Imádat-e a zászló előtti tisztelgés?

"azt is írod, hogy az újszövetségben nincs tíltva a katonáskodás."

Mert nincs is. Az Újszövetség nem tartja bűnnek a katonáskodást:

„Megkérdezték a katonák is: ’Hát mi mit tegyünk?’ Nekik így felelt: ’Ne zsaroljatok, ne bántalmazzatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal!’” (Lk 3: 14)

Ha Keresztelő Szent János, az Istentől ihletett próféta, minden esetben és önmagában bűnnek tartotta volna a háborút és a harcot, akkor a katonáskodást is el kellett volna ítélnie, és ezt a katonák kérdésére ki kellett volna fejtenie.

Krisztus megdicsérte egy katona hitét, s nem kérte, hogy szereljen le, sőt az üdvösséget helyezte számára kilátásba: „A százados ezt mondta neki: ’Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. Csak szólj egy szót, és szolgám meggyógyul! Magam is alárendelt ember vagyok, s katonák szolgálnak alattam. Ha azt mondom az egyiknek: >>Menj el!<<, elmegy; a másiknak: >>Gyere ide!<<, odajön hozzám, vagy szolgámnak: >>Tedd ezt meg!<<, megteszi.’ Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott és kísérőihez fordult: ’Bizony mondom nektek, Izraelben nem találtam ekkora hitet. Ezért mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletről és napnyugatról, és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek királyságában, az ország fiait pedig kivetik a külső sötétségbe.” (Mt 8: 8).

Az Üdvözítő soha sem óvott egyetlen katonát sem a hivatásától.

"Jézus péternek, és mindenkinek, aki Jézus követőjének valja magát: "tedd le a kardot. mert aki kardot fog, kard által vész el""

A jézusi mondás – „aki kardot ragad, az kard által vész el” (Mt 26: 52) – nem kötődik a kérdéshez. Nyilván nem annak állítása, hogy minden fegyverforgató fegyver által hal meg, hiszen ezt már a tapasztalat sem támasztja alá. Ennek a mondatnak jelentése kettős:

1. Ki miben vétkezik, abban bűnhődik (ez az általános).

2. Szent Péter hevességével a megváltás tervét hátráltatta (ez az eseti). Krisztus ezzel a helyzethez illő hasonlattal figyelmezteti Szent Pétert: Ha nem hajlandó elfogadni, hogy a Megváltónak szenvednie kell, bűnhődni fog makacsságáért. (Némely szentírásmagyarázó ennek tudja be, hogy Péter háromszor is megtagadta az Üdvözítőt.)

Az igaz, hogy mikor Szent Péter Jézus elfogatásakor kardot rántott, a Mester azt mondta neki, hogy tegye vissza hüvelyébe a kardját, mert mindenki, aki kardot ránt, kard által vész el. (Mt 26,52) Azonban a JT-k együgyűsége éppen abban áll, hogy ők nem gondolkodnak, hanem csak abba a szóba (kard) kapaszkodnak bele, melyről a Szentírás azt mondja, hogy "öl" (2Kor 3,6).

De persze a betűbe csak akkor kapaszkodnak bele, ha történetesen úgy látszik, mintha mellettük szólna. Jézusnak Péterhez intézett és a kard ellen szóló szavát azonban lehet ugyan úgy is érteni, mint a JT-k értik, de lehet magyarázni úgy is, hogy Jézus csak a béketűrésre akarta vele inteni a tanítványait és bennünket, vagy hogy csak a maga javára nem engedett ebben az esetben kardot használni, mert hiszen éppen azért jött a földre, hogy értünk meghaljon.

Már most, hogy a háromféle értelem közül melyik helyes, azt a józan ész és a Szentírás a tárgyra vonatkozó más helyeivel való összevetése dönti el. Cornélius és a kafarnaumi százados példája azt mutatja, hogy nem lehet úgy érteni, ahogy a JT-k értik, mert hiszen ebben az esetben Krisztus Urunknak a kard elleni tilalma és a kafarnaumi századossal való viselkedése, úgyszintén az apostoloknak Cornelius századossal való eljárása egymással ellentmondanának. De ennél még határozottabban is meg lehet cáfolni a JT-k tanítását, szintén a Bibliából.

A rómaiakhoz írt levél 13. fejezetének 4. verse például azt mondta, hogy a fejedelem "nem ok nélkül hordozza a kardot". Fegyvert tehát (legalábbis a fejedelmeknek és az ő alkalmazottaiknak) nemcsak érinteni szabad, hanem még állandóan hordozni és használni is (tehát szükség esetén ölni is szabad vele, hiszen a kard elsősorban azért van). Ha kardot sohase használnánk, akkor "ok nélkül" hordoznánk.

A földi hatalom birtokosáról pedig azt mondja a rómaiakhoz írt levél, hogy nem ok nélkül hordozza a kardját. Világos tehát, hogy ha Jézus elfogatásakor Szent Péternek mégse engedte használni a kardot, az nem azt jelentette, hogy kardot egyáltalán és sohase szabad használni, sőt - urambocsá! - még érinteni se, hiszen Krisztus Urunk csak ebben a konkrét esetben nem tartotta célszerűnek a kard használatát s csak ebben az esetben tiltotta meg, nem pedig általánosságban, s egyszer s mindenkorra. Hogy abban az egy esetben Péternek miért tiltotta meg, megmondtuk.

No meg tilalmával természetesen arra is akart figyelmeztetni bennünket, hogy a jó keresztény s kivált a pap (s az egyház jövendő feje, mert Szent Péter volt az, aki kardot akart használni) nem azért van, hogy kardjával védje az igazságot vagy a maga szabadságát, hogy hozzá nem a nyers erő, nem az erőszak, nem a velejáró gőg és fölény illik, hanem az alázat, a türelem és a szellem fegyverei.

Ezzel azonban természetesen nem tiltotta meg egyúttal azt is, hogy azok, akiknek a foglalkozásuk, a hivatásuk a papokétól teljesen különböző, akik azért vannak, hogy a fegyver erőszakával védjék meg az erényt és a jó embereket a gonoszok durvaságától és fegyveres erőszakától, a kardjukat ne használhassák, ha kell. A kafarnaumi századosnak és Cornéliusnak nagy dicsérete a Szentírásban azt bizonyítja, hogy a kard használata is tiszteletreméltó foglalkozás, s hogy azok az emberek is derék keresztények lehetnek, mint azok, akik a szellem fegyvereivel küzdenek ugyanezen rossz ellen.

Szent Máté evangéliuma 10. fejezetének 34. versében még maga Krisztus Urunk is azt mondja, hogy: "Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot." Jézus tehát nemcsak nem tiltja meg nekünk kereken, hogy fegyvert érintsünk, hanem szerinte is vannak olyan esetek, mikor Ő maga adja kezünkbe a kardot s természetesen azért, hogy használjuk.

De még azt is egész világosan megtaláljuk a Szentírásban, hogy Isten igéjének mi a véleménye a háborúról. Azt olvashatjuk benne ugyanis, hogy mikor Keresztelő Szent János tanítani kezdett, "megkérdezték a katonák is: »Hát mi mit tegyünk?« Nekik így felelt: »Ne zsaroljatok, ne bántsatok senkit, hanem elégedjetek meg zsoldotokkal. «" (Lk 3,14)

Tehát nem szidta le őket azért, mert "harcosok" voltak, se nem fenyegette őket kárhozattal, ha továbbra is azok maradnak, még csak arra se célzott nekik, hogy jobb lenne szelídebb foglalkozást választaniuk, még kevésbé szólította fel őket arra, hogy azonnal dobják el maguktól fegyvereiket, mert azok megfertőzik őket, s ezért azokat még megérinteni se szabad, hanem csak arra figyelmeztette őket, hogy a "civileket" ne bántsák, ne zsarolják, azaz fegyverükkel vissza ne éljenek és hogy - ki hinné?! - olcsón szolgálják királyukat, vagy legalábbis fizetésemelést ne kérjenek (amitől viszont nem a JT-k, hanem a marxisták mennek neki a falnak).

Kétségtelen, hogy mindebben benne van az is, hogy továbbra is megmaradhatnak "harcosoknak", mint most már Krisztus követői is, sőt látjuk, hogy Keresztelő Szent János, ez a Jézus szavai szerint még prófétánál is nagyobb ember, akinél nagyobbat anya még nem szült, ezt a lehető legtermészetesebb dolognak tartotta.

Így elbánik tehát a Szentírás azokkal a JT-kkel, akik állítólag legjobban engedelmeskednek a "Szentírásnak", s akikről a közvélemény azt tartja, hogy Krisztus "leghűségesebb követői"!

"fegyvereiket ekevassá kovácsolják, és hadakozást többé nem tanulnak"

Ez az ószövetségben van, és a feltámadás utáni korra vonatkozik.

"szóba sem hoztam az örtornyot, és az sem ált szándékomba, hogy felbosszantsalak. nem lehet, hogy ennek a dühnek nem én, hanem a benned munkáló gyülölet az oka?"

Az, hogy nem említetted az egy dolog. De én tudom, hogy az vagy, és itt kívánod terjeszteni az Őrtorony tanait. A fenti idézet is az Őrtorony idézi, ha nem tenné, sose hallottál volna arról, hogy az "az enciklopedya americana" ÁLLÍTÓLAG mit mondott.

Én ugyan nem gyűlölök senkit és semmit. Én nem dühről beszéltem, hanem a JT-k primitívsége és nyomulása felbosszant engem, hiszen aki szereti az igazságot, azt bántja, bosszantja a hamisság.

Sajnálom, hogy bezártad a füledet, és csak az Őrtorony dogmáit tudod ismételgetni.

Miért, talán az Őrtorony nem várja el, hogy tiszteljék az Őrtorony vezetőségét és kiadványait?

Az a katona aki imádatot vár el, az hülye, bár nem hinném, hogy ilyen valaha is lett volna, másnem az ókorban amikor az uralkodók azt tanították, hogy ők istenek.

De manapság ilyen nincs, ez hülyeség.

Az imádás a vallásosság erényének fő cselekedete, mely egyedül Istent illeti. Az imádás által az értelmes teremtmény elismeri Isten abszolút fensőbbségét, egyedüliségét és az Ő szeretetében megalapozott teljes függését.

Ezt senki nem vonatkoztatja sem a zászlóra, sem semmi másra. Csak ti vagytok olyan hamisan érvelők, hogy úgy állítjátok be, mintha csak imádni lehetne vagy pedig kivonni magad minden ilyentől.

Tán a JT-k nem dicsőítenek egy emberi szervezetet, az Őrtorony Társulatot?!