Vannak veletlenek? Vagy az alabbi sztori megiscsak a Gondviseles muve?

Én azért óvatosan fogalmaznék. Ez a kvantumfizika nagyon szép eredményeket ért el eddig, de azért nem árt észben tartani azt is, hogy összeegyeztethetetlen az általános relativitás elmélettel, ami szintén igaznak tűnik a maga nemében. Valamelyiket felül kell írni előbb vagy utóbb, ha teljesen univerzális leírást akarunk kapni a világra. Ezt érdemes lenne kivárni, mielőtt ilyen biztos meggyőződéssel rátámaszkodsz az egyikre. Lehet, hogy egy teljesen új harmadik modell lesz a befutó, ami nem a kvantumfizika valószínűségi eloszlásaival operál.

Másrészt: fogadjuk el, hogy létezik valódi véletlen a kvantumfizika szintjén. Mi következik ebből? Egyrészt, eltűnnek a kvantumfurcsaságok a makromolekuláris szinten. Másrészt?

"nem kerdeztem ilyesmit..."

Pedig itt a lényeg. Úgy néz ki, hogy más véletlen nem létezik, csak a kvantumhatás. Az sem véletlen, hogy a barátod arra ment - bár nem fogta egy felsőbb hatalom a kezét.

Én nem csinálok sehogy, te tettél úgy, mintha nem tudnál a létezéséről... De tudod mit, tegyük fel, hogy a kvantumfizika eredményeiben nem vagyunk biztosak (de azok vagyunk amúgy, de most tegyünk úgy, mintha nem lennénk). Mit jelent az? Hogy még akár az is lehetséges lenne, hogy a világ determinisztikus. Lehetséges... te viszont határozottan állítod, hogy úgy tűnik, hogy az. Pedig jelenlegi ismereteink ennek ellentmondanak. Akkor mire támaszkodva mondod azt mégis?

Egyébként a kvantumfizika és a relativitáselmélet a maga által vizsgált jelenségkört _tökéletesen_ írja le. Az, hogy nem sikerült ak ettőt egyeztetni, nem azt jelenti, hogy az egyik, vagy másik nem igaz. Hasonló dolog ez, mint amikor az egyszeri ember azt hiszi, hogy a newtoni fizika nem igaz, mert jött Einstein. Közben erről szó sincs, a Newtoni fizika a jelenségek igen tág körét tökéletesen leírja, bizonyos jelenségeket pedig nem képes. Ettől még amit eddig jól leírt, most is jól leírja. A nagy egyesített elmélettel is ez (lesz) a helyzet: nem felülírni fogja a kvantumfizikát és a relativitáselméletet, hanem kiegészíteni, jelenségek olyan halmazára, amihez egyelőre kevés az egyik, vagy a másik önmagában. Teljesen félreinterpretálod a kettő viszonyát...

Az einsteini relativisztikus fizika visszaadja a newtoni fizika eredményeit is, a különbség annyira minimális, hogy méltán lehet azt mondani, hogy a newtoni fizika teljesen jól használható nem túl nagy tömegek és sebességek esetén. Na most mindez azért érdekes, mert a newtoni és az einsteini fizika is determinisztikus, kvantumjelenségek abban a mérettartományban, ahol ezek érvényesek, nincsenek. És éppen ez lenne a mi szintünk, amit érzékszervileg is tapasztalunk. Ebben most is látszik a determináltság.

A kvantumfizikánál van az a helyzet, hogy az elvont matematikai tartalomhoz nehéz fizikai valóságot rendelni, és amiről jelenleg beszélünk, az is egy eléggé erőltetett magyarázat. Pont azért erőltetett, mert nem megszokott dolog, hogy részecskék szét vannak kenődve a térben, több helyen vannak egyszerre, és valószínűségi eloszlások írják le a helyzetüket, amik bizonyos hatásokra összeomlanak. Ezek paradox magyarázatok. A matematika része persze hibátlan, csak megfogalmazni ennek a fizikai valóságát, az meg egy másik dolog. Nem nagyon vannak fogalmaink ezekre a jelenségekre, illetve nincs eszközünk rá, hogy olyan megnyugtató, kézzelfogható méréseket végezzünk, mint a newtoni fizikában. Az a személyes, laikus véleményem, hogy a kvantumfizikánál kilóg a lóláb, és vállalom, ha ezért hülyének nézel.

Mindenesetre arra nem válaszoltál, hogy a kvantumfizika véletlenszerűségéből minek kellene következnie. Ugye a determináltság ott is jelen van, csak nem az elemi események, hanem az átlagok szintjén (lásd: felezési idő). Newtoni magaslatokban ezek ugyanolyan jól determináltak, mint a gáztörvények. Illetve az eredeti kérdés szempontjából az a kérdés, hol jönne be is itt valamiféle gondviselés, azaz tudatos szándék a véletlen részecskeszintű eseményeken keresztül, amiknek az átlaga úgysem változik, az elemi esemény pedig gyakorlatilag nem befolyásol semmit (hacsak nem komoly érdemi szerepe volt a találkozásban annak, hogy elektronok pillanatnyi helye hol volt, hol nem volt az atommag körül, vagy hogy atomok számossága milyen sorrendben bomlott el)