

A Biblia szerint az Isten tisztelete akkor kezdődik

, amikor valaki számára Jézus

Krisztus

személyes Megváltóvá

válik, mert attól kezdve tudjuk tisztelni az Istent

.

Attól kezdve az ember már képes arra is. Addig ugya

nis nem képes rá. Azt mondja a

mi KÁTÉ-nk: Addig hajlandó vagyok Isten és felebarát

om gyűlölésére. Ez szárma-

zik az én bűnös természetemből. Ez származik abból a

bűnből, amely rám kiáradt,

és amelyet napról-napra szaporítok.

Olyan szép az az ének, amit az előbb énekeltünk. Az

egyik versében van, hogy a

mi atyáink addig, míg meg nem ismertek téged, nem tiszte

ltek. De mihelyt valaki

megismeri Jézus Krisztust, kezdi tisztelni az Istent

.

Jónéhány évvel ezelőtt volt a TV-ben egy riport. Me

gható volt, azért emlékszem

rá. Egy nagymamát mutattak be, aki sok unokáját fel

nevelte. Hat vagy hét gyerek

volt a családban. A szülők balesetben haltak meg —

vagy valamilyen tragédia volt a

családban. Ez a nagymama felnevelte a hat vagy hét

gyermeket. A TV bemutatta egy

napját ennek a nagymamának. Reggeltől kezdve, ahogy

a gyerekeket felöltözteti, el-

küldi az iskolába, hogyan várja őket haza, főzi meg

az ebédet, aztán mosnia és vasalnia

is kell. Megkérdezték: hogy van ereje hozzá? Elmondt

a: a szeretet ad nekem erőt. A

végén meg is ajándékozták a nagymamát és a családot

, és azzal fejeződött be, hogy a

riporter azt mondta: kedves nagymama, minden tiszte

letünk az öné. Miért mondta

ezt: a tiszteletünk az öné? Azért, mert meglátták é

s megtudták, mit tesz ez az asszony.

Így van ez Isten tiszteletével is. Az az ember tudj

a Istent tisztelni, aki megérti,

hogy mit tett Isten érte. Tudjuk, hogy ez sokkal töb

b, mint ennek a nagymamának a

tette és cselekedete. Péter ezt hirdeti pünkösdkor.

Úgy olvassuk az igében: Istennek

nagyságos dolgait (érthetjük: Istennek nagyságos te

tteit) hirdette Péter. Amikor ké-

sőbb megírja egyetemes levelét a keresztyéneknek, a

szétszórtságban élő hívőknek,

akkor azt mondja: testvérek, ti is Istennek nagy tet

teit hirdessétek, aki kihozott ti-

teket a sötétségből a világosságra. Mert az az embe

r képes arra és kész arra, hogy

Istent tisztelje, előtte hódoljon, akaratát keresse

, ösvényeiben járjon, aki megismer-

te, hogy mit tett érte, hogy a Szentlélek segítségév

el mások is megértsék és felbuz-

duljanak arra, hogy valóban mit tett Isten értem, „k

i mélységben jártam, bűnökben

éltem, szerelme nagy volt, hű szerelméből dicső orsz

ágot hozott az égből.”

Az ilyen ember elkezdi Istent tisztelni. Megérti, h

ogy Jézus Krisztus miért jött.

Megérti, hogy mi történt a Golgota keresztjén. Elfo

gadja, hogy feltámadott a mi meg-

igazulásunkért, és az Atya jobbján van, és azt akar

ja, hogy ott imádjuk Őt. Ezért az

ilyen ember életében elkezdődik az istentisztelet.

A Biblia éppen ezért hangsúlyosan

beszél arról, hogy az istentisztelet nem elsősorban

időhöz vagy helyhez kötött cselek-

mény, hanem a

hívő életközege

. A Biblia alapján úgy mondjuk:

az életistentisztelete.

Az ilyen ember istentiszteleten van akkor is, amiko

r nem a templom székein ül. Ak-

kor is, amikor nem vasárnap 8 vagy 10 óra van. Az i

lyen ember Istent tiszteli a család-

jában, a munkahelyén, abban a közegben, ahol él, va

gy éppen ahol tartózkodik. Ő ál-

landóan Istent tiszteli.

Mondok egy olyan igét, amivel minden évben kezdődik

az Útmutató. „Bármit

tesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézus nevé

ben tegyetek, hálát adva az Atya

Istennek Őáltala.” — olvassuk a Kolosséi levélben.

Tehát: bármit tesztek szóval vagy

tettel, mindent Jézus nevében cselekedjetek, hálát

adva Istennek általa. —

Ha valaki nem Jézus nevében ad hálát vagy tesz valamit ,akkor annak az embernek hamis Istenképe ,hamis imádata lesz.

Nos, kedves utolsó válaszoló, akkor engedd meg, hogy pontosítsunk, valóságos bibliai érvekkel igazoljuk, hogy mit is jelent és nem jelen a "Jézus nevében" kifejezés a bibliában:

Miért imádkozzunk Jézus nevében?

JÉZUS gyakran tanított az imáról. Akkoriban a zsidó vallási vezetők „a széles utak sarkain” imádkoztak. Miért? „Hogy lássák őket az emberek.” Nyilvánvalóan azt akarták, hogy az emberek csodálják őket a vallásosságuk miatt. Sokan hosszasan, újra és újra elismételt szavakkal könyörögtek, mintha ’bőbeszédűségre’ lenne szükség ahhoz, hogy az imájuk meghallgatásra találjon (Máté 6:5–8). Jézus kifejezte, hogy az ilyen szokások hasztalanok, így tudatva az őszinte emberekkel, hogy mit kerüljenek, amikor imádkoznak. Ám ő nem csak azt tanította meg, hogy hogyan ne imádkozzanak.

Jézus megtanította, hogy az imáinkban ki kell fejeznünk, hogy szeretnénk, ha Isten neve meg lenne szentelve, ha eljönne a Királysága, és megvalósulna az akarata. Jézus azt is megtanította, hogy helyénvaló, ha arra kérjük Istent, hogy segítsen nekünk személyes dolgokban (Máté 6:9–13; Lukács 11:2–4). Szemléltetésekkel rámutatott, hogy kitartásra, hitre és alázatra van szükségünk, ha szeretnénk, hogy Isten meghallgassa az imáinkat (Lukács 11:5–13; 18:1–14). És a tanításának a saját példájával is nyomatékot adott (Máté 14:23; Márk 1:35).

Ez az oktatás kétségtelenül segített Jézus tanítványainak, hogy tartalmasabbá tegyék az imáikat. De Jézus a földön töltött utolsó estéjéig várt, hogy megossza a tanítványaival a legfontosabb dolgot az imáról.

„Fordulópont az ima történetében”

Jézus az utolsó éjszakájának legnagyobb részét azzal töltötte, hogy buzdítsa hűséges apostolait. Eljött az idő, hogy feltárjon nekik valami újat. „Én vagyok az út, az igazság és az élet. – mondta. – Senki sem jut az Atyához, csakis énáltalam.” Később ezt a megnyugtató ígéretet tette nekik: „amit csak kértek az én nevemben, meg fogom tenni, hogy az Atya megdicsőüljön a Fiú által. Ha valamit kértek az én nevemben, meg fogom tenni.” A beszélgetésük vége felé ezt mondta: „Mind ez ideig semmit sem kértetek az én nevemben. Kérjetek, és kaptok, hogy örömötök teljes legyen” (János 14:6, 13, 14; 16:24). Tehát ne felejtsd el, hogy NEM "tőle", hanem az "Ő nevében" az Atyjától! :-)

Ezeknek a szavaknak nagy jelentőségük volt. Egy forrásmű úgy utal erre, mint ami „fordulópont az ima történetében”. Jézus nem arra gondolt, hogy Isten helyett hozzá kell majd imádkozni. Inkább arra utalt, hogy ő az, aki megnyitja az utat, hogy egy újfajta módon közeledhessünk Jehova Istenhez.

Persze Isten mindig is meghallgatta a hűséges szolgái imáit (1Sámuel 1:9–19; Zsoltárok 65:2). Ám attól fogva, hogy Izrael Isten szövetséges népe lett, azoknak, akik azt akarták, hogy Isten meghallgassa az imáikat, el kellett ismerniük Izraelt az ő választott népeként. És később, Salamon idejétől fogva el kellett ismerniük a templomot mint olyan helyet, melyet Isten választott ki arra, hogy ott mutassák be az áldozatokat (5Mózes 9:29; 2Krónikák 6:32, 33). De ez az imádati forma csak ideiglenes volt. Ahogyan arról Pál apostol írt, az Izraelnek adott Törvény és a templomnál bemutatott minden áldozat „az eljövendő jó dolgok árnyéka, nem pedig maga a dolgok lényege” volt (Héberek 10:1, 2). Az árnyéknak át kellett adnia a helyét a valóságnak (Kolosszé 2:17). I. sz. 33 óta egy személynek a Jehovával ápolt kapcsolata többé nem a mózesi törvényhez való ragaszkodásától függ. Inkább azon alapul, hogy az ember engedelmeskedik-e annak, akire a Törvény irányul, vagyis Krisztus Jézusnak (János 15:14–16; Galácia 3:24, 25).

Egy név, „amely minden más névnek felette áll”

Jézusnak köszönhetően az emberek magasabb rendű alapra hivatkozva közeledhetnek Jehovához. Jézus úgy beszélt magáról, mint egy befolyásos barátról, aki lehetővé teszi, hogy Isten meghallgassa az imáinkat, és válaszoljon rájuk. Mi teszi képessé Jézust arra, hogy ily módon közbenjárjon az érdekünkben?

Mivel mindannyian bűnben születtünk, semmilyen tettünkkel vagy áldozatunkkal sem vagyunk képesek megtisztítani magunkat ettől a folttól, vagy jogot szereznünk arra, hogy kapcsolatot ápoljunk szent Istenünkkel, Jehovával (Róma 3:20, 24; Héberek 1:3, 4). Jézus azonban felajánlotta tökéletes emberi életét, és lefizette az árat a megváltható emberiség bűneiért (Róma 5:12, 18, 19). Mindenkinek megvan a lehetősége arra, hogy tisztán álljon Jehova előtt, és ’beszédbeli nyíltsággal’ közeledjen hozzá, de csak akkor, ha hitet gyakorol Jézus áldozatában, és az ő nevében imádkozik (Efézus 3:11, 12).

Amikor Jézus nevében imádkozunk, Isten szándékának végrehajtásában betöltött szerepét legalább három vonatkozásban elismerjük: 1. Ő „Isten Báránya”, akinek az áldozata alapot teremt a bűnök megbocsátására. 2. Jehova feltámasztotta őt, és jelenleg ’főpapként’ szolgál a váltság áldásainak kiárasztásában. 3. Egyedül ő „az út”, aki által imában közeledni lehet Jehovához (János 1:29; 14:6; Héberek 4:14, 15).

Ha Jézus nevében imádkozunk, azzal tiszteletet mutatunk iránta. Ez a tisztelet helyénvaló, hiszen Jehovának az az akarata, hogy „Jézus nevében minden térd meghajoljon . . . , s minden nyelv nyíltan megvallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Istennek, az Atyának dicsőségére” (Filippi 2:10, 11). És ami még fontosabb, hogy ha Jézus nevében imádkozunk, azzal Jehovát dicsőítjük, aki a Fiát adta értünk (János 3:16).

’Egész szívvel’ imádkozzunk, ne gépiesen!

Azért, hogy felfoghassuk Jézus szerepének jelentőségét, a Biblia különböző címekkel és nevekkel illeti őt.*(Egy bibliai szótár szerint, a „névnek” fordított görög szó utalhat „mindenre, amit egy név magában foglal a hatalommal, a jellegzetes tulajdonságokkal, a ranggal, a nagysággal, az erővel és a kiválósággal” kapcsolatban (Vine: Expository Dictionary of New Testament Words).) Ezek segítenek megértenünk mindazt a sok áldást, melyek az alapján áradnak ki ránk, amit Jézus tett, tesz és még ezután fog tenni értünk. (Lásd a „Jézus létfontosságú szerepe” című kiemelt részt .) Jézus olyan nevet kapott, „amely minden más névnek felette áll”. Minden hatalom neki adatott az égben és a földön (Filippi 2:9; Máté 28:18).

Nem pusztán egy szokás

Igen, az imáinkat Jézus nevében kell elmondanunk, ha azt akarjuk, hogy Jehova meghallgassa őket (János 14:13, 14). De mi egyáltalán nem szeretnénk egyszerűen csak megszokásból ismételgetni a „Jézus nevében” kifejezést. Hogy miért nem?

Nézzünk egy szemléltetést. Amikor levelet kapsz egy üzletembertől, a levél valószínűleg a következő udvariassági formulával zárul: „Tisztelettel”. Szerinted ezzel az üzletember a valódi érzéseit fejezte ki irántad, vagy csupán tartotta magát az általánosan elfogadott levélírási etiketthez? Jézus nevének a használata az imáinkban sokkal nagyobb jelentőséggel kell hogy bírjon egy üzleti levél szokványos záró szavainál. Jóllehet fontos, hogy ’szüntelenül imádkozzunk’, ezt ’egész szívvel’ kell tennünk, nem pedig megszokásból (1Tesszalonika 5:17; Zsoltárok 119:145).

De hogyan kerülheted el, hogy a „Jézus nevében” kifejezést pusztán formalitásként használd? Miért ne elmélkednél Jézus szívmelengető tulajdonságain? Gondolkodj el azon, hogy mi mindent tett már meg és fog még tenni érted. Imában köszönd meg Jehovának, hogy ilyen csodálatos módon használta fel a Fiát, és dicsérd őt ezért. Így még inkább bízni fogsz Jézus ígéretében: „bármit kértek az Atyától, ő meg fogja adni nektek az én nevemben” (János 16:23).