Isten által jóváhagyott és elfogadott emberáldozat (Bírák 11,29–40)?

Kedves kerdezo.

[tl:dr]

Jo, akkor ertelmezd ugy, ahogy akarod.

Mivel nem olvasol olyat utanna, hogy "es isten igen-igen modon megaldotta Jeftént ezert" semmi sem utal arra, hogy Isten orult volna ennek.

Es most komolyan, azt te sem varhatod el, hogy Isten mentoangyalt tegyen minden konyelmuen igergeto idiota melle.

Raadasul, osszehasonlitani a dolgot Ábraham esetevel, minimum butasag, vagy rosszinudlatu csusztatas - ott Isten maga kerte Ábrabamot, hogy megprobalja a hitet.

Itt Jeftén maga fogadkozottt, anelkul, hogy barki kerte volna - raadasul a "lon rajta a Úrnak lelke" allapot elegge arra utal, hogy emiatt siman megverte volna Ammon fiait minden igergetes nelkul is. Ammon fiainak megveresere kuldte el Isten, nem igergetesre.

Btw, hulye volt. Van ez igy. Elegge sok ember hulye a bibliaban, es olyan dolgot tesz "maganszorgalombol" amit Isten nem ker.

Extra megjegyzes: Attol, hogy valakit megolsz, feldarabolsz, es elegetsz, nem jelenti azt, hogy Isten elfogadta az aldozatot. Az azt jelenti, hogy megolted, feldaraboltad, es elegetted.

Ha mondjuk Isten maga kuld tuzet az egbol, nah, az jellemzoen elfogadast jelent. De azt mint csoda, meg is szoktak emliteni.

Hogy az áldozati állat, az emberáldozat a bűnök legyőzésére nem Isten által jóváhagyott és elfogadott

- azt mindennél erőteljesebben bizonyítja

Buddha és Jézus, a Krisztus

megjelenése a létezők között.

Kényelmesebb egy állatra rátenni a bűnöket és elzavarni, megölni - de attól az én bűneim maradnak. Magamat, a gőgös, öntelt, egosita gyarló emberi mivoltomat kell az oltárra helyezni és feláldozni.

- az életet a Létért fel kell áldozni.

Szenteknek, vértanúknak és sok névtelen embernek sikerült ez az emberfeletti feladat.

A Bibliában benne van a válasz...

Isten elfogadta Jefte áldozatát. De az is benne van, hogy az emberáldozat utálatos az Úr előtt... És írja azt is, mi a teendő.

Természetesen Jefte nem a csajszit égette el.

2Móz 13-ban olvashatjuk, hogy minden elsőszülöttet az Úrnak kell áldozni. Két esetben tesz kivételt: az ember és a szamár esetén -ilyenkor az egyébként feláldozandó alany helyett egy bárányt kellett áldozni.

Nagy valószínűséggel -és a Törvénynek megfelelően- itt is ez történhetett: Jefte a leányzót az Úr szolgálatára rendelte és az életét megváltotta egy bárány elégetésével. Ez volt az egyetlen módja annak, hogy úgy teljesíthesse a fogadalmát, hogy ne váljon utálatossá az Úr előtt.

Kérdező, fölöslegesnek tartom az időt magyarázással tölteni, minthogy te arra vevő nem vagy. Annyit azonban megemlítek: vedd elő az összes bibliafordítást, az összes keresztény vallásét, azután az összes eredetit, ha lehet a zsidó archívumba is menj el a régi kiadásokért, és keresd elő mindből az idézett szöveget. Nos, ha mindben azonos lesz, akkor gyere azzal az ósdi szöveggel, hogy "írva vagyon". Sok minden vagyon írva. És vannak, akik tudják értelmezni. Nem számítalak közéjük.

Abban a korban az emberek gyilkolása kissé természetesebb (bár nem több) volt, mint manapság. De már akkor is tudták: az ilyesmi fölös számban az emberiség kihalásához vezet. Csak azt ne találd meg nekem, hogy isten ezt nem tudta.

Vidiripi

Kérdező!

Ebben az általad idézet részben szó sincs emberáldozatról!

Az ember áldozat azt jelenti hogy az ember feláldozzák. Nem azt hogy szolgálni fog.

Gondolj az aztékok meg az inkák emberáldozataira. Na ott tényleg feláldozták az embereket az isteneiknek.

De itt nem erről van szó. Hanem szolgálatról.

"Nemrég elhatároztam, hogy elolvasom a teljes Bibliát, elejétől a végéig. Az Ószövetség egyes részei tényleg "horror" olvasmányok. Rengeteg vér, Isteni parancsra történő mészárlások, népírtások (!) stb. Nehéz mindezt összeegyeztetni az Újszövetségben található Isten-képpel."

Isten kiirtott egy olyan népet ahol az volt a szokás hogy újszülötteket áldoznak Moloknak!

Tudod hogyan áldozták fel azokat a csecsemőket?

Én nem csodálkozom azon hogy kiirtotta őket Isten. Sőt inkább az fura egy kicsit hogy nem előbb tette meg! De hát biztosan annak is volt oka.

A zsidó kommentárirodalomban egyértelműen a szó szerinti feláldozást vallják a legtöbben,hiszen ítélet jött rá,csak 6 évig volt bíró,középkorúként halt meg,ami mindenképpen ítélet következménye!Károliban így van fordítva a temetéséről szóló beszámoló:....és eltemetteték Gileád egyik városában.(Bírák 12:7) A héber eredetiben viszont szó szerint ez áll:Gileád városaiban!(Többesszám)A magyarázat erre az,hogy valamilyen leprához hasonló betegség támadhatta meg,melynek következtében a testrészek váltak le róla,és ahol azok leestek,ott temették el külön-külön a testrészeit.Ez mindenképpen isteni csapás következménye,és az eredetiben így szerepel!(Városaiban)

Viszont van olyan nézet is ami szerint nem a lánya feláldozása miatt jött rá a csapás,hanem a Efraimiták lemészárlása miatt vagy pedig azért,mert nem ment el a Főpaphoz,hogy őt a meggondolatlan fogadalma alól felmentse,ugyanis erre lett volna rá lehetősége!Rási a Talmudban szintén ezt a nézetet vallja,valamint Josephus Flavius történetíró is,aki véleményét rendszeresen egyeztette korának vallási vezetőivel,vagyis ez volt az álláspont az apostolok korában! Luther és a Katolikus egyház is így értelmezi(Magyar Katolikus Lexikon V.kötet836.oldal)

Csak a XIII-ik században bukkant fel olyan nézet,miszerint nem szó szerinti emberáldozatról volt szó.A "legyen az Úré" a "szűzesség" és a "soha nem ismert férfit" kifejezések nem a halál,hanem a szüzességet suggalják.Érv még emellett,hogy egy emberáldozatot elkövetőt nem említene meg a Biblia a hit hősei között (Zsidó 11:32)Akik a lány szüzessége mellett érvelnek,azok szerint nem a lánya feláldozása,hanem a Efraimiták lemészárlása miatt jött rá a fentebb említett csapás.John Wesley is ezt vallotta.Érv az a szó szerinti feláldozás ellen,hogy a Törvény ezt tiltotta,Jefte viszont ismerte,ez kitűnik az ammonita királynak küldött üzenetéből.Jefte lánya olyan értelemben vált egészen elégő áldozattá,hogy egész életét a Szenthelyen való szolgálatra szentelte,s ezért siratta szüzességét.Ezt így is teljesen korrekt magyarázni,mert a Törvény így szól:"Senki, aki teljesen az Úrnak szenteltetett az emberek közül, meg ne váltassék, hanem halálra adassék bizonynyal."(3. Mózes 27:29)A "halálra adassék"kifejezés sem a Törvényben,sem Jefte lányának esetében nem szó szerint értendő,hanem azt jelenti,hogy az illető végleg föladja,földi,természetes céljait,mint például a férjhez menés,és "meghal"azok számára!

Mindkét véleményre vannak tehát biblia érvek,ezért én azt az álláspontot vallom,amit az ilyen nyitott kérdésekre szoktak volt válaszolni a Rabbik:"majd amikor a Messiás eljön,majd Ő elmondja!

Bírák

11,35 És mikor meglátta őt, megszaggatá ruháit, és monda: Óh leányom, de megszomorítottál és megháborítottál engem! Mert én fogadást tettem az [3 Móz. 27,28.] Úrnak, és nem vonhatom vissza.

Hivatkozása a 3 Mózes 27-28, de érdemes megnézni a 29. verset is:

27,27 Ha pedig tisztátalan baromból való az, váltsa meg a te becslésed szerint, és adja hozzá annak ötödrészét; ha pedig nem váltják meg, adassék el a te becslésed szerint.

27,28 De semmi, a mit valaki teljesen az Úrnak szentelt, mind abból a mije van, akár ember vagy barom, akár mezei birtokából való, el ne adassék, és meg se váltassék; minden, a mi teljesen néki szenteltetett, igen szentséges az [4 Móz. 18,14. Józs,. 6,19.] Úrnak.

27,29 Senki, a ki teljesen az Úrnak szenteltetett az emberek közül, meg ne váltassék, hanem halálra adassék bizonynyal.